Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1959-1960
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1959. szeptember 14-én tartott tanévnyitó közgyűlése
Szocialista társadalmi rendünk az elmúlt 15 évben jelentős anyagi eszközökkel is támogatta az Egyetem fejlődését. Az Egyetem anyagi felszerelése, karai, tanszékei és laboratóriumai állandóan gyarapodtak. A párt és a kormány továbbra is nagy gonddal foglalkozik az egyetemi oktatással, a szakemberképzéssel, s az ehhez szükséges anyagi, politikai és erkölcsi feltételeket továbbra is biztosítja. A mi társadalmi rendszerünket — ellentétben a kapitalizmussal —, ahol a profitszerzés anarchiája uralkodik, s a tudományokat a monopóliumok igényei irányítják — a tudományos megalapozottság, s a tudomány alapjaira épített tervszerűség jellemzi. A tudomány és a szakemberek szerepe társadalmunkban állandóan nő, s fejlődésének lehetőségei állandóan bővülnek. Iparunk, mezőgazdaságunk és kultúránk továbbfejlesztésében az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodunk a tudományos kutatás és az egyetemek segítségére. Ötéves tervünk végrehajtásához a szakemberek újabb ezreire van szükség. A népgazdaság fejlődésének tervezésével foglalkozó szerveink most mérik fel az eljövendő években jelentkező társadalmi igényt a szakemberek iránt. Fejlődésünk a mainál jóval több mérnököt, vegyészt, agrármérnököt, pedagógust, orvost, közgazdászt követel. Nincs az értelmiségi munkának olyan ágazata, amely iránt a szocialista építés gyors előrehaladása ne növelné az igényeket. Ez az egyetemekre, s így az Eötvös Loránd Tudományegyetemre is nagyobb feladatot ró. Az elkövetkezendő években több és jobb szakembert kell képezniük a népgazdaság számára. A dolgozó népnek azonban nem akármilyen, hanem kommunista szakemberekre van szüksége. Különösen vonatkozik ez a követelmény az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, mert az itt végző hallgatók többsége maga is pedagógus lesz, s gondjaikra nem kevesebbet, mint az általános és középiskolás fiatalok oktatását és nevelését bízzuk. Ez még inkább növeli az Egyetem szerepét és felelősségét a hallgatóság kommunista nevelésében. Mivel a nevelés leghatékonyabb formája az oktatás, el kell érni, hogy minden tárgyat a marxizmus—leninizmus világnézetének szellemében adjanak elő. Ezért a professzoroknak és oktatóknak állandóan bővíteniük kell ismereteiket a munkásosztály világnézetében. Azoknak a ma még jórészt polgári szemléletű tudósoknak és oktatóknak, akik az Egyetemen eredményes munkát végeznek, minden segítséget meg kell adni, hogy mihamarabb elsajátítsák és magukévá tegyék a marxizmus—leninizmus világnézetét. Egyetemeinken — s az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is — most bontogatja szárnyait már a marxista—