Dunavidék, 1934 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
Mohács, 1934 január 7. hírek Előfizetési felhívás. Lapunk az új esztendő beköszöntésével új előfizetők támogatását várja. Hasábjaink mindenkor a kultúra, a város fejlődése és a haladás szolgálatában állottak és állanak a jövőben is, mert ösztönöz minket az a tudat, hogy tollunkkal városunk segítségére voltunk és leszünk. Hivatásunkat azonban csak úgy tudjuk teljesíteni, ha munkánkat a közönség előfizetésével támogatja és lehetővé teszi, hogy a minden külső támogatást nélkülöző lapunkat a közönség és a város érdekében fenntarthassuk. A szigorú, tárgyilagos kritika talaján állunk és ha támadunk, azt mindig gyűlölettől mentesen a köz érdekében tesszük. Senki ellen elfogultsággal nem viseltetünk s úgy a politikai, mint a társadalmi életben az összesség boldogulását szem előtt tartó elvekért vívunk becsületes harcot. Lapunk előfizetői a város fejlődéséért indított munkánkban munkatársaink és küzdőtársaink. — Járásorvosi megbízás. Az alispán a villányi járás járásorvosi teendőinek ellátásával dr. Vida Lajos, mohácsi járásorvost bizta meg. — Uj körorvosi beosztás Baranyában. Fischer Béla alispán a vármegye orvosi körzeteinek beosztásáról reformtervezetet dolgozott ki. A helyzet eddig az volt, hogy kivéve a mohácsi járást, mindenütt oly sok község tartozott egy-egy kinevezett körorvos hatásköre alá, hogy munkáját kifogástalanul nem láthatta el. Az új tervezet szerint 8—10 község egészségügyi szolgálatát látná el a körorvos, így 35 körzetet állítanának fel, amely nyolccal több a régi beosztásnál s igy ez azt is jelenti, hogy nyolc fiatal diplomás kenyérhez jut. A községek hozzájárulását is rendezik és az eddigi aránytalanságot, — mely abban nyilvánult, hogy egyes községek a pótadó 14-15, mások 2-3 százalékát fizették — megszüntetik és a jövőben 5-5-5 százalék lesz a községek hozzájárulása. Őszinte elismerés illeti az alispánt ezen munkájáért. — A mohácsi vöröskereszt egylet működése. A magyar vöröskeresztegylet mohácsi fiókja, nemcsak a harctéri sebesülteknek nyújtott annak idején kórházi ápolás által enyhülést, hanem mint halljuk a mai gazdasági háború és munkanélküliség sebesültet is igyekszik csekély erejéhez képest segélyben részesíteni, amennyiben a Frontharcos Szövetség helyi csoportjának rendelkezésére bocsátott cipőket, ruhaneműt, amelyeket szegénysorsú frontharcosok családtagjai közt osztottak szét. Ezzel az egyesület méltóan bizonyságot tesz amellett, hogy működésére, nemcsak háborúban, de békében is szükség van és támogatnia kell minden hazafiassan gondolkodó magyarnak, hogy szükség esetén nagy hivatásának megfelelhessen. Fizessen elő a Dunavidékre a Városi Párt lapjára! DUNAVIDÉK* A mulató Mohács Szilvesztere. Szilveszter éjszakáján Mohács közönsége is búcsúzott a sok bánatot hozott 6 esztendőtől és vígkacagás közepette üdvözölték mindenhol az új évet, hittel, bizakodással és reménységgel. A kiváncsi újságíró betekintett mindenhová, a mulató emberek arcáról olvasni le a múltat és a jövőt. Szilveszter éjszakája azonban mindent feledtet, a kacagó jelen álarca gondot takart, a csillogó szemek, a vidám muzsika, az itallal teli összecsendülő poharak bizonyságai a könnyen felejtő emberi természetnek és az optimizmusra hajló felfogásnak. Az Iparosok Olvasókörének nagyterme zsúfolásig telt. A színpadon Pataki, Dettkó és a többiek mókáznak, szavukat, mozdulataikat harsogó kacagás kíséri, határozottan sikerük van. Játékuk előkészítője volt annak a vidám szilveszteri hangulatnak, melynek csak a késő reggeli órák vetettek véget. A Korona szálló kávéházi terme ragyogó fényárban úszik. Bekukkantunk az ablakon. A zenekar ütemes rumbát játszik és a piros fezes táncolók kipirult nevető arcát látjuk. Az egyik kiskorcsma előtt hangos beszélgetésre leszünk figyelmesek. Közelebb megyünk, hogy az érdekes párbeszéd résztvevőit is lássuk, de csak egy 30 év körüli félrecsúszott kalapu urat látunk, aki két karjával egy póznát ölel át, testsúlyát előreadja és így morfondíroz: — „Hiába, azért mégis utállak, még öt perc és véged van.“ — Kissé végig borzongott a hátunk — „Az Isten csak nem egy gyilkosságnak leszünk szemtanúi !“ — Az áldozatot azonban hiába kerestük s mint később kiderült, a jó ember kapatosan az ó esztendőtől búcsúzott. A Külvárosi kaszinó is világos, jókedvű párok táncolnak ott is át az új esztendőbe. Csatakos, sáros, hideg hajnallal köszöntött ránk az 1934 es esztendő. Az uccák csendjét vidám kiáltozás, jókedvű társaságok heje-hujás öröme szakítja meg. A rend éber őrei rendületlenül állanak posztjukon, bennük is megértés van és a csendháborítás ezen az éjszakán nem volt olyan nagy bűn. „Boldog újesztendőt!