A Fáklya, 1973 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1973-03-01 / 2. szám
Csokonai Vitéz Mihály Csokonai Vitéz Mihály az 1773-ik évben született Debrecenben. Édesapja, Csokonai Vitéz József kitanult kirurgus (orvos) volt, az édesanyját pedig Diószeghi Erzsébetnek hívták. Erről a derék asszonyról azt jegyezték fel kortársai, hogy: “a maga sorsán felül igen pallérozott (műveit), okos, rendszerető asszony volt, aki fiát, a “kis Mihályt” vég nélkül szerette.” Csokonai édesapjának tudomány-szeretetét, édesanyjának a szelíd természetét örökölte. Négy esztendős korában - a róla szóló hagyományok szerint — már írt és olvasott. Egyik volt tanítója, Buday Ezsaiás, később ref. püspök, feljegyezte róla azt, hogy: “elmebeli tehetsége és szorgalma nagy reménységgel biztatók.” Már elemi iskolás korában, amikor 125-en jártak egy osztályba, az osztálytársai közül annyira kiváló volt, hogy tanítója is elcsudálkozott rajta és dicsekedve mutogatta a verseket, amiket a kisgyerek Csokonai írt. Abban az időben szokás volt, hogy a diákokat minden szerdán és szombaton kikérdezték latin tudásukból és mint az egyik tanár “tudós Kovács József” azt feljegyezte: “egyfolytában minden megakadás nélkül száz verset is elmondott”. Tizenkét esztendős korában már rendkívüli tanulmányokat is folytatott, amilyeneket pedig tanárai nem tanítottak. Megtanulta az olasz nyelvet is a debreceni kollégiumban. Olthatatlan tudományszomj égett benne, de nehezen tűrte az iskolai tanulás korlátait, amiért aztán elhagyta a debreceni kollégiumot. Senki sem szerette jobban a társaságot, a vidám összejöveteleket, de benne élt a magányosság utáni vágyakozás, az emberkerülő hajlam is. Vágyódott a szerelmi boldogságért, de egy lépést sem tett annak az eléréséért. Ábrándozott, sokszor otthont cserélt, de révbe eljutni mégsem tudott. — minimus ~