Dunavidék, 1928 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1928-05-06 / 19. szám
MOHÁCS, 1928 május 6. VII. évfoyam 19. szám. Vasárnap DONAVIDÉK POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Negyedévre 1 , 60 f. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések díjszabás szerint. Társszerkesztő: KEINRATH ZSIGMOND Szerkesztőség: Arany J. u. 1202. Telefon 133 KIADÓHIVATAL : POLLÁK RÓBERT könyvnyomdája TELEFON: 134. ESZ Május királynője. A tavaszi nap már kicsalogatta a téli álmokból ébredező virágokat, rügyeket. Az ólomszínű szürke természet már teljesen élénk ruhát öltött. A fák üde, zöld lombjai már kibontakoztak. Harmatosan friss, virágpompás a természet. Gyönyörű a zöld vetés, kellemes a virágillat. Május van, a legszebb hónap, Mária, a magyarok Nagyasszonyának virágos hónapja. Tisztelik Őt most a köves Abruzzók, vagy a szűk Hernád-völgy falucskáiban, ahol nehézkesen prüszköl az esti vonat, a Kárpátok irtványain, az alföldi tanyákon és az Alpesek galibáiban, a Formóza-, Szent- Móric- és a Sandvich-szigeteken, de különösen felhangzik az ének ezrek és ezrek nyakán Magyarországon, Mária országában : „Boldogasszony Anyánk! Régi nagy patronánk!...“ így énekeltek a seregek Nándorfehérvárnál 1456-ban, Savoyai Jenő hős vitézei ezen ének égbeszálló melódiái mellett forgatták kardjukat; így zengett ez az ima százezrek milliók alakán évszázadokon át, így vált ez a szent ének nemzeti imává, himnuszszá, dicsőséges győzelmet, végső elszántságot jelentő fohásszá. Szent István első királyunk és apostolunk, egy évezred szenvedését és baját előrelátó lélekkel, könnyes szemekkel Mária oltalmába ajánlotta nemzetét, eljegyezte országunk sorsát Ővele, kinek pártfogása mindenkor világítólámpásunk volt tengernyi bánatunkban, sötét éjszakáinkon fejünk felett ragyogó csillag, kiapadhatatlan reményforrásunk. Valahányszor megalázás, szenvedés, megszállás üldöztetés érte a nemzetet új erőre kapott ismét, valahányszor a pusztulás örvényébe került, új erőre éledt ismét, mert az Isten segítsége, Mária pártfogása állt mellettünk. A sok csapásnak mi voltunk az okai. Eltávolodtunk Istentől, elhagytuk a Mária oltárt, a felekezetnélküliség, a hitközömbösség, a szabados világfelfogás köpenyébe burkolóztunk és annyi, de annyi csalódás után sem eszméltünk magunkra, egyéni érdekeket hajhásztunk a nemzeti érdekek árnyékában, a történelmünk véren könynyeken és csapásokon szerzett tanulságait, ma sem akarjuk megérteni. Az Isten ujját kezdi látni az emberiség, a helyzet ma is siralmas, de már-már a konszolidáció felé törekvő változásában. Mária, a patronánk pedig velünk van. Szeretete kiapadhatatlan, pártfogása az Isten segítsége. Menjünk az oltárához, díszítsük fel virágokkal. Imádkozzunk szegény hazánkért, a szomorú gyásznapok elmúlásáért. Kérjük segítségét legyen hit a reményünk, teljesülés az imánk: „Magyarországról, romlott a hazánkról. Ne feledkezzél meg árva a magyarokról. A vasárnapi Miként derült égből a villámcsapás hatott a város közönségére a vármegyei törvényhatóság ama intézkedése, mellyel a vasárnapi élelmiszerpiacot beszüntette anélkül, hogy erre nézve akár a város közönségét, akár az érdekképviseleteket előzetesen megkérdezte volna. Ma már nem tartunk ott, amikor az érdekeltek megkérdezése nélkül hoztak intézkedéseket, hiszen a minisztériumok ma már fontosabb ügyekben el nem mulasztják, hogy az érdekelteket meghallgassák, mielőtt a kérdésben döntenének. Ez a mellőzése az érdekelteknek, direkt arculcsapása a helyes, józan felfogásnak s kétségtelen, hogy az ily intézkedések csak a zöld asztal melől kerülnek ki, ahol az életet nem ismerik, a gyakorlatias gondolkodás pedig teljesen ismeretlen. Ezer és egy ok szól a helytelen intézkedés ellen, bár megengedjük, hogy