A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1924-1925
Altisztek és szolgák
FÜGGELÉK hogy Európában, főleg pedig a legyőzött államokban s így hazánkban is, a tudományos életet az elzülléstől megmentse. Ezt azonban csak egyetlen egy úton érheti el, ha arról gondoskodik, hogy a szűkölködő államoknak a megfelelő anyagi eszközöket rendelkezésérebocsátja. Egyetemünk intézeteit el kell látni a szükséges tudományos eszközökkel, egyetemünk tanárainak pedig oly javadalmazást kell biztosítani, mely őket az anyagi gondoktól megmenti. Azok az alamizsnaszerű adományok, melyekkel a nyomort eddig törekedtek enyhíteni, bármily nemes is volt az adományozók szándéka, a bajt nem képesek orvosolni. Itt az orvoslás más módjáról kell gondoskodni, mégpedig az illető szűkölködő államoknak nyújtandó nemzetközi kölcsönről, amelyből az illető államok tudományos intézeteiket felszerelhetik s a tanároknak megfelelő fizetési pótlékot nyújthatnak. Nyomatékosan hangoztatjuk az egyetemünk felsegítésére nyújtandó egyetemi nemzetközi kölcsön szükségét. Egy olcsó s lehetőleg hosszú lejáratú nemzetközi tudományos kölcsönre gondolunk, melyből megfelelő részt Magyarországnak is juttatnának. Nincs kétségünk, hogy a kormány is szívesen fogja felkarolni az eszmét, mely már hosszabb idő óta folytat kísérleteket pénzügyi bajainak enyhítésére egy nemzetközi kölcsön felvétele iránt; lényegesnek tartjuk azonban, hogy a felveendő nemzetközi kölcsön a magyar állam szuverenitását semmiképen se érintse, mert azon az áron, mint Ausztria, hogy magunkat nemzetközi felügyelet alá helyezzük, nem óhajtjuk a külföld támogatását igénybe venni. Reméljük, hogy a Nemzetek Szövetsége nem fog elzárkózni egy nemzetközi kölcsön elől. Ha komolyan akarja megmenteni a tudományos életet, ott, ahol a pusztulás veszedelme fenyegeti, akkor meg kell találnia azt az eszközt is, mely erre egyedül alkalmas. Ez pedig a pénz, melyet a Szövetség csak egy nemzetközi kölcsön útján teremthet elő. Ha megoldódik a segítés eszközének kérdése, akkor azután szó lehet a fejlesztés terveiről a jövőre; a mi egyetemünkön elsősorban szó volna a hiányok pótlásáról és a tanárok megélhetésének biztosításáról. Ha ez meglesz, akkor lehet majd áttérni új intézmények megvalósításának gondolatára, ilyen volna pl. az orvostudományi karon a biológiai, chemiai, physikai tanszék; a bölcsészettudományi karon a keleti szeminárium; a francia és angol irodalmi intézet felállítása. A megoldandó kérdések egy egész serege áll előttünk; itt csak egyet kívánunk még kiemelni: a nemzetközi tanárcserét, melyről alább lesz még szó s melyet a commision de cooperation intellectuelle abban a felhívásban, amit különböző államok egyetemeihez az osztrák egye-