Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1991-1992
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanévnyitó ünnepi közgyűlése 1991. szeptember 9-én
szerváltozás után szükség volt mérlegkészítésre ösztönözni e kérdések körül mind az Egyetemet, mind az új, demokratikusan megválasztott állami szerveket. Az egyetemi autonómia lényeges csorbáit ugyanis kevés egyetem szenvedte meg annyira, mint éppen a mi „Alma Materiánk. Az elmúlt évtizedekben - Egyetemünk universitas-jellegét elsorvasztva - rendeletekkel képzési profilokat, tanszékeket szüntettek meg, illetve hoztak létre. Az Egyetem szakmai közvéleményét ignorálva a karokból önvalósított intézeteket szakítottak ki, sőt külön kart is kreáltak. Ezzel párhuzamosan az ún. szakemberképzés egyoldalú szempontjainak érvényesítésével romlottak az Egyetem intézményei között a hagyományos kooperáció feltételei, s méginkább az anyagi kondíciók. Részben ezen okokra vezethető vissza, hogy az egymástól is elszigetelődő szervezeti egységekben párhuzamos struktúrák jöttek létre, egyidejűleg fokozva a pazarlást és a forráshiányt. Mindez törvényszerűen együttjárt a curriculumok központi tervezésével, jóváhagyásával. Az ideológiai tárgyak erőszakolt bevezetése és mennyiségi expanziója a hallgatók felesleges megterhelése mellett az oktatói kar kontraszelektív „átépítésével" is társult. Ezt erősítette az oktatói kar alulfizetettsége és az a formális előmeneteli követelményrendszer, amely az oktatókat a mind szűkebb körű specializációra ösztönözte. Eközben kiszorultak, vagy meg sem honosodhattak a nemzetközi tudomány által legitimált új szakok és képzési irányok. Természetesen a felsőoktatás irracionálisan tagolt, szűklátókörűen feldarabolt rendszerében valamennyi egyetem hátrányokat szenvedett, noha egyeseket - ágazati vagy területi érdekcsoportok - időről időre átmeneti előnyökhöz juttattak. Mégis, az alapjában koncepciótlan fejlesztés első számú vesztesei a tudományegyetemek voltak, s köztük a mi Egyetemünk, mivel - a tavaly lezárult korábbi korszakban - sem ágazati, sem területi támogatást nem élveztek. Ez a folyamat vezetett oda, hogy - mindenekelőtt az infrastrukturális feltételek hiánya - az egyetemi alaptevékenység kellő színvonalú elvégzését is már-már lehetetlenné teszi. Ez annál inkább kárhoztatandó és megváltoztatandó helyzet, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetem - mint az ország legnagyobb múltú egyeteme - a nehézségek közepette is megőrizte az országban