Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1965-1966
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1965. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése
lünk a tudományos kutatás módszereit, megláttatta az egyetemes összefüggéseket, a részek kapcsolatát az egésszel és a különböző tudományok kapcsolatait egymással. Megéreztette a tudománynak a végtelenbe vesző horizontját, minden tudomány elvi végtelenségét. Nem mindenki lett tudóssá, de akiben megvolt az arravalóság, megismerhette a tudományos igazságnak önmagáért való értékességét, s megtalálhatta szellemi kibontakozásának feltételeit. Így azt mondhatjuk, hogy Egyetemünknek köszönhetjük tudományos világképünk alapjait, s hogy szakismeretek szerzésén túl lelkileg is gazdagabbá, emberebbé lettünk. Ez a világkép az idők során változhatott, fejlődhetett, esetleg nagyon messze távolodhatott az eredeti alapoktól. De ebben a változásban is az Egyetem szelleme érvényesült, amely nem a mester szavára való esküvést kívánt, hanem önálló gondolkodásra akart nevelni. S ez a nevelés akarva-akaratlan erkölcsi jellegű is volt: ideális tanáraink példája és a tudomány nagy alakjainak képe mint eszmények kísértek bennünket életünkben. — Minderre gondolunk ma, s ezért hálás szívvel emlékezünk vissza egyetemi éveinkre. De vajon mi megfeleltünk-e a hozzánk fűzött várakozásnak? Meg tudtuk-e valósítani azt, amit magunk vártunk magunktól? Erre felelni nem mi vagyunk illetékesek. A kitüntetés, amelyben részesülünk, arra vall, hogy alma materünk kegyesen, jóindulattal ítélte meg s nem találta érdemtelennek több évtizedes működésünket. Amidőn e jóindulatú megítélésért mélységes hálánkat fejezem ki, mindnyájunk nevében kívánom: adassék meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, hogy még számtalan nemzedéket nevelhessen a magyar kultúra, az egyetemes emberi kultúra javára.” Sőtér István rektor ezután a következő szavakkal zárta be a közgyűlést: „Tisztelt Közgyűlés! Megköszönöm Szemere Samu professzor szavait, és most, ennek a közgyűlésnek zárószavát önökhöz szeretném intézni, kedves elsőéves hallgatóink. Az Egyetem évnyitó ünnepségén szándékosan kerül egymás mellé két nemzedék: az egyik oldalon az arany-, gyémánt- és vasdiplomával kitüntetettek, a másik oldalon pedig az az első évfolyam, amely most kezdi meg tanulmányait az Egyetemen. Két nemzedék, két világ, két korszak szembesül egymással itt az Egyetem aulájában ezen az ünnepségen, és mi azért szoktuk ezt a két üdvözlést ugyanazzal az alkalommal elvégezni, hogy — ahogyan minden évben mondani szoktuk — az itt elhangzott életrajzok, az itt ismertetett pályák, eredmények, munkák, az itt ismertetett életekben megmutatkozó erkölcs legyen példa az