A Fáklya, 1973 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Csokonai Vitéz Mihály Csokonai Vitéz Mihály az 1773-ik évben született Debrecenben. Édes­apja, Csokonai Vitéz József kitanult kirurgus (orvos) volt, az édesanyját pedig Diószeghi Erzsébetnek hívták. Erről a derék asszony­­ról azt jegyezték fel kortársai, hogy: “a maga sorsán felül igen palléro­zott (műveit), okos, rendszerető asszony volt, aki fiát, a “kis Mihályt” vég nélkül szerette.” Csokonai édesapjának tudomány-szeretetét, édes­anyjának a szelíd természetét örökölte. Négy esztendős korában - a róla szóló hagyomá­nyok szerint — már írt és olvasott. Egyik volt tanítója, Buday Ezsaiás, később ref. püspök, feljegyez­te róla azt, hogy: “elmebeli tehetsége és szorgalma nagy reménységgel biztatók.” Már elemi­ iskolás korában, amikor 125-en jártak egy osztályba, az osztálytársai közül annyira kiváló volt, hogy tanítója is elcsudálkozott rajta és dicsekedve mutogatta a verseket, amiket a kis­gyerek Csokonai írt. Abban az időben szokás volt, hogy a diákokat minden szerdán és szombaton kikérdezték latin tudásukból és mint az egyik tanár “tudós Kovács József” azt feljegyezte: “egyfolytában minden megakadás nél­kül száz verset is elmondott”. Tizenkét esztendős korában már rendkí­vüli tanulmányokat is folytatott, amilyeneket pedig tanárai nem taní­tottak. Megtanulta az olasz nyelvet is a debreceni kollégiumban. Olthatatlan tudományszomj égett benne, de nehezen tűrte az isko­lai tanulás korlátait, amiért aztán elhagyta a debreceni kollégiumot. Senki sem szerette jobban a társaságot, a vidám össze­jöve­teleket, de benne élt a magányosság utáni vágyakozás, az emberkerülő hajlam is. Vágyódott a szerelmi boldogságért, de egy lépést sem tett annak az eléréséért. Ábrándozott, sokszor otthont cserélt, de révbe eljutni még­sem tudott. — minimus ~

Next