A Fáklya, 1975 (24. évfolyam, 1-5. szám)

1975-01-01 / 1. szám

meg a magyarságot. Az ő regényei vigasztalást és önbizalmat öntöttek a csüggedékbe. Sokat lehetne és kellene is a szétszórt magyarság érdekében írni Jókairól, de ha csak annyit mondunk, hogy elbeszélő tehetsége lebilin­cseli az olvasót és írásait nem lehet úgy letenni, hogy ne akarnánk újra meg újra elolvasni, értékét jellemeztük igazán. Stílusa színes, változatos. Szókincse a leggazdagabb íróink köztt. Ő volt az, aki regényeivel, melyeknek nagyobb részét akkor írta, mikor a pusztulás gondolata rémítette a magyarságot, önbizalmat és reménykedést öntött a csüggedő lelkekbe. Jókai feltámasztotta a magyar nemzeti öntudatot akkor, midőn a magyarság tömege szinte kétségbeesetten nézett a nemzet megásott sír­jába. Legyen áldott és napjainkban is hatásos Jókai emléke! Nem volna teljes Jókairól való megemlékezésünk, ha az ellene emelt kritikák közül legalább egyre rá nem mutatnánk. “A Honderű” 1847. évi II. évfolyamában, “Irodalmi ABC” cím­mel Severus álnevű kritikus sorozatos cikkekben "méltatja” az akkori fiatalságot. A Jókaira vonatkozó “méltatás” így beszél: "A Híradó” úgy mellékesen egyszer egy kis kritikát közölt ezen fiatal emberről, melyben ezt mondá: Ha szorgalmasan tanulni kezdene, lehetne belőle valami... Ha az ember sem logikai éllel, sem kifejezési humorral nem bír, ha az ember kénytelen prózai mindennapi dolgokat apró téte­lekben elmondani, az oly stil épp úgy néz ki, mint a­­ szecska. Jókai úr, kinek még eddig természetesen nem volt ideje a meg­­kivántató ismereteket megszerezni, jobb stil hiányában ily szecskastilben ír. írásai jó stílusgyakorlatok, de a kifejezés, az érettség bélyege teljesen hiányzanak s ez által gyakorlatai kissé emészthetetlenekké lesznek.” A kérdéssel foglalkozó Ráth Végh István: “Az emberi butaság” című könyvben az idézett sorokat az alábbi szöveggel zárja: "A nemzetnek jobb gyomra volt, mint­ Severus úrnak. Jókai írásait jó egészséggel megemésztette. Nem szántam rá időt, hogy 4

Next