az indítóok tiszteletreméltó és mindenképpen helyeslendő. A vármegye azt tapasztalván, hogy a vasárnapi munkaszünet körül a törvény életbeléptetése óta hozott temérdek rendelet annyira össze-vissza kuszálta a helyzetet, hogy ember legyen a talpán, aki ebben a rendeletlabyrinthusban kiismeri magát, elhatározta, hogy felír a kormányhatósághoz a vasárnapi munkaszünet országosan egységes rendezése végett. Ez előtt ma élelmiszerpiac gunk is kalapot emeltünk s ehhez a magunk részéről szívesen csatlakozunk. Mielőtt azonban ez az országosan egységes rendezés megtörténnék, végzetes tévedés volt a vármegyei törvényhatóság részéről az az intézkedés, hogy az érdekeltek meghallgatása nélkül egyszerűen kiadja az ukázt, a vasárnapi élelmiszerpiac megszüntetése tárgyában. Természetes, hogy a zöld asztal mellett nem gondoltak arra, hogy Arohács városa először is határváros, másodszor lakóinak zöme őstermelő, harmadszor dunamenti város, a hazai hajózás végállomása, a külföldi transitohajózás fontos közbeeső állomása, nem gondoltak arra sem, hogy különösen mostanában, a munkaidő megkezdődése után a kereskedők 99°/6-a vasárnap d. e. 8—10 óra között nagyobb forgalmat bonyolít le, mint egész héten, mikor úgy álldogálnak a üzletük előtt, mint a kárvallott görög az üres boltja előtt. Nem gondoltak tehát arra sem, hogy mint a hazai hajózás szén rakodója arra is szolgált évtizedeken keresztül, hogy a hajósnép itt szerezte be vasárnap is a legfontosabb élelmiszerszükségleteit, aminthogy a transitohajózás is mindenkor itt szokta azokat beszerezni. Figyelmen kívül hagyták azt is, hogy az őstermeléssel foglalkozó nép, mely egész héten munkában van, rendszerint vasárnap délelőtt hozta ki eladnivaló terményeit a piacra, hogy azután annak árán egyéb szükségleteit fedezhesse. Azonképpen figyelmen kívül hagyták azt is, hogy a városunkban levő tégla, szén és egyéb munkásember és asszony egész héten át robotol a kenyérrevalóért, hogy a szombat este kézhezvett munkabéren, vasárnap délelőtt megvásárolhassa élelmiszerszükségleteit. Maholnap megkezdődik a gyümölcsértékesítés évadja, amikor a falusi nép vasárnaponként szokta behozni kocsirakományszámra értékesítendő gyümölcseit. Vájjon nem kézenfekvő-e, hogy a mohácsi vasárnapi piac beszüntetése után ezek oly helyeket fognak felkeresni, ahol ilyen tilalom nincsen s nem kézenfekvő-e, hogy a terményei eladása után ugyanabban a községben fogja ruházati és egyéb szükségleteit is beszerezni? Ugyanez nem fog bekövetkezni a hajósnép körében is, sőt itt még súlyosabb a helyzet, mert a transitohajózás tudván azt, hogy Mohácsán élelmiszerszükségletét be nem szerezheti, ránk nézve külföldi területen fogja azt beszerezni. Itt már tehát nemcsak helyi, hanem egyenesen országos érdekek sérelméről beszélhetünk. De az sem megvetendő szempont, hogy maga a város, mint jogi személy is kárát vallja az ily intézkedésnek, mert így vasárnap sem kövezetvámot, sem helypénzt, sem forgalmi adót nem fog kapni, márpedig tudtunkkal a város anyagi helyzete nem annyira rózsás, hogy ezekről a jelentékeny jövedelmekről egyszerűen lemondhasson. A határvárosra igen sok esetben nem lehet úgy intézkedni, mint az oly városokra, községekre nézve, amelyek távol esnek a határtól. Tudjuk azt, hogy egyes határvárosokban pld. egyszerűen megtagadják a házalási engedélyt, mely csak arra való volna, hogy a helybeli ipar éskereskedelem rovására elégítse ki a szükségleteket. Amikor egy város annyit veszített a forgalmából, mint Mohács városa, akkor különösen jól megfontolandó volna az ilyen intézkedés, mely csak arra jó, hogy az adók súlya alatt nyögő érdekelteket elkeserítse. Ha már most azt a kérdést vizsgáljuk, hogy miként történhetett az, hogy a vármegyei törvényhatóság ránk, rendezett ta-