Dunavidék, 1932 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

3 DUNAVIDÉK ­gy összeülő országgyűlésnek egyik legelső dolga lenne meg­csinálni a szigorú összeférhetet­lenségi törvényt, s ezzel megtenni a legfőbb lépést a közéleti tisz­taság visszaállítása iránt. Ennek az lenne egyik fontos következ­ménye, hogy nem lenne egy-egy közéleti nagyságnak tíz és húsz állása olyan intézeteknél, válla­latoknál, melyeknek jövedelmező­sége az állammal kötött üzletektől is függ, megszűnnének az állás­halmozások és mammutjövedelmek és százezrek munkájának felét nem a százak szednék le. Szóval megdőlne az egész rendszer, melynek alapköve és bázisa a kormányhatalom által mindenkor irányítható és szabályozható nyílt választás. Küszöbén az új esztendőnek az a legfőbb kívánságunk, hogy a következő újév már csak az emlékét őrizze a nyíltszavazásos választási rendszernek, legyen az már csak egy letűnt korszak szo­morú emléke, mint a jobbágyság, mint a török hódoltság és mint a tatárjárás. Nem mondjuk, hogy a titkos szavazás minden bajunkat meg­szüntető csodaszer, de hisszük és valljuk és velünk az ország leg­jobbjai, hogy enélkül nem indul­hat meg az ország talpraállásának folyamata. A Bethlen kormány túlkiadásai. Csak 77 és félmillió pengővel költöttek többet a költségvetésben megállapított összegeken felül. A képviselőház ünnepi szünete előtt szétosztották­­ a képviselők között a Legfőbb Állami Számve­vőszék jelentését, az engedélye­zett hitelekkel szemben, 1931 jú­nius végén mutatkozó eltérésekről. A jelentés szürke, szimpla szám­adatokat tartalmaz, de ezek a számadatok érdekes képét adják annak, hogy egyes minisztériu­mokban egyáltalában nem respek­tálták az országgyűlés budgetjo­­gát. A megállapított túlkiadásokat és hiteleltéréseket jelenti be tehát az országgyűlésnek, törvényes kötelességéhez híven, a legfőbb számvevőszék. A jelentéshez csatolt összesítés szerint az összes túlkiadások és hitelátlépések az 1930—­31 költ­ségvetési év második felében 77 és félmillió pengőt tesznek ki. A jelentés szerint a legnagyobb túl­­kiadás a honvédelmi miniszté­riumnál történt, 15 és negyedmil­lión felül. Utána következik a kultuszmi­nisztérium 10 és félmillió pen­gővel. Hétmillión felüli túlkiadások mutatkoznak az állami adósságok tételeinél a belügyi, kereskede­lemügyi és népjóléti tárcáknál. A pénzügyminisztérium és posta 5—5 millió pengőn felüli összeg­gel költött többet, az előírt ösz­­szegnél. A földművelésügyi mi­nisztérium és az államvasutak egyenként 3—3 millión felül lépték túl az előirányzatot. Az igazságügyminisztériumban 2 és félmillió pengővel, a posta­takarékpénztárnál pedig 1 millió­val költöttek többet, a költségve­­tésben megengedett összegen felül. A legérdekesebb, hogy a több­milliós hiteltúllépések között a miniszterelnökség csupán 68.000 pengővel szerepel. A többi túlkiadás kisebb téte­lekre oszlik meg. A jelentés tar­talmazza a hitelátlépések indoko­lását is és most már az ország­gyűlés feladata lesz, hogy a hi­telátlépéseket szankcionálja-e, vagy pedig megállapítja az illető miniszter felelősségét. (Nem hisz­­szü­k !) A jelentés fölött kétségtelenül széleskörű vita indul meg, mert az a minden kákán csomót kereső ellenzék majd megragadja az al­kalmat, hogy e tárgyalások kap­csán bírálatot mondjon az előző kormány gazdálkodásáról. Ilyen gazdálkodás mellett nem szabad azon sem csodálkoznunk, ha a mostani állapotok még száz százalékkal komiszabbak lennének. Mohács. 