Dunavidék, 1935 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-06 / 1. szám
MOHÁCS, 1935. január 6. XIV. évfolyam I. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A „FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT“ BARANYAI HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár: negyed évre P 1’60. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések: díjszabás szerint. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszáma: 134. LAP VEZÉR: Dr. BECK ALAJOS Felelős szerkesztő : Dr. IHRIG ÁKOS Vasárnap Laptulajdonos és kiadó : POLLÁK RÓBERT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pollák Róbert könyvnyomdájában. ÜNNEPEK UTÁN. Fekete karácsony után fekete újév, sötét gondolatok az agyban s sötét érzések a szívben. Az előző esztendők megszokott kérdése volt: tuljutottunk-e már a gazdasági világválság mélypontján? A jelen kérdése: tuljutottunk-e már a világpolitikai válságok csúcspontján? A lezuhanással fenyegető meredélyek széléről megkezdettük-e a leereszkedést a biztosabb járást nyújtó lapályok felé? Ha visszatekintünk az elmúlt év történetére, be kell látnunk, hogy az a világmegváltó szeretet, mely 1935 esztendővel ezelőtt indult el a betlehemi jászoltól világhódító útjára, eddig mily rövid utat tett meg, mily rengeteg nagy az a terület, melyet még nem hódított meg. Széles-e világon, hol van az a terület, ahol a szeretet, a megértés, az embertestvérség az úr? És mikor jön el az az idő, amikor azok az eszmék, melyeket az 1935 év előtt megszületett kisded, ifjú és férfikorában hirdetett s amelyekért meghalt, tényleg megváltják a világot és nem csak a vallás parancsában élnek, hanem az emberiség érzésvilágának és mozgalmainak gerincévé válnak? Ha a múlt esztendő eseményeit nézzük, azt kell látnunk, hogy ezekre a kérdésekre nagyon távol van még a felelet. Túl az óceánon az amerikai szabad állam nagy elnöke gigantikus erőfeszítéseket tett, hogy az emberi javak igazságosabb elosztása felé az első komoly és elhatározó lépéseket megtegye. Az eredménynek innen a távolból még csak a kontúrjait sem látjuk , amit látunk : soha el nem képzelt arányú sztrájkok, gépfegyverropogással, repülőtámadásokkal, tömeghalállal, végtelen nyomorral, szenvedéssel, gyászszál. Az óceánon innen a demokrácia, a szabad gondolat s a szabadság eszmék nagy nemzeténél soha el nem képzelt korupciók fertője, kelevénye pattant ki és vitte forradalmi megmozdulásba a népet de a harcokban nem azoknak a vére hullott, akiknek a bűne a kirobbanást okozta. Reánk magyarokra azonban az a legfájdalmasabb, a legszomoritóbb és legkiábrándítóbb hogy ez a „nagy nemzet“ ebben az esztendőben már egész lépretlenül kimutatta, hogy a trianoni végzetes tévedést és bűnt hajlandó örökéletű törvénynek tekinteni. Közelebb hozzánk a nagy gondolkodók, költők és zenealkotók hazájában ez évben kerekedett végkép felül az az irányzat, mely leplezetlenül elvetve a szeretet, megértés és testvériség evangéliumi gondolatát, a fajuralmat tette a kormányzat tengelyévé. Közvetlen szomszédunknál ez évben voltunk tanúi egy véres polgárháborúnak, mely két világnézetet állított egymással szembe és amelyben a legyőzöttek nagyobbjai, kik nem voltak oly szerencsések, hogy eszméik bukásával együtt hulljanak el, hóhér kezétől haltak szégyenhalált. Nálunk magyaroknál ez évben, ennek az évnek is a vége felé világlott ki teljes ridegségében az a lesújtó tény, hogy négy milliónál több testvérünk túszként él idegen