Dunavidék, 1928 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-01 / 1. szám

1928 január 1. Igyál KATHREINER-le Kneipp malátakávét Ha ezt igazán finoman akarod elkészíteni, alkalmazkodj az eredeti csomag hátlapján levő főzési utasításhoz és tartsd ezt be pontosan. Borzalmas szerencsétlenség az Alt bőrgyárban. Csütörtökön délután két órakor borzalmas szerencsétlenség történt az Alt gyárban. A meszes teremben levő hasológépen valami hiba volt. Ribli János 37 éves gépész, aki mint üzemlakatos van alkalmazva, meg akarta igazítani a gépet s e célból leállította azt. Ugy látszik ezt nem vette észre Mész Antal, mert abban a pillanatban, amikor Ribli egy csavarnál dolgozott, Mész megindította a husolót, melynek nagy hengerei elkapták Ribli jobb karját és a felkaron csontját öt helyen valósággal összemorzsolta, az alkar csontját pedig több helyen eltörte. A hatalmas, erős ember nem veszítette el lélekjelenlétét és segítségért kiáltott. Társának sikerült a a legnagyobb veszély pillanatában leállítani a gépet és így Ribli megszabadult a legrettenetesebb haláltól. Azonban így is örökre elvesztette munkaképességét. Ribli szerdán reggel állt szolgálatba. Minden pihenő nélkül egész éjjel a gépet fűtötte, másnap délelőtt alvás nélkül maradt szolgálatban, délben egy órára ment haza ebédelni és délután 36 órai folytonos idegfeszítő szolgálat után a 37-ik órában megtörtént a szerencsétlenség. Riblit a mentőautón bevitték azonnal a kórházba, ahol nyomban kezelés alá vették, megoperálták, azonban kevés remény van arra, hogy karját valaha is használhatja. Ribli két évvel ezelőtt, amikor a cserző medencébe fulladt szerencsétlen társainak segítségére rohant, csaknem életét vesztette. Az utolsó pillanatban húzták ki eszméletlen állapotban, lábánál fogva a medencéből. Hat éve dolgozik a gyárban, fizetése 64 fillér óradíj, ami az éjjeli szolgálatoknál sem növekszik. Pedig mindenütt a világon éjjeli és ünnepi munkáért pótdíj jár. Tehát 64 fillér órabérért áldozta fel karját és azért, hogy három apró kis csemetéjének, — kik közül a legkisebb még járni sem ! Buék!! Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, Tányérodba tyúkot, kappant. Nagymosáshoz ALBUS szappant tanul, — a mindennapi kenyeret megszerezhesse. Úgy látszik Alt Gyula szelleme nem maradt itt. Az Ő munkásszeretete, gondos előrelátása, bizonyára annyi baj és szerencsétlenség után megakadályozták volna ezt. De ha már így van, kérjük az illetékeseket, járjanak közbe és vizsgálják meg mindazon berendezkedést, mely a szerencsétlenség megakadályozására van elrendelve, elég-e arra, hogy egy munkás emberélet, egy szegény családapa kenyérkereső jobbja védelmet találjon. gonoszság, erkölcstelenség, istentelenség romboló munkája ellen ! Vége 1927-nek is. Tizenkettőt ütött az óra. Már 1928. Porbasújtva hever még mindig a nemzet, az ellenség kárörömében ünnepet ünnep után ül. Hányan vannak, kik még mindég hontalanok ? Hányan vannak, kik bár csókolhatják szülőföldjük rögét, de még mindég hazátlanok, mert tilos nekik magyaroknak lenni. Anyanyelvük bájos danája közé rablánc csörgése vegyül. Gondolj a székelyre, ott messze, messze Csíkországban, ahol a rovátkos, magyar cirádás házikók közt, oláh csorda jár. Földresújtott nemzet vagyunk még mindig. Úgy jártunk, mint az ezredéves tölgy, melynek koronáját földresújtotta a vihar s ágai között ocsmány varjak vertek tanyát. A kard még mindig földön hever. Nagy igaz kincseink még mindig rablók kezében. Árvák vagyunk még mindig és árvák járnak közöttünk. Hősök gyermekei azok, kik messze lengyel síkságon, a Kárpátok meredek szurdokjaiban, Szerbia halálvölgyeiben és az olasz föld lankáin nyugszanak jeltelen tömegsírokban. Óh szegénykék, a haza árvái. Gondoljunk ezekre is az év utolsó napján. Boldog újévet! Meglesz. Mikor ? Ha hazánk boldogtalan egén megjelenik a feltámadás hajnalpírja, ha majd a hármashalom tövén, a Kárpátoktól az Adriáig lengeni fog a magyar trikolór s magyar daltól lesz ismét hangos róna és fenyves egyformán. Meglesz. Ha a felvidék honszerető fia egyformán szeretheti Árpád országát és egyformán vallhatja magát magyarnak, nyíltan, bátran. Igen, csak akkor lesz boldog az újév, csak akkor, csak akkor pirkad, hajnalodik minden magyarnak. Addig járjuk megadással a Golgothát abban a magyar hitben, hogy a keresztrefeszítést, a föltámadás követi. A magyar Golgotha után következik a feltámadás. Addig Viribus unitis Előre ! DUNAVIDÉK 3 érdekeknek is. Szépirodalmi rovatunk részére sikerült megnyernünk egynéhány jeles tollú barátját lapunknak. A riportergárdánk napról napra szaporodik Ezzel a munkaprogrammal várjuk olvasóink szíves támogatását és jóindulatát. lrnianrilf51M51lGTlBriJllMBlSlfBlBl51fBM51 Előfizetési felhívás. A mai nappal lapunkra új előfizetést nyitunk. Talán szerénytelenek vagyunk, amikor a járás s a város közönségének szíves támogatását kérjük, de az a tudat, hogy mindenkor a köz érdekét tartottuk szem előtt és lapjaik részére mindenkor barátokat igyekezünk szerezni, megnyugvást ad. Az újévnek megnövekedett munkástáborral megyünk neki és arra törekszünk, hogy mindenkinek szolgálatára lehessünk és minden kérdésben felvilágosítást nyújthassunk. Ezért nem kérünk mást, mint támogatást. Nem ismerünk kasztokat, rang és rendi különbséget A kisemberek ügyének mindenkor szószólói vagyunk, éppen úgy, mint bárkinek. Súlyt fektetünk a járás eseményeire és a gazdák érdekeire is. A jövőben méginkább fogunk a gazdaközönség érdekeiről és gazdasági kérdésekről cikkekben útbaigazitást s felvilágosítást nyújtani. De szolgálatára állunk az iparos és kereskedő HÍREK — Boldog újévet kíván a szerkesztőség a lap minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársainak és mindazoknak, akik munkánkat eddig is támogatták és előrevitték. — Szilveszterest. Karácsony nyolcadába esik az év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa napja. Alkonyatkor ünnepélyes hálaadás, Te Deum van a templomokban, azon számtalan jóért, melyet egész éven át nyertünk. — János nap. E hó 27-én, János napján ünnepelte dr. Frey János belvárosi apátplébános névnapját, mely alkalomból az iskolák tantestülete, az egyes jótékony egyesületek, a hivatalok és hatóságok képviselői, valamint a hívek sokasága fejezte ki jókivánatait szeretett plébánosa iránt. Névünnepe előestjén a Legényegylet és a Cserkészet lampionos felvonulást rendezett. Az egyesület nevében Grein Ferenc dékán, a cserkészek nevében pedig Lipokatits Szeverin cserkész köszöntötte fel az ünnepeltet. Dr. Frey apát közvetlen szavakban válaszolt.