Dunavidék, 1935 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-06 / 1. szám

MOHÁCS, 1935. január 6. XIV. évfolyam I. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A „FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT“ BARANYAI HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár: negyed évre P 1’60. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések: díjszabás szerint. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefon­száma: 134. LA­P V­EZ­É­R: Dr. BECK ALAJOS Felelős szerkesztő : Dr. IHRIG ÁKOS Vasárnap Laptulajdonos és kiadó : POLLÁK RÓBERT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pollák Róbert könyvnyomdájában. ÜNNEPEK UTÁN. Fekete karácsony után fekete újév, sötét gondolatok az agyban s sötét érzések a szívben. Az előző esztendők megszokott kérdése volt: tuljutottunk-e már a gazda­sági világválság mélypontján? A jelen kérdése: tuljutottunk-e már a világpolitikai válságok csúcspontján? A lezuhanás­sal fenyegető meredélyek széléről megkezdettük-e a leereszkedést a biztosabb járást nyújtó lapályok felé? Ha visszatekintünk az el­múlt év történetére, be kell látnunk, hogy az a világmeg­váltó szeretet, mely 1935 esztendővel ezelőtt indult el a betlehemi jászoltól világ­hódító útjára, eddig mily rövid utat tett meg, mily rengeteg nagy az a terület, melyet még nem hódított meg. Széles-e világon, hol van az a terület, ahol a szeretet, a megértés, az embertestvérség az úr? És mikor jön el az az idő, ami­kor azok az eszmék, melye­ket az 1935 év előtt meg­született kisded, ifjú és férfi­korában hirdetett s amelye­kért meghalt, tényleg meg­váltják a világot és nem csak a vallás parancsában élnek, hanem az emberiség érzés­világának és mozgalmainak gerincévé válnak? Ha a múlt esztendő ese­ményeit nézzük, azt kell látnunk, hogy ezekre a kér­désekre nagyon távol van még a felelet. Túl az óceánon az amerikai szabad állam nagy elnöke gigantikus erőfeszítéseket tett, hogy az emberi javak igazságosabb elosztása felé az első komoly és elhatározó lépéseket megtegye. Az eredménynek innen a távolból még csak a kontúr­jait sem látjuk , amit látunk : soha el nem képzelt arányú sztrájkok, gépfegyverropo­gással, repülőtámadásokkal, tömeghalállal, végtelen nyo­morral, szenvedéssel, gyász­­szál. Az óceánon innen a demokrácia, a szabad gon­dolat s a szabadság eszmék nagy nemzeténél soha el nem képzelt korupciók fertője, kelevénye pattant ki és vitte forradalmi megmoz­dulásba a népet de a harcok­ban nem azoknak a vére hullott, akiknek a bűne a kirobbanást okozta. Reánk magyarokra azonban az a legfájdalmasabb, a legszo­­moritóbb és legkiábrándítóbb hogy ez a „nagy nemzet“ ebben az esztendőben már egész lépretlenül kimutatta, hogy a trianoni végzetes tévedést és bűnt hajlandó örökéletű törvénynek tekin­teni. Közelebb hozzánk a nagy gondolkodók, költők és zene­alkotók hazájában ez évben kerekedett végkép felül az az irányzat, mely leplezet­lenül elvetve a szeretet, megértés és testvériség evan­géliumi gondolatát, a faju­ralmat tette a kormányzat tengelyévé. Közvetlen szomszédunk­nál ez évben voltunk tanúi egy véres polgárháborúnak, mely két világnézetet állí­tott egymással szembe és amelyben a legyőzöttek nagyobbjai, kik nem voltak oly szerencsések, hogy esz­méik bukásával együtt hull­janak el, hóhér kezétől haltak szégyenhalált. Nálunk magyaroknál ez évben, ennek az évnek is a vége felé világlott ki teljes ridegségében az a lesújtó tény, hogy négy milliónál több testvérünk túszként