Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1966-1967
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése
dr. Járó József jogász (aranydiploma), dr. h. c. Kodály Zoltán professzor (gyémántdiploma), dr. Kron Gyula ny. jogtanácsos (aranydiploma), Mathisz József ny. tanár (aranydiploma), Nagy Sándor ny. tanár (aranydiploma), dr. h. c. Novobátzky Károly tanszékvezető egyetemi tanár (gyémántdiploma), dr. Orel Géza ny. főigazgató (gyémántdiploma), dr. Szokolay Leó ny. árvaszéki elnök (aranydiploma), Tegzes Ferencné ny. tanár (aranydiploma), dr. Virág Nándor ny. ügyvéd (aranydiploma), dr. Zalányi Béla ny. tanár (aranydiploma). A kitüntetettek nevében Novobátzky Károly professzor, gyémántdiplomás a következő szavakkal mondott köszönetet: „Igen tisztelt Rektor Elvtárs! Meleg érzéssel mondok köszönetet mind magam, mind társaim nevében azért a kitüntető elismerésért, amelyben az Alma Mater a diplomák adományozásával részesített. Hosszú évtizedek állanak mögöttünk és ha emlékezetünk végigkalandozza egyéni múltunkat, egyre megújuló hálával állapíthatjuk meg, hogy jósorsunk gazdag tartalommal telítette életünket. Kevés napra emlékezünk, amelyen ne lett volna részünk a munka összehasonlíthatatlan intellektuális örömében. Ha pedig ezen túlmenően egy illetékes fórum hajlandó munkánk pozitív értékelésére, hatványozott örömérzet éled bennünk. Mind a húszan, akik itt állunk, előrehaladott életkorban menetelünk az egyre ismétlődő holnap felé. Meg vagyok győződve, hogy egyikünk sem óhajtja azt a bizonyos öregkori pihenést, amely nem egyéb üres merengésnél, céltalan vegetálásnál. Amint a hivatásos katona a harctéri halált minősíti a legszebbnek, úgy a tudomány munkája is azt óhajtja, hogy munka közben hanyatlik majd feje az íróasztalra. Kétségtelen, hogy mind a húszunknak van még életcélunk. Az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, megrostáltuk és értékálló valutaként adhatjuk át egy új nemzedéknek. A tudomány terén egységesítő irányelvekkel foglaljuk egybe a még heterogén részleteket és jól megalapozott elgondolásokkal kutatásra érdemes témákat tárhatunk hallgatóink elé. Ma, mikor a magyar tudományos élet mind az Akadémia intézeteiben, mind az Egyetem tanszékein visszhangzik a kutatás jelszavaitól, a gyakorlatban otthonos generáció feladata, hogy hangoztassa a becsvágyó fiatal nemzedék előtt: a kutatásnak a tudomány fejlesztése mellett a népgazdaság igényeinek kielégítését kell szolgálnia. Ezeket az igényeket fő feladatok alakjában