A Fáklya, 1969 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség: 151 Dickey Ave. 1969. XVIII. Évfolyam: -1 44485 — Telefon: 395-0791­­?---------------------------------------­19 * Szerkesztő: Kúr Géza Előfizetés egy évre: $4.00 . január - február “Hit, Remény, Szeretet” Irta: Rábóczay Gyula Az esztendő első napjaiban, ha emberek találkoznak, általában mindig boldogság-kívánással is köszöntik egymást, ami egészen természetes, mert nincsen ember, aki ne várná a kérdésre a feleletet: mit hoz a jövő? . . . Különösen napjainkban ránehezedik ez a kérdés minden gondolkodó ember lelkére, mert a világ jelenségeiből, a nemzetek közötti áthidalhatat­lannak látszó ellentétekből, az emberek egymást meg nem értéséből, az uralkodó kegyetlen önzésből, ami általában jellemzi a történéseket, csak az az egy megállapítás fakad föl, amit a költő mondott: „nehéz homályba kúszik a jövő.” Bizony jó volna, ha az újévi boldogság kivonás mellé odaadnák a kívánság beteljesedéséhez vezető utasítást is, ami nemcsak a sötét ködöt világítja át, hanem a biztos utat is megmutatja. Megpróbálták ugyan ezt már régen a jótakaró emberek, de hiába, a „homály” eltemette a tanácso­kat ... Nem maradt meg az ember számára más, csak az a biztatás, hogy majd talán mégis, higgyünk!... Reménykedjünk!... így aztán, ha érezte, hogy igazsága van, hitt, az igazság győzelmé­ben ... Ha látta, hogy ellenségeinek a száma igen nagy, reménykedett, hogy majd megfogy egyszer azoknak a sora is . .. De amikor aztán meg­tapasztalta a csalódását, az igazságot vaknak nevezete el, s meggyőződés­sel vallotta, hogy sem a hit, sem a reménykedés nem ad biztos talajt a lába alá. Olyan jó volna nekünk magyaroknak, akik különösen átéltük e meg­tapasztalásokat, hogy amikor a jövő felé nézünk, a „ne félj, csak higgy!” ...

Next