“ kiáltja ránk egy borízű hang. „Boldogabbat“ — volt a válaszunk és egy pillanatra az elmúlt évre való visszaemlékezés keserűsége, elhomályosította újévi reményeinket. — Meghalt Lenkey Lajos. Nemcsak az újságíró társadalmat de mindazokat akik személyét tollát ismerték megdöbbentette az a futótűzként terjedő hir, hogy Lenkey Lajos, a Pécsi Napló főszerkesztője nincs többé. Kezéből kihulott a toll, melynek percegéséből és az alatta futó fekete betűkből, a papírra vetett tervekből álmokból alkotások lettek, maradandó emlékei munkás életének. Lenkey Lajos halála révén egy nemesveretű magyarral, egy lángoló szivű hazafival, egy jóságos emberrel ismét szegényebbek lettünk. Negyvenkét évvel ezelőtt alapította a Pécsi Naplót és a lapot a vidék egyik legtekintélyesebb lapjává emelte. Három évtizeden keresztül volt Pécs város törvényhatósági bizottságának tagja. Politikai eszményképe Tisza István, az újságírásban Rákosi Jenő volt. A baranyai fiatal újságíró gárda pedig ő benne tisztelte egyik vezérét. Az elmúlt hetekben baleset érte, elcsúszott, a lábát törte. Ápolása közben tüdőgyulladás lépett fel és a leggondosabb ápolás sem segíthetett már, december 29-én hajnalban eltávozott szerettei, barátai, tisztelői és munkatársai köréből December 31-én, vasárnap délután temették országos részvét mellett. — Halálozás Schippert János nyug. németbólyi főjegyző hosszas szenvedés után f. hó 3-án Pécsett elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. — Rendezik a gazdák kényszeregyezségi eljárását. Január végén a gazdaadósságok további rendezése kapcsán sor kerül a gazdák kényszeregyezségi eljárásának törvényes úton való szabályozására is. Addig természetesen a kérdések egész sorozatának tisztázása szükséges. — Magyarüldözés Jugoszláviában. Karácsony estéjén szuronyos szerb katonák jelentek meg Tóth József beocsini magyar gazda portáján, aki családjával éppen a rádiót hallgatta. A járőr vezetője ráriyalt a békés családi körben szórakozó gazdára, hogy azonnal hagyja el a falut, mert irredenta vádak miatt kiutasítási eljárás van ellene folyamatban. Hiába rimánkodott azután Tóth József, hiába sírt a felesége, hogy szentestén ne űzzék ki a családot, ne tegyék őket földönfutóvá, a könyörgés nem lágyította meg a kérges sziveket és Tóth József üres kézzel, gyalogszerrel családjával együtt kénytelen volt nekivágni a határnak. Kelibián lépték át a magyar határt, ahonnan előbb Szegedre, majd Bajára innen pedig itt Mohácson lakó rokonaihoz küldték Tóthékat, akik elmondották, hogy mióta a revízió gondolata a világ hatalmasait is foglalkoztatja, a Jugoszláviában lakó magyarság a legkegyetlenebb üldözésnek van kitéve. 3 Tallózás. Két nagy költő műveiben böngésztem az utóbbi hetekben. Véletlenül mindkettő fegyházviselt ember, kik megjárták az élet mélységeit és lehet, hogy az már nem véletlen, hogy mindkettőjüknél találtam egy-egy kitételt, melynél megragadóbbat az emberi szenvedés lefestésére nem találtam soha. Az egyik Dosztojevszkij Mihajlovics Tódora, ki az akasztófa zsámolyán állt már holmi forradalmi mozgalmak gyanúja miatt, midőn a cár kegyelme szibériai deportálásra változtatta a halálbüntetést és aki négy esztendőt töltött a „holtak házában“ gyilkosok, rablók, merénylők és katonaszökevények társaságában. Itt látta félholtra vesszőzött fegyenctársa piszkos, vérző sebeiből kiszedegetni a beléjük ragadt veszsződarabocskákat, hogy a szerencsétlent talpraállítsák és gyógyulása után további még ötszáz vesszőcsapást elszenvedhessenek vele. Ekkor hagyta el Dosztojevszkij ajkát a felhördülő sikoltás: Oh, pedig hát őt is anya szülte! A másik nagy fegyenc Oscar Wilde, kit megtévelyedése az élet csúcsáról a readingi fegyházba sodort és az élet királya, a szalonok dédelgetett hőse borotvált fejjel viselte a fegyencek csikós ruháját, tépte a kócot, húzta a taposómalom igáját és leste kikopott evőcsészéjével a zabkása levest, tűrte a maga és mások szennyét és bizonyosan önmagát is siratta a szeretőgyilkos testőrkatonában, akit a zordányl purizitán angol igazságszolgáltatás halálra ítélt. „Őt felköték mint egy kutyát.“ Írja a readingi fegyház balladájában, s elmondva, hogy tetemét, melyen légy mászkált, mésszel öntötték le, hozzáteszi a megrázó feljajdulást: „Pedig érte is meghalt az Üdvözítő !“ Mint a drágagyöngy a beteg kagyló fájdalmából, úgy születnek a gyönyörű képek, gondolatok a zseni szenvedéséből. — Eltörölt illeték. A pénzügyminiszter rendelete az állammal, városokkal, törvényhatóságokkal vagy egyéb közületekkel kötött közszállítási szerződések három százalékos szerződési illetékét eltörölte. . nett\ \,ését°^ '°k CsoUW"'env _ off" TUNGSRAM Kapható: Kramer Antal Fiai cégnél