Dunavidék, 1932 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
3 DUNAVIDÉK gy összeülő országgyűlésnek egyik legelső dolga lenne megcsinálni a szigorú összeférhetetlenségi törvényt, s ezzel megtenni a legfőbb lépést a közéleti tisztaság visszaállítása iránt. Ennek az lenne egyik fontos következménye, hogy nem lenne egy-egy közéleti nagyságnak tíz és húsz állása olyan intézeteknél, vállalatoknál, melyeknek jövedelmezősége az állammal kötött üzletektől is függ, megszűnnének az álláshalmozások és mammutjövedelmek és százezrek munkájának felét nem a százak szednék le. Szóval megdőlne az egész rendszer, melynek alapköve és bázisa a kormányhatalom által mindenkor irányítható és szabályozható nyílt választás. Küszöbén az új esztendőnek az a legfőbb kívánságunk, hogy a következő újév már csak az emlékét őrizze a nyíltszavazásos választási rendszernek, legyen az már csak egy letűnt korszak szomorú emléke, mint a jobbágyság, mint a török hódoltság és mint a tatárjárás. Nem mondjuk, hogy a titkos szavazás minden bajunkat megszüntető csodaszer, de hisszük és valljuk és velünk az ország legjobbjai, hogy enélkül nem indulhat meg az ország talpraállásának folyamata. A Bethlen kormány túlkiadásai. Csak 77 és félmillió pengővel költöttek többet a költségvetésben megállapított összegeken felül. A képviselőház ünnepi szünete előtt szétosztották a képviselők között a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentését, az engedélyezett hitelekkel szemben, 1931 június végén mutatkozó eltérésekről. A jelentés szürke, szimpla számadatokat tartalmaz, de ezek a számadatok érdekes képét adják annak, hogy egyes minisztériumokban egyáltalában nem respektálták az országgyűlés budgetjogát. A megállapított túlkiadásokat és hiteleltéréseket jelenti be tehát az országgyűlésnek, törvényes kötelességéhez híven, a legfőbb számvevőszék. A jelentéshez csatolt összesítés szerint az összes túlkiadások és hitelátlépések az 1930—31 költségvetési év második felében 77 és félmillió pengőt tesznek ki. A jelentés szerint a legnagyobb túlkiadás a honvédelmi minisztériumnál történt, 15 és negyedmillión felül. Utána következik a kultuszminisztérium 10 és félmillió pengővel. Hétmillión felüli túlkiadások mutatkoznak az állami adósságok tételeinél a belügyi, kereskedelemügyi és népjóléti tárcáknál. A pénzügyminisztérium és posta 5—5 millió pengőn felüli összeggel költött többet, az előírt öszszegnél. A földművelésügyi minisztérium és az államvasutak egyenként 3—3 millión felül lépték túl az előirányzatot. Az igazságügyminisztériumban 2 és félmillió pengővel, a postatakarékpénztárnál pedig 1 millióval költöttek többet, a költségvetésben megengedett összegen felül. A legérdekesebb, hogy a többmilliós hiteltúllépések között a miniszterelnökség csupán 68.000 pengővel szerepel. A többi túlkiadás kisebb tételekre oszlik meg. A jelentés tartalmazza a hitelátlépések indokolását is és most már az országgyűlés feladata lesz, hogy a hitelátlépéseket szankcionálja-e, vagy pedig megállapítja az illető miniszter felelősségét. (Nem hiszszük !) A jelentés fölött kétségtelenül széleskörű vita indul meg, mert az a minden kákán csomót kereső ellenzék majd megragadja az alkalmat, hogy e tárgyalások kapcsán bírálatot mondjon az előző kormány gazdálkodásáról. Ilyen gazdálkodás mellett nem szabad azon sem csodálkoznunk, ha a mostani állapotok még száz százalékkal komiszabbak lennének. Mohács. 