Dunavidék, 1934 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

Mohács, 1934 január 7. hírek Előfizetési felhívás. Lapunk az új esztendő bekö­szöntésével új előfizetők támoga­tását várja. Hasábjaink minden­kor a kultúra, a város fejlődése és a haladás szolgálatában állot­tak és állanak a jövőben is, mert ösztönöz minket az a tudat, hogy tollunkkal városunk segítségére voltunk és leszünk. Hivatásunkat azonban csak úgy tudjuk teljesí­teni, ha munkánkat a közönség előfizetésével támogatja és lehe­tővé teszi, hogy a minden külső támogatást nélkülöző lapunkat a közönség és a város érdekében fenntarthassuk. A szigorú, tár­gyilagos kritika talaján állunk és ha támadunk, azt mindig gyűlö­lettől mentesen a köz érdekében tesszük. Senki ellen elfogultsággal nem viseltetünk s úgy a politikai, mint a társadalmi életben az összesség boldogulását szem előtt tartó elvekért vívunk becsületes harcot. Lapunk előfizetői a város fej­lődéséért indított munkánkban munkatársaink és küzdőtársaink. — Járásorvosi megbízás. Az alispán a villányi járás járás­orvosi teendőinek ellátásával dr. Vida Lajos, mohácsi járásorvost bizta meg. — Uj körorvosi beosztás Baranyában. Fischer Béla alis­pán a vármegye orvosi körzeteinek beosztásáról reformtervezetet dol­gozott ki. A helyzet eddig az volt, hogy kivéve a mohácsi járást, mindenütt oly sok község tartozott egy-egy kinevezett körorvos hatásköre alá, hogy munkáját kifogástalanul nem láthatta el. Az új tervezet szerint 8—10 köz­ség egészségügyi szolgálatát látná el a körorvos, így 35 körzetet állítanának fel, amely nyolccal több a régi beosztásnál s igy ez azt is jelenti, hogy nyolc fiatal diplomás kenyérhez jut. A köz­ségek hozzájárulását is rendezik és az eddigi aránytalanságot, — mely abban nyilvánult, hogy egyes községek a pótadó 14-15, mások 2-3 százalékát fizették — meg­szüntetik és a jövőben 5-5-5 százalék lesz a községek hozzá­járulása. Őszinte elismerés illeti az alispánt ezen munkájáért. — A mohácsi vöröskereszt egylet működése. A magyar vöröskeresztegylet mohácsi fiókja, nemcsak a harctéri sebesülteknek nyújtott annak idején kórházi ápolás által enyhülést, hanem mint halljuk a mai gazdasági háború és munkanélküliség sebe­sültet is igyekszik csekély ere­jéhez képest segélyben részesíteni, amennyiben a Frontharcos Szövet­ség helyi csoportjának rendelke­zésére bocsátott cipőket, ruha­neműt, amelyeket szegénysorsú frontharcosok családtagjai közt osztottak szét. Ezzel az egyesü­let méltóan bizonyságot tesz amellett, hogy működésére, nemcsak háborúban, de békében is szükség van és támogatnia kell minden hazafiassan gondol­kodó magyarnak, hogy szükség esetén nagy hivatásának megfelel­hessen. Fizessen elő a Dunavidékre a Városi Párt lapjára! DUNAVIDÉK* A mulató Mohács Szilvesztere. Szilveszter éjszakáján Mohács közönsége is búcsúzott a sok bánatot hozott 6 esztendőtől és víg­kacagás közepette üdvözölték mindenhol az új évet, hittel, bizakodással és reménységgel. A kiváncsi újságíró betekintett mindenhová, a mulató emberek arcáról olvasni le a múltat és a jövőt. Szilveszter éjszakája azon­ban mindent feledtet, a kacagó jelen álarca gondot takart, a csillogó szemek, a vidám muzsika, az itallal teli összecsendülő poha­rak bizonyságai a könnyen felejtő emberi természetnek és az opti­mizmusra hajló felfogásnak. Az Iparosok Olvasókörének nagyterme zsúfolásig telt. A szín­padon Pataki, Dettkó és a töb­biek mókáznak, szavukat, mozdu­lataikat harsogó kacagás kíséri, határozottan sikerük van. Játékuk előkészítője volt annak a vidám szilveszteri hangulatnak, melynek csak a késő reggeli órák vetettek véget. A Korona szálló kávéházi terme ragyogó fényárban úszik. Bekuk­kantunk az ablakon. A zenekar ütemes rumbát játszik és a piros fezes táncolók kipirult nevető arcát látjuk. Az egyik kiskorcsma előtt han­gos beszélgetésre leszünk figyel­mesek. Közelebb megyünk, hogy az érdekes párbeszéd résztvevőit is lássuk, de csak egy 30 év körüli félrecsúszott kalapu urat látunk, aki két karjával egy póznát ölel át, testsúlyát előreadja és így morfondíroz: — „Hiába, azért mégis utállak, még öt perc és véged van.“ — Kissé végig borzongott a hátunk — „Az Isten csak nem egy gyil­kosságnak leszünk szemtanúi !“ — Az áldozatot azonban hiába kerestük s mint később kiderült, a jó ember kapatosan az ó esztendőtől búcsúzott. A Külvárosi kaszinó is világos, jókedvű párok táncolnak ott is át az új esztendőbe. Csatakos, sáros, hideg hajnallal köszöntött ránk az 1934 es esz­tendő. Az uccák csendjét vidám kiáltozás, jókedvű társaságok heje-hujás öröme szakítja meg. A rend éber őrei rendületlenül állanak posztjukon, bennük is megértés van és a csendháborítás ezen az éjszakán nem volt olyan nagy bűn. „Boldog újesztendőt!