Cziglányi Aladár: A tartásjog rendszere és szociálpolitikája (Pécs, 1939)
Bevezetés
szerves és átfogó elve az új társadalmi közfelfogásnak. Maga az elv nem új, oly öreg, mint maga a társadalom, de a ma korszelleme reális értékkel telítette és aktív szerephez juttatta. Ez a szociális elv ezért az a bizonyos vörös fonál, amely végigvonul könyvemen és annak egységes alaptónusát adja. A feldolgozott tárgykör iránt jogászpályám kezdete óta különös érdeklődéssel viseltettem. De mindjárt kezdetben azt kellett tapasztalnom, hogy amíg egyes olyan kérdésekben, amelyekben a szociálpolitika már majdnem csak politikaként is kezelhető volt s amelyeken keresztül a világnézeti felfogás érdekében is lehetett harcolni (így legfőként a házasságon kívüli gyermek jogállapotának kérdésében), töméntelen irodalom keletkezett, addig arra való törekvésnek, hogy a tartásjogot, mint önálló jogterületet a családjogból külön kiemeljük, módszeresen megtárgyaljuk és igazi jelentőségéhez mért megvilágításba helyezzük, még csak nyoma sem volt észlelhető. Ezért határoztam el, hogy megkísérlem kiemelni a tartásjogot Hamupipőke szerepéből, amelyben eddig a családjogban szerepelt, szétszórva, egyes tan- és kézikönyvekben csak úgy mellékesen, néha még külön cím vagy fejezet által sem kiemelve, oly módszeres és beható tanulmány révén, amelyben minden vonatkozásban tárgyalás alá kerül a jogterület egész anyaga a részletkérdéseknek is kellő figyelembevétele mellett. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy bármily helyes elvi alapon is nyugszik valamely jogintézmény, az azzal célzott szabályozás meghiúsul és elsikkad, ha a részletszabályok nem bizonyulnak alkalmas eszköznek a jogelv maradéktalan keresztülvitelének közvetítésére. Mint gyakorlati jogász is lépten-nyomon tapasztaltam, mily nehézséget okoz a tartásjogi rendelkezések szétszórtsága és eldugottsága. Sokszor mily gyakorlati előnyt és kényelmet jelentett volna, ha együtt, egymással összefüggésbe hozva, hogy úgy mondjam „tálalva“ állt volna rendelkezésemre bizonyos tartásjogi joganyag, amelyről hamarjában azt sem tudtam, hogy honnan szedjem össze. Akik, akár elméleti, akár gyakorlati jogászok, ezt szintén felismerték vagy tapasztalták, azok el fogják ismerni, hogy amikor könyvem megírására vállalkoztam, jogosan lehetett az a meggyőződésem, hogy hézagpótló munkát végzek. Hasznos és teljes munka elvégzésére törekedtem és ezért a következőket tartottam szem előtt. Az egész tartásjogot módszeresen, elvi alapokra helyezve, de egyben az anyag természetéből folyó részletes taglalással úgy dolgozzam fel, hogy az lehetőleg tartalmazza az irodalom és a bírói gyakorlat minden jelentős eredményét. Kritikai módszer