Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1984-1985
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1984. szeptember 3-án tartott tanévnyitó közgyűlése
A századunk elején kibontakozó társadalmi-gazdasági változások az egyetemen is éreztették hatásukat. Haladó gondolkodású, főleg a polgári radikalizmushoz közel álló egyetemi hallgatók hozták létre a szocialista diákok csoportját, amelyből később a Galilei-kör is alakult; tagjai az 1918-19-es forradalmakban vezető szerepet vállaltak. A tanácsköztársaság időszakában fontos, de történelmi okoknál fogva csak rövid ideig érvényben lévő döntések születtek. Az egyetem valamennyi kara megnyílt a nők előtt, megkezdődhetett a munkás- és parasztfiatalok képzése. Olyan professzorokat neveztek ki, mint Jászi Oszkár, Babits Mihály, Varga Jenő, Vámbéry Rusztem és Vadász Elemér. A két világháború között az ismert negatív körülmények ellenére ki kell emelnünk több jeles professzor iskolateremtő, példamutató tudósi és pedagógiai munkásságát: Békésy Györgyét, Fejér Lipótét, Gombocz Zoltánét, Horváth Jánosét, Szekfű Gyuláét és Szladits Károlyét. Egyetemünk hallgatója volt a vértanúhalált halt Ságvári Endre. Különösen a német megszállás és a nyilas uralom idején erősödött meg az egyetem szembenállása a tanárok és hallgatók életét veszélyeztető, valamint az egyetemet kitelepítéssel fenyegető intézkedésekkel szemben. A felszabadulás végre lehetőséget teremtett a régóta időszerű átfogó egyetemi reform megvalósításához. Az oktató-nevelő munka szervezeti-tartalmi-eszmei és módszerbeli megújításában nagy szerepük volt a száműzetésből visszatérő professzoroknak, élükön Lukács Györgynek, Bolgár Eleknek, Vadász Elemérnek. Egymást követő reformintézkedések sürgették - esetenként elsietett türelmetlenséggel - a szükségesnek ítélt változtatásokat. A megtett út és az elért eredmények méltatására a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1981. február 3-i határozatának egyetemünkre is vonatkozó megállapítását idézem: „A felszabadulás óta eltelt időszakban felsőoktatásunk történelmi átalakuláson ment keresztül és teljesítette alapvető feladatait. Kellő számú, megfelelő felkészültségű szakembert adott a szocialista gazdaság és társadalom valamennyi területének; a munkás és paraszt származású fiatalok tömegei számára tette lehetővé a felsőfokú szakképzettség megszerzését, s a dolgozók tízezreinek nyitott utat ahhoz, hogy munkájuk mellett végezzék el felsőfokú tanulmányaikat". A történelmi számvetésen túl, a jubileum lehetőséget ad arra is, hogy kifelé fordulva szélesebb körben is megismertessük múltunkat, jelen adottságainkat és törekvéseinket. Időszerű feladatainkról eszmecserét folytatva közelebb kerülhetünk a mai élethez, jobban megismerhetjük annak velünk szemben támasztott igényeit, így kapcsolódik egymásba múlt és jelen és ezek beható ismeretére, mint szilárd alapra építjük jövőt alapozó oktató-nevelő-kutató tevékenységünket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jelenleg 145 egyetemi tanszék (az ezeket átfogó 18 tanszékcsoport és 7 intézet), valamint 12 főiskolai tanszék, illetve tanszéki csoport működik, 1300 oktatóval, köztük 181 egyetemi és 6 főiskolai tanár, 41 akadémikus, 122 akadémiai doktor és 332 kandidátus, 17 Kossuth-, illetve Állami díjas. A nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók létszáma 5087, ebből az 1984-85. tanévre első évesként felvettek száma 1054. Az esti, a levelező és a kiegészítő tagozatos hallgatók száma közel három és félezer. Egyetemünk-amely közel két és fél századon át „az egyetem" volt Magyarországon - ma is meghatározó szerepet tölt be a főváros és jelentősét az ország pedagógus, jogász, valamint egyéb társadalom- és természettudományi szakember-igényének kielégítésében. Az általa képviselt egyedülálló szellemi kapacitás 18