Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1966-1967

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése

lógiai szilárdságban, szocialista humanizmusban gazdag, kor­szerű oktatásban és nevelésben részesítse Önöket. Azt kérem, hogy fiatalos lelkesedéssel, nemes szenvedélytől fűtött hivatás­­tudattal, nagy szorgalommal lássanak munkához már az első perctől kezdve. Az Egyetem oktatási formái, módszerei mások, mint amihez a középiskolában hozzászoktak. Legnagyobb igye­kezetünk ellenére még mindig szakadék van a középiskola és az egyetem között. Ezt az első órákon tapasztalni fogják. Csak azok állják meg a helyüket, akik igen komoly munkával, nagy szorgalommal végzik feladataikat. A tananyag számonkérése itt általában csak a félévi, évvégi vizsgákon történik. Éppen ezért hallgatóink egy része a nagyobb szabadság miatt nem tanul óráról órára, hanem a vizsgaidőszakra hagyja ezt a munkát. Az ilyen hallgatók csalódással szokták elhagyni Egyetemünket már az első félév után, mert a magas követelményeknek nem tudnak eleget tenni. Önökre nagy felelősség hárul itt az Egyetemen. Nem szabad elfelejteniük, hogy a felvételi jelentkezéseknél egy­­egy helyre többen pályáztak. Egyes szakokon egy helyre 10—15 (sőt a Jogi Karon 20) jelentkező volt. A felvételért folyó nemes versengésben Önökre esett a mi választásunk. Ez tükrözi azt a bizalmat is, amivel mi az Önök szereplése elé tekintünk. Az Önök feladata — Ady szavaival élve — „szent lázadások, vágyak s ifjú hitek örökös urának maradni”, nagy akarattal ké­szülni hivatásukra és egyetemi éveik után nyitott szemmel lépni ki az életbe. Az elkövetkező három-négy évtizedben nem kis szerepük lesz Önöknek a legkülönbözőbb munkaterületeken né­pünk sorsának alakításában, s ez megtisztelő, de súlyos felelős­ség. A mi felelősségünk és az Önöké egyaránt, hiszen jövőnk egy részét tesszük majd le az Önök kezébe. Ha igaz emberséggel, komoly céltudatossággal, a kölcsönös bizalom légkörében dol­goznak, hiszem, hogy olyan diplomásokként, annyira talpig em­berként fogják majd elhagyni Egyetemünket, amilyeneknek Önöket tiszta szívünkből látni szeretnék. Ehhez a legjobb szán­dékkal, a legkörültekintőbb féltő szeretettel, de a követelmé­nyekből mindnyájunk érdekéből mit sem engedve, minden se­gítséget meg fog adni Önöknek Egyetemünk oktató gárdája és vezetősége. Éppen ezért a féltő szeretet s az Önökkel szemben felelősen támasztott követelmények minden szavára hasonló hangsúlyt kell helyeznünk. Nem könnyű évek lesznek ezek Önök számára, hanem a fe­gyelmezett felkészülésnek nagyon szép elkötelezettség jegyében lefolyó esztendei, de itt fognak igazán felnőtt, öntudatos embe­rekké kovácsolódni s ezért ismétlem: az Egyetem és Önök együtt

Next