Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1964-1965

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1964. szeptember 14-én tartott tanévnyitó közgyűlése

Azok a hátralevő időkre is megmaradnak és e kitüntető alka­lommal még erősebben jelentkeznek. Talán még szebbnek lát­szanak. Ezért és ezekkel a gondolatokkal ismétlem meg mindnyá­junk hálás köszönetét, és a régi ifjú diákok lelkes szavával kí­vánom az alma maternek: Vivat, crescat, floreat!” Sőtér István rektor az alábbi szavakkal zárta be az ünnepi­­közgyűlést: „Köszönöm Banner János professzor szavait. Az ő beszédével egy új motívum merült fel a mai közgyűlés kereté­ben: a doktori eskü motívuma. Mindaz, amit Banner professzor mondott erről az esküről, őt és társait egy életen át kötötte, hi­vatásuknak, az értelmiség nehéz és szép hivatásának betöltésére erősítette. Ez az eskü számunkra és itt ülő vas-, gyémánt- és aranydiplomás kollégáink pályafutásának ismertetése során elénk tárulóan az ő számukra is éppannyira példa, mint ameny­­nyire elégtétel és biztatás is. Példa valamennyiünk számára, a jelenlevő idősebbeknek és azoknak a fiatalabbaknak számára is, akiknek egyetemi pályájuk során el kell majd jutniuk ehhez az emelvényhez, hogy a pédumra téve kezüket elmondhassák a doktori eskü szövegét. Mi valamennyien elmondottuk ezt a szöveget, és ezzel valóban mély és erős kötöttséget vállaltunk egy hivatáshoz, az értelmiség hivatásához és ahhoz, hogy pá­lyánkat végigjárva elérhessük ugyanazt a lezárt teljességet, mely kitüntetett kollégáink pályafutásának ismertetése során imponálóan és vonzóan domborodott ki előttünk. Ez az eskü egyszersmind az értelmiségi munka záloga, és kezdete is annak az értelmiségi munkának, amelyben egybefonódik a régi és az új értelmiség. Ez az egybefonódás, egybeolvadás megtörtént már a szocializmus társadalmi rendszerén belül, amely világo­san kijelölte az értelmiség fényes és szép hivatását. Itt ma kol­légáinknak és a különböző szakmákban, értelmiségi hivatások­ban és tudományokban társainknak adhatjuk át a kitüntető ok­levelet. Valamennyiünk számára tehát ígéretként, példaként szolgáljon az ő életpályájuk és kívánságunk csak az lehet, hogy jól végzett munkájuk tudatában, jó egészségben és még további életévekben teljen el életük és szolgáljon valamennyiünk örö­mére. Az ünnepi közgyűlést bezárom.”

Next