1932 január 3. Tallózás. A regösökről. Több, mint hetvenmillióval lépte túl a kormány a múlt évben a költségvetési előrányzatot és e horribilis összegben aránylag csekély tétellel szerepelnek a regősök, kik nemzeti dalainkat vannak hivatva terjeszteni a honvédelmi tárca terhére. Regösök! E szóra rég letűnt daliás idők emlékei kelnek új életre. Szép fekete magyarruhás regősök, meghatva gondolunk korai elődeitekre: a dicső igricekre, lantosokra, kik várudvarról várudvarra járva, kobzukat pengetve énekeltek várak megvételéről, hősi küzdelmekről, vagy még régebben a magyar tábortűz mellett daloltak a kacagányos ősöknek Attilláról, Bendegúzról. Ti késői utódai ezen ősöknek, sajnos, nem dalolhattak hősi viaskodásokról, mokány ázsiai lovakon Európát beszáguldó hősökről, de még csak törökkel, tatárral viaskodó daliákról sem. Miről dalolhattok ti a mostani sivár korban? Talán a forgalmiadóról, vagy a transfermoratóriumról. És nagyot nézne Tinódi Lantos Sebestyén diák elődötök, ha siri álmából feltámadva látná, mint írjátok meg hónap elsején bélyeges papíron a havi fizetésetekről szóló nyugtát. Ő és társai bezzeg nem voltak fizetési osztályba sorozott havidíjasok, hanem ha tetszett az ének, kinézett a várúr asztalánál a jó étel-ital és ha HANGOS OMNIA MOZI 1932 január 2—3-án Szombat—Vasárnap Eggerth Márta magyarul énekel! Mikor leszel az enyém? Kacagtató vígjáték 10 felv. Irta: Nóti Károly. Miki, a karnevál gyermeke rajzburleszk. Lilly és a bolondos törpék burleszk. Január 6—7-én. Szerda—Csütörtök Albert Bassermann felejthetetlen alakítása! Vizsgálóbíró előtt Dráma 10 felvonásban. Miki mint zongoraművész Ufa híradó. Előadások kezdete: Hétköznap negyed 9, szombaton 6 és negyed 9, vasárnap 4, 6 és negyed 9 órakor. nem tetszett, úgy mentek tovább a csillagos magyar éjben, új élmények, új dalok felé. * ❖ Olvassuk a Hangya fogyasztási szövetkezetekről írt jelentésekből, hogy elárusító szervei a múlt évben kerek százmillió pengőnyi forgalmat bonyolítottak le, több, mint másfélszeresét az előbbi évinek. Emelkedő Hangyaforgalom, lesüllyedő kereskedői forgalom, ez a mai helyzet egy jellemző tünete. Az is tanulságos lenne, ha kimutatnák azt is, hogy az alakuló új Hangya-fiókokkal szemben hány kereskedő ment csődbe és kényszeregyezségbe. Hadifogoly emlékeimből. (Folytatás.) Másnap délelőtt a svéd konzulátuson két toprongyos hadifogoly üldögélt az előszobában, várva, hogy mikor nyernek bebocsáttatást a konzul elé. Mondanom sem kell, hogy a két toprongyos hadifogoly egyike én voltam, a másik a barátom. Pillanatnyilag elég jól éreztük magunkat, mert idejövet megittunk vagy tizenhat pohár teát egy egész kockacukorral édesítve és bevágtuk hozzá kétszersült készletünk egész maradványát. Jóllakottságunkból eredő jóérzésünket növelte az előszoba egyenletesen fűtött, enyhe, meleg levegője ésmegelégedetten járattuk szemünket a várószobában tartózkodókon. Feltűnt nekünk egy kiváló orosz eleganciával öltözött fiatal férfi. Hatalmas fehér prémsipkája alól fényes fekete szemek villogtak elő, lábain térdig érő elegáns lakkcsizma volt, medvebőrrel