1932 január 3. Tallózás. A regösökről. Több, mint het­­venmillióval lépte túl a kormány a múlt évben a költségvetési elő­­rányzatot és e horribilis összeg­ben aránylag csekély tétellel sze­repelnek a regősök, kik nemzeti dalainkat vannak hivatva terjesz­teni a honvédelmi tárca terhére. Regösök! E szóra rég letűnt da­liás idők emlékei kelnek új életre. Szép fekete magyarruhás regő­sök, meghatva gondolunk korai elődeitekre: a dicső igricekre, lantosokra, kik várudvarról vár­udvarra járva, kobzukat pengetve énekeltek várak megvételéről, hősi küzdelmekről, vagy még ré­gebben a magyar tábortűz mel­lett daloltak a kacagányos ősök­nek Attilláról, Bendegúzról. Ti késői utódai ezen ősöknek, saj­nos, nem dalolhattak hősi vias­­kodásokról, mokány ázsiai lova­kon Európát beszáguldó hősökről, de még csak törökkel, tatárral viaskodó daliákról sem. Miről dalolhattok ti a mostani sivár korban? Talán a forgalmiadóról, vagy a transfermoratóriumról. És nagyot nézne Tinódi Lantos Se­bestyén diák elődötök, ha siri álmából feltámadva látná, mint írjátok meg hónap elsején bélye­ges papíron a havi fizetésetekről szóló nyugtát. Ő és társai bezzeg nem voltak fizetési osztályba so­rozott havidíjasok, hanem ha tet­szett az ének, kinézett a várúr asztalánál a jó étel-ital és ha HANGOS OMNIA MOZI 1932 január 2—3-án Szombat—Vasárnap Eggerth Márta magyarul énekel! Mikor leszel az enyém? Kacagtató vígjáték 10 felv. Irta: Nóti Károly. Miki, a karnevál gyermeke rajzburleszk. Lilly és a bolondos törpék burleszk. Január 6—7-én. Szerda—Csütörtök Albert Bassermann felejthetetlen alakítása! Vizsgálóbíró előtt Dráma 10 felvonásban. Miki mint zongoraművész Ufa híradó. Előadások kezdete: Hétköznap negyed 9, szombaton 6 és negyed 9, vasárnap 4, 6 és negyed 9 órakor. nem tetszett, úgy mentek tovább a csillagos magyar éjben, új él­mények, új dalok felé. * ❖ Olvassuk a Hangya fogyasz­tási szövetkezetekről írt jelenté­sekből, hogy elárusító szervei a múlt évben kerek százmillió pen­­gőnyi forgalmat bonyolítottak le, több, mint másfélszeresét az előbbi évinek. Emelkedő Hangyaforgalom, le­süllyedő kereskedői forgalom, ez a mai helyzet egy jellemző tünete. Az is tanulságos lenne, ha kimutatnák azt is, hogy az ala­kuló új Hangya-fiókokkal szem­ben hány kereskedő ment csődbe és kényszeregyezségbe. Hadifogoly emlékeimből. (Folytatás.) Másnap délelőtt a svéd konzu­látuson két toprongyos hadifogoly üldögélt az előszobában, várva, hogy mikor nyernek bebocsátta­­tást a konzul elé. Mondanom sem kell, hogy a két toprongyos hadifogoly egyike én voltam, a másik a barátom. Pillanatnyilag elég jól éreztük magunkat, mert idejövet megit­tunk vagy tizenhat pohár teát egy egész kockacukorral édesítve és bevágtuk hozzá kétszersült készletünk egész maradványát. Jóllakottságunkból eredő jóérzé­sünket növelte az előszoba egyen­letesen fűtött, enyhe, meleg leve­gője és­­megelégedetten járattuk szemünket a várószobában tar­tózkodókon. Feltűnt nekünk egy kiváló orosz eleganciával öltözött fiatal férfi. Hatalmas fehér prémsipkája alól fényes fekete szemek villogtak elő, lábain térdig érő elegáns lakkcsizma volt, medvebőrrel bé­lelt