él ide­gen népek rabságában és minden megmozdulá­sunkat, minden lépésünket és állásfoglalásunkat ennek a rideg elszomorító ténynek, ennek az elkeserítő tudatnak kell befolyásolnia. Közel 4.000 magyarnak kellett a szeretet ünnepét a megelőző hetekben hon­talanná, otthontalanná, kivert földönfutóvá lennie és a nagy, gazdag külföld rész­vétből és együttérzésből még arra sem futotta, hogy a földönfutók megsegítésé­nek gondját a megcsonkított, anyagi tönk szélén álló ma­gyar társadalom válláról legalább részben levegye. Szomorú gondolatok ezek az elinduló esztendő küszö­bén, de ha mindannyiunkat, kicsinyeket, nagyokat nem­zetiségre, vallásra és osz­tályra való tekintet nélkül egyaránt áthat az a tudat, hogy itt nagy és szent ösz­­szefogásra, a köz javán való megfeszített erőveli munkára, a lelkek összebékítésére, a kiváltságosok részéről áldo­zatos lemondásra, s az alul­­maradottak részéről további hősies tűrésre és kitartásra van szükség, úgy ezen apo­kaliptikus, a világhelyzet ki­egyensúlyozását kereső kor­szakos időkben is megálljuk a helyünket. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozat. — Lanyha érdeklődés. Kolossváry dolgai még mindig kísértenek. December 29-én, délután öt órai kezdettel tartotta meg Mohács város képviselőtestülete, az 1934- év utolsó közgyűlését. Alig 15-16 városatya foglalt helyet a közgyű­lési terem padsoraiban, mikor Lippay János polgármesterhelyettes megnyitotta a közgyűlést és gyors egymásutánban tárgyalták le a tárgysorozat pontjait. Némi emóció csak akkor kelet­kezett, mikor dr. Paschke Ferenc városi tiszti ügyész javaslatot tett, a behajthatatlan városi követelé­sek törlése tárgyában. A behajt­hatatlan követelések nagy része, 6.954 pengő 42 fillér,­a város bérbeadott földjeinek be nem hajtható bérösszege, míg behajt­hatatlan üzletbér címén csupán Bezerédy István 1200 pengőnyi bérhátraléka szerepel. Érdekes, hogy a villanyvilágításért csak 539 pengőnyi behajthatatlan követelés merült fel. Ez az összeg három egyénnél keletkezett: Keinrath Zsigmondnál és Weid­­­­lieh Edénél, kik elköltöztek Mo­hácsról és Kolozsváry Dénesnél. Szívesen tételezzük fel, hogy ezen­túl senkinél sem fogják hagyni, hogy ennyire felgyűljön a villany­­számla. Annak idején nagy feltű­nést keltett, mikor Krúdy Gyula halála alkalmával megírták a fő­városi lapok, hogy a szegény nagy író élete utolsó heteiben már petróleumlámpa fényénél volt kénytelen írni a maradandó­ság számára készült műveit, mi­vel a villanyát valami 39 pengő­­hátralékért kikapcsolták; ezután­ feltételezzük, hogy Mohácson ez nem történt volna meg vele. Ezen pontnál felszólalt Vida Dezső kérve, hogy azon hátralé­kosokat, kiknek tartozásai egye­lőre behajthatatlanok, a város vezetősége tartsa nyilván, hogy amennyiben jobb anyagi helyzetbe­­kerülnénk valamikor, a város hozzájuthasson a követeléséhez. Azt java­solta továbbá, hogy az egyes bérleti tárgyak bérbeadásánál a város­­bizonyos garanciákat kössön ki, így károso­dásnak ne legyen annyira kitéve, mint eddig, ami­kor minden garancia nélkül adták bérbe a földeket és helyiségeket. Végül is a közgyűlés egyhangú­lag hozzájárult a behajthatatlan követelések leírásához. A városi gazdasági továbbképző ismétlőiskola iskolaszékének kérel­mét újabb tanítói állás szervezése iránt a közgyűlés egyhangúlag teljesítette, úgyszintén a Mohács Kölkedi Ármentesítő és Belvízle­­vezető Társulat kérelmét is a­ városi hozzájárulás felemelése tárgyában. A városi tiszti ügyész ismertette

Next