bélelt bundája és az ujjain csillogó drágaköves gyűrűk után ítélve, valami mingréliai vagy kaukázusi herceg lehetett. Közben az idő múlt, a várakozók egyre fogytak és mi újra megéheztünk. Éppen a kaukázusi herceg lépett ki a konzultól a szolga mély hajlongásaitól kísérő, mikor az én barátom felsóhajtott: — Háromat szeretnék komám. Egy jó ebédet, utána meleg vízben megfürödni és még utána egy tiszta inget felvenni. Ami ezután történt, az meglepő volt. A kaukázusi hercegnek nézett úr hozzánk lépett, kezét nyújtotta és bemutatkozott: — Politzer vagyok, hadifogoly mint maguk és ha elfogadják a meghívásomat, szívesen látom magukat ebédre, délután két és három óra között. És ideadott egy névjegyet, melyre szállodai címe is fel volt jegyezve, majd néhány szóval elmagyarázta, hogy civilben Kolozsváron volt tánc- és illemtanár. Mint hadifogoly karriert csinált, mondhatni beérkezett és a svéd konzullal is valami hadseregszállítási ügyben volt értekezése. Josak voltunk. Ebéd előtt kaptunk egy langyos fürdőt. Az ebéd fölséges volt. Politzer mindent meghozatott, mi szem-szájnak ingere és a barátom meg én egymás karját csípdestük, hogy ébren vagyunk-e, vagy álmodunk. Búcsúból pedig Politzer egy-egy huszonöt rubeles Romanov bankóval kedveskedett nekünk és a késő délutáni órákban két bár toprongyos, de megelégedett hadifogoly hagyta el a gavallér Politzer hoteljét, hogy a kapott ötven rubelért civilizáltabb külsőre tegyen szert. * * mes szegélyű kis lakkcsizmában. Az egyik kezét minduntalan kiveszi a hatalmas, drága muffból és szájához emeli: egy darab kenyeret majszol így. Valahol kapta, vette, szerezte és nincs türelme addig várni az evéssel, míg hazaér vele. Az egyik Néva-hídon nagy csoportosulás. Odamegyünk és a barátom, ki jól beszél oroszul, kihámozta ezt a tényállást. Egy asszony a hídon sikoltozni kezdett, hogy ellopták a pénztárcáját. Mellette két kínai volt, az egyik nyomban kereket oldott és a tömeg mindjárt az ottmaradtra kezdett gyanakodni. — Igen, ez a kutyakölyke volt, ez húzhatta csak ki a tárcámat a zsebemből — sápítozta az asszony. Hamarosan megmotozták a rugkapálózó kinézett, de nem találták meg nála a pénzestárcát. — Persze, odaadta annak a másiknak, aki elszaladt és majd együtt osztoznak rajta. Azt már nem ! A nép rögtön ítélt. Megragadták a szegény kínait, lehurcolták a Néva jegére és beledugták az egyik nyitott halászlékbe, miközben útravalóul egy jót ütöttek a fejére. Mondanom sem kell, hogy pon-Az uccákon méteres hó melyben szügyig tapostak a csilingelő, szánokba fogott lovak. A gyalogjárókon, mint nálunk faluhelyen, nyomdék taposva, a hóban. Csak a legfőbb útvonalakon van eltakarítva a hó. A város szivében, a Néva egyik hídján, csonttá fagyva egy ló hullája, azt mondják, már négy napja fekszik ottan. A járókelők még elég jól öltözve, de az arcokon sápadtság ül, a szemek nyugtalanul járnak és az orrok, mintha étel után szimatolnának. Egy hölgy megy előttünk. pré❖ * ❖ Könyvnyomdái J J vanyoi ma.*ULn.:is:átkr levélpapírok, borítékok, számlák, jegy- ^ » meghívók, levelezőlapok stb. nyomtat- Ij I r C[JM ványok, úgyszintén üzleti beírókönyvek, w l- xw w 11 könyvnyomdájában, raszterek, irodai papírok stb. cikkek beszerezhetők Telf. 134. MOHÁCSON. Telf. 134. 3 Fotó:IrZE Sóbert