A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1924-1925
Altisztek és szolgák
FÜGGELÉK intézkedései egyetemünk életébe természetesen annyira beékelődtek, hogy azokon nemcsak az 1860-iki nemzeti provisorium kormánya, de még az 1867-ben megalakult alkotmányos magyar nemzeti kormány sem változtatott. Az önkényuralom alatt erőszakosan törtek be egyetemi alkotmányunk sáncaiba és 1867 után az alkotmányos uralom levegőjében magyar szellemmel lettek át- meg átgyúrva. Egyetemünk százados vén tölgyének két ága azonban az osztrák provizórium alatt leszakadt törzséről s önálló életnek indult s azóta már sudárba is szökkent. Az 1850-es években bölcsészettudományi karunk kebeléből kiszakíttatott a II. József császár által felállított mérnöki tanszék és a mechanikával együtt az ipariskolával egyesítve létrehozta a mai budapesti József-műegyetemet. Orvostudományi karunk kebeléből pedig kikebeleztetvén az állatgyógytan, a mai budapesti állatorvosi főiskolának vetette meg alapját. Ezek az intézmények tehát a mi Universitasunk gyermekei. A budapesti királyi magyar tudományegyetem 1867 óta, vagyis a népképviseleti parlamenti törvényhozás alapján való irányzás és kormányzás korszakában a világháború kitöréséig állandó növekedést és fejlődést mutatott. Az Alma Mater arányai, ereje és hatása megkétszereződött. Utalunk az egyetemi könyvtár, az orvosi és bölcsészeti karok számára azóta épült számos egyetemi épületeinkre és épülettelepeinkre, azoknak a külföld által is figyelemre méltatott nagyszabású belső és külső arányaira és az azokban folyó, közfigyelem által kísért tudományos búvárkodásokra és tanulásra. A természettudományi tárgyakban már régen előtérbe jutott a laboratóriumi, az orvosi karon a kolinikai munka; az elméleti szakokban is egyre nagyobb jelentőségét ismerik fel a szemináriumnak, melyben a tanár irányításával a hallgatók a tudományos tanulmányozás önállóságát szokhatják meg. A szemináriumi munka egyes kérdések kutatásából, feldolgozásából, az eredmény megvitatásából áll. E megvitatást a régi disputációk átalakult utódjának tekinthetjük. Az összefüggő előadás becse emellett is megmarad, de a tudományos munkára csak a szeminárium nevelhet. Ily nagyarányú fejlődés mellett mi sem természetesebb, minthogy egyetemünk személyi és dologi kiadásai szerfölött megnövekedtek,így, hogy az egyetem saját bevételei jelentékeny állami hozzájárulást igényeltek. Ez állami hozzájárulás a parlamenti kormány évenkénti állami költségvetésében van közzétéve; ugyanitt szerepelteti az állami költségvetés az egyetemünk tulajdonát képező egyetemi vagyont is, „egyetemi alap“ címen. Az 1870-iki állami számvevőszéki jelentés úgy nyilatkozott, hogy az az intézkedés, mely szerint az 1870. évi XL. t.-c.-ben az egyetemi vagyon összes