“ kiáltja ránk egy borízű hang. „Boldo­gabbat“ — volt a válaszunk és egy pillanatra az elmúlt évre való visszaemlékezés keserűsége, elhomályosította újévi remé­nyeinket. — Meghalt Lenkey Lajos. Nemcsak az újságíró társadalmat de mindazokat akik személyét tollát ismerték megdöbbentette az a futótűzként terjedő hir, hogy Lenkey Lajos, a Pécsi Napló fő­­szerkesztője nincs többé. Kezéből kihulott a toll, melynek percegé­­séből és az alatta futó fekete be­tűkből, a papírra vetett tervekből álmokból alkotások lettek, mara­dandó emlékei munkás életének. Lenkey Lajos halála révén egy ne­­mesveretű magyarral, egy lángoló szivű hazafival, egy jóságos em­berrel ismét szegényebbek lettünk. Negyvenkét évvel ezelőtt alapí­totta a Pécsi Naplót és a lapot a vidék egyik legtekintélyesebb lapjává emelte. Három évtizeden keresztül volt Pécs város törvény­­hatósági bizottságának tagja. Po­litikai eszményképe Tisza István, az újságírásban Rákosi Jenő volt. A baranyai fiatal újságíró gárda pedig ő benne tisztelte egyik vezérét. Az elmúlt hetekben baleset érte, elcsúszott, a lábát törte. Ápolása közben tüdőgyulladás lépett fel és a leggondosabb ápolás sem segíthetett már, december 29-én hajnalban eltávozott szerettei, ba­rátai, tisztelői és munkatársai köréből December 31-én, vasár­nap délután temették országos részvét mellett. — Halálozás Schippert János nyug. németbólyi főjegyző hosszas szenvedés után f. hó 3-án Pécsett elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. — Rendezik a gazdák kényszeregyezségi eljárását. Január végén a gazdaadósságok további rendezése kapcsán sor kerül a gazdák kényszeregyezségi eljárásának törvényes úton való szabályozására is. Addig termé­szetesen a kérdések egész soro­zatának tisztázása szükséges. — Magyarüldözés Jugo­szláviában. Karácsony estéjén szuronyos szerb katonák jelentek meg Tóth József beocsini magyar gazda portáján, aki családjával éppen a rádiót hallgatta. A járőr vezetője ráriyalt a békés családi körben szórakozó gazdára, hogy azonnal hagyja el a falut, mert irredenta vádak miatt kiutasítási eljárás van ellene folyamatban. Hiába rimánkodott azután Tóth József, hiába sírt a felesége, hogy szentestén ne űzzék ki a családot, ne tegyék őket földönfutóvá, a könyörgés nem lágyította meg a kérges sziveket és Tóth József üres kézzel, gyalogszerrel család­jával együtt kénytelen volt neki­vágni a határnak. Kelibián lépték át a magyar határt, ahonnan előbb Szegedre, majd Bajára innen pe­dig itt Mohácson lakó rokonaihoz küldték Tóthékat, akik elmon­dották, hogy mióta a revízió gon­dolata a világ hatalmasait is fog­lalkoztatja, a Jugoszláviában lakó magyarság a legkegyetlenebb ül­dözésnek van kitéve. 3 Tallózás. Két nagy költő műveiben bön­gésztem az utóbbi hetekben. Vé­letlenül mindkettő fegyházviselt ember, kik megjárták az élet mélységeit és lehet, hogy az már nem véletlen, hogy mindkettőjük­nél találtam egy-egy kitételt, melynél megragadóbbat az emberi szenvedés lefestésére nem találtam soha. Az egyik Dosztojevszkij Mihaj­­lovics Tódora, ki az akasztófa zsámolyán állt már holmi forra­dalmi mozgalmak gyanúja miatt, midőn a cár kegyelme szibériai deportálásra változtatta a halál­­büntetést és aki négy esztendőt töltött a „holtak házában“ gyil­kosok, rablók, merénylők és ka­tonaszökevények társaságában. Itt látta félholtra vesszőzött fegyenc­­társa piszkos, vérző sebeiből ki­szedegetni a beléjük ragadt vesz­­sződarabocskákat, hogy a szeren­csétlent talpraállítsák és gyógyu­lása után további még ötszáz vesszőcsapást elszenvedhessenek vele. Ekkor hagyta el Doszto­jevszkij ajkát a felhördülő sikol­tás: Oh, pedig hát őt is anya szülte! A másik nagy fegyenc Oscar Wilde, kit megtévelyedése az élet csúcsáról a readingi fegyházba sodort és az élet királya, a sza­lonok dédelgetett hőse borotvált fejjel viselte a fegyencek csikós ruháját, tépte a kócot, húzta a taposómalom igáját és leste ki­kopott evőcsészéjével a zabkása levest, tűrte a maga és mások szennyét és bizonyosan önmagát is siratta a szeretőgyilkos testőr­katonában, akit a zordányl puri­­zitán angol igazságszolgáltatás halálra ítélt. „Őt felköték mint egy kutyát.“ Írja a readingi fegy­­ház balladájában, s elmondva, hogy tetemét, melyen légy mász­kált, mésszel öntötték le, hozzá­teszi a megrázó feljajdulást: „Pedig érte is meghalt az Üd­vözítő !“ Mint a drágagyöngy a beteg kagyló fájdalmából, úgy szület­nek a gyönyörű képek, gondo­latok a zseni szenvedéséből. — Eltörölt illeték. A pénz­ügyminiszter rendelete az állam­mal, városokkal, törvényhatósá­gokkal vagy egyéb közületekkel kötött közszállítási szerződések három százalékos szerződési illetékét eltörölte. . nett\ \,ését°^ '°k CsoUW"'env _ off" TUNGSRAM Kapható: Kramer Antal Fiai cégnél

Next