Eörsi Gyula: A tulajdonjog fejlődése. A kapitalizmus tulajdonjoga (Budapest, 1951)
Előszó
a kapitalista »tudományon« nevelkedett jogásznak ahhoz, hogy felülvizsgálja beidegzett jogi műveltségét és gyomláljon. A Szovjetunió viszonyai közt ma már ilyen irányú munkára minden bizonnyal jóval kevésbbé van szükség, de a népi demokrácia viszonyai megkívánják, amit a Szovjetunió már megtett : a múlttal való szembenézést, a múlttal való leszámolást, egyebek közt a jogtudomány terén is. 1948-ban azonban erről a kérdésről Visinszkij akadémikus ezt mondotta: »Elegendő, ha csak azt a sok fontos, különösen tudományos technikai jellegű problémát említjük meg, amely meggyőzően arra figyelmeztet bennünket, hogy ne viselkedjünk lenézően a külföldi tudományos vívmányok elsajátításának feladatával szemben, s ez megkívánja, hogy a világ összes titkaiba tudásszomjjal telve mélyedjünk el, bármilyen határokkal kívánnák is azokat elzárni tekintetünk elől a külföldi országok. De a régi társadalom tudományos örökségét csak akkor sajátíthatjuk el, ha kritikusan viszonylunk ehhez az örökséghez, különösen a társadalomtudományok, az ideológia terén.« Tíz évvel korábban pedig ezt írta : »A kapitalista világ tudományos kincseinek elsajátítása csak azon az alapon lehetséges, ha a lehető legteljesebb mértékig felhasználjuk a marxizmus megalapítói és klasszikusai által nyújtott nagy gazdagságú tudományos anyagot, ha ezek segítségével leküzdjük a gyakorlati embereink fejét ellepő burzsoá elméleti szemetet, amely már, mint Sztálin elvtárs mondotta, az előítélet szilárdságát öltötte magára . . . A burzsoá jogtudományban uralkodó káosz és zavar természetesen megnehezíti azt, hogy kidolgozzuk azokat a problémákat, amelyeket sikeresebben dolgozhatnánk fel, ha ebbe a feldolgozásba bevonhatnánk a régi kapitalista társadalom jogi gondolkodásának tudományos kincseit is. Márpedig ilyen gazdagság kétségtelenül igen jelentékeny mértékben van. Sajnos, azonban azt kell mondanom, hogy ennek az anyagnak a felhasználását, teremtő, alkotó munkába való bevonását igen megnehezíti az a megdöbbentő káosz, az a megdöbbentő zavar, amely a burzsoá jogtudományban egészen a mai napig fennáll. Lényegében burzsoá jogtudomány nincs, hacsak nem tekintjük tudománynak a tudományos frazeológia által eltakart önkényes konstrukciók értelmetlen halmazát. Ilyen tudomány természetesen van a kapitalista világban. A szó valódi értelmében azonban tudomány ott nincs. Mindez annak ellenére így van, hogy a »tudományos« burzsoá jogi szemét közül kiemelkednek kiváló jogászok. 4