népek rabságában és minden megmozdulásunkat, minden lépésünket és állásfoglalásunkat ennek a rideg elszomorító ténynek, ennek az elkeserítő tudatnak kell befolyásolnia. Közel 4.000 magyarnak kellett a szeretet ünnepét a megelőző hetekben hontalanná, otthontalanná, kivert földönfutóvá lennie és a nagy, gazdag külföld részvétből és együttérzésből még arra sem futotta, hogy a földönfutók megsegítésének gondját a megcsonkított, anyagi tönk szélén álló magyar társadalom válláról legalább részben levegye. Szomorú gondolatok ezek az elinduló esztendő küszöbén, de ha mindannyiunkat, kicsinyeket, nagyokat nemzetiségre, vallásra és osztályra való tekintet nélkül egyaránt áthat az a tudat, hogy itt nagy és szent öszszefogásra, a köz javán való megfeszített erőveli munkára, a lelkek összebékítésére, a kiváltságosok részéről áldozatos lemondásra, s az alulmaradottak részéről további hősies tűrésre és kitartásra van szükség, úgy ezen apokaliptikus, a világhelyzet kiegyensúlyozását kereső korszakos időkben is megálljuk a helyünket. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozat. — Lanyha érdeklődés. Kolossváry dolgai még mindig kísértenek. December 29-én, délután öt órai kezdettel tartotta meg Mohács város képviselőtestülete, az 1934- év utolsó közgyűlését. Alig 15-16 városatya foglalt helyet a közgyűlési terem padsoraiban, mikor Lippay János polgármesterhelyettes megnyitotta a közgyűlést és gyors egymásutánban tárgyalták le a tárgysorozat pontjait. Némi emóció csak akkor keletkezett, mikor dr. Paschke Ferenc városi tiszti ügyész javaslatot tett, a behajthatatlan városi követelések törlése tárgyában. A behajthatatlan követelések nagy része, 6.954 pengő 42 fillér,a város bérbeadott földjeinek be nem hajtható bérösszege, míg behajthatatlan üzletbér címén csupán Bezerédy István 1200 pengőnyi bérhátraléka szerepel. Érdekes, hogy a villanyvilágításért csak 539 pengőnyi behajthatatlan követelés merült fel. Ez az összeg három egyénnél keletkezett: Keinrath Zsigmondnál és Weidlieh Edénél, kik elköltöztek Mohácsról és Kolozsváry Dénesnél. Szívesen tételezzük fel, hogy ezentúl senkinél sem fogják hagyni, hogy ennyire felgyűljön a villanyszámla. Annak idején nagy feltűnést keltett, mikor Krúdy Gyula halála alkalmával megírták a fővárosi lapok, hogy a szegény nagy író élete utolsó heteiben már petróleumlámpa fényénél volt kénytelen írni a maradandóság számára készült műveit, mivel a villanyát valami 39 pengőhátralékért kikapcsolták; ezután feltételezzük, hogy Mohácson ez nem történt volna meg vele. Ezen pontnál felszólalt Vida Dezső kérve, hogy azon hátralékosokat, kiknek tartozásai egyelőre behajthatatlanok, a város vezetősége tartsa nyilván, hogy amennyiben jobb anyagi helyzetbekerülnénk valamikor, a város hozzájuthasson a követeléséhez. Azt javasolta továbbá, hogy az egyes bérleti tárgyak bérbeadásánál a városbizonyos garanciákat kössön ki, így károsodásnak ne legyen annyira kitéve, mint eddig, amikor minden garancia nélkül adták bérbe a földeket és helyiségeket. Végül is a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult a behajthatatlan követelések leírásához. A városi gazdasági továbbképző ismétlőiskola iskolaszékének kérelmét újabb tanítói állás szervezése iránt a közgyűlés egyhangúlag teljesítette, úgyszintén a Mohács Kölkedi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat kérelmét is a városi hozzájárulás felemelése tárgyában. A városi tiszti ügyész ismertette