bundája és az ujjain csillogó drágaköves gyűrűk után ítélve, valami mingréliai vagy kaukázusi herceg lehetett. Közben az idő múlt, a várako­zók egyre fogytak és mi újra megéheztünk. Éppen a kaukázusi herceg lé­pett ki a konzultól a szolga mély hajlongásaitól kísérő, mikor az én barátom felsóhajtott: — Háromat szeretnék komám. Egy jó ebédet, utána meleg víz­ben megfürödni és még utána egy tiszta inget felvenni. Ami ezután történt, az meglepő volt. A kaukázusi hercegnek né­zett úr hozzánk lépett, kezét nyújtotta és bemutatkozott: — Politzer vagyok, hadifogoly mint maguk és ha elfogadják a meghívásomat, szívesen látom magukat ebédre, délután két és három óra között. És ideadott egy névjegyet, melyre szállodai címe is fel volt jegyezve, majd néhány szóval el­magyarázta, hogy civilben Kolozs­váron volt tánc- és illemtanár. Mint hadifogoly karriert csinált, mondhatni beérkezett és a svéd konzullal is valami hadseregszál­lítási ügyben volt értekezése. Josak voltunk. Ebéd előtt kaptunk egy langyos fürdőt. Az ebéd föl­­séges volt. Politzer mindent meg­hozatott, mi szem-szájnak ingere és a barátom meg én egymás karját csípdestük, hogy ébren va­gyunk-e, vagy álmodunk. Búcsú­­ból pedig Politzer egy-egy hu­szonöt rubeles Romanov bankóval kedveskedett nekünk és a késő délutáni órákban két bár topron­gyos, de megelégedett hadifogoly hagyta el a gavallér Politzer ho­teljét, hogy a kapott ötven ru­belért civilizáltabb külsőre te­gyen szert. * * mes szegélyű kis lakkcsizmában. Az egyik kezét minduntalan ki­veszi a hatalmas, drága muffból és szájához emeli: egy darab ke­nyeret majszol így. Valahol kapta, vette, szerezte és nincs türelme addig várni az evéssel, míg ha­zaér vele. Az egyik Néva-hídon nagy cso­portosulás. Odamegyünk és a barátom, ki jól beszél oroszul, kihámozta ezt a tényállást. Egy asszony a hídon sikoltozni kezdett, hogy ellopták a pénztár­cáját. Mellette két kínai volt, az egyik nyomban kereket oldott és a tömeg mindjárt az ottmaradtra kezdett gyanakodni. — Igen, ez a kutyakölyke volt, ez húzhatta csak ki a tárcámat a zsebemből — sápítozta az asszony. Hamarosan megmotozták a rugkapálózó kinézett, de nem ta­lálták meg nála a pénzestárcát. — Persze, odaadta annak a másiknak, aki elszaladt és majd együtt osztoznak rajta. Azt már nem ! A nép rögtön ítélt. Megragadták a szegény kí­nait, lehurcolták a Néva jegére és beledugták az egyik nyitott halászlékbe, miközben útravalóul egy jót ütöttek a fejére. Mondanom sem kell, hogy pon-Az uccákon méteres hó mely­ben szügyig tapostak a csilingelő, szánokba fogott lovak. A gyalog­járókon, mint nálunk faluhelyen, nyomdék taposva, a hóban. Csak a legfőbb útvonalakon van elta­karítva a hó. A város szivében, a Néva egyik hídján, csonttá fagyva egy ló hul­lája, azt mondják, már négy napja fekszik ottan. A járókelők még elég jól öltözve, de az arcokon sápadtság ül, a szemek nyugtala­­nul járnak és az orrok, mintha étel után szimatolnának. Egy hölgy megy előttünk. pré­❖ * ❖ Könyvnyomdái J J vanyoi ma.*ULn.:is:átkr levélpapírok, borítékok, számlák, jegy- ^ » meghívók, levelezőlapok stb. nyomtat- Ij I r C[JM ványok, úgyszintén üzleti beír­ókönyvek, w l- xw w 11 könyvnyomdájában, raszterek, irodai papírok stb. cikkek beszerezhetők Telf. 134. MOHÁCSON. Telf. 134. 3 Fotó:Ir­ZE Sób­ert

Next