A Nap Fiai, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
- 2 nelemtudomány elsősorban azért tálalja bizonyított lányként a dákó-román hypotézist, hogy ezen kételyek felmerülésének elébevágjanak, mert elméletüket elsősorban csak logikai érvekkel tudják bizonyítani. Történeti, tárgyi és írásos bizonyítékaik nincsennek, így állításaik könnyen támadhatók. Ezt a tanulmányt ezen logikai érvek és tárgyi adatok rövid taglalásának, pro és contra bizonyításainak kívánom szentelni. Nem kívánom kétségbevonni a román és a nyugati történészek nagy részének jóhiszeműségét, sem pedig az őket támadók tárgyilagosságát, de a következtetéssel fel kell vetni a régi közmondás érvényességét: Errare humanum est, sed in errors perseverares túl tűm est.(Tévedni emberi dolog, de a tévedéshez konokul ragaszkodni ostobaság.) Az ostobaság viszont a történelem-tanításban,különösen, ha ez egy totalitárius államhatalomnak ad fegyvert a kezébe saját együttélő népeinek a kisemmizésére - bűnnek, sőt gonosztettnek számít. Vizsgálódásaink folyamán számításba kell vennünk azt a tényt is, hogy a dákoromán elmélet - már 150-200 év előtti éves megszületésekor is - nem elsősorban az igazság kiderítésével foglalkozik, tehát nem a történelmi folyamatok felderítésére szolgáló munkahypotézis, hanem kritikátlan kizárólagosságra igényt tartó, és különösen a román nép idegen területekre való kizárólagos igényét hirdető történelemszemlélet. Ezen területek jórészét az első világháborút követő békediktátumok oda is juttatták a fiatal román államnak, s ebben a nagy nyugati "nővér" (Franciaország) közreműködésén döntő szerepe volt a dákóromán történelmi propagandának. (Sovinista román körök még így is becsapva érezték magukat, mert a római Dácia jogán ők a Tiszától keletre lévő teljes területet követelték.) Az elmélet ilyen fokú elterjedésében, valamint a róla megjelent kritikák aránylag kevés számában kezükre játszott egyrészt a nyugati világ - általunk emigránsok által jól ismert - eurócentrikus látásmódja, (itt Európa alatt kizárólag nyugateurópát és kisugárzási köreit, elsősorban a két Amerikát értem); valamint az a félvak nevelési rendszer,amely negligálja a görög latin-nyugateurópai művelődési körökön, kívül eső kultúrákat. Ezenfelül a komoly történelemtudomány lehetőleg igyekszik elkerülni a napi politika rossz szájízt adó eseményeit, már pedig amint látjuk,a dákóromanizmusban túlteng a politikai mellék is, a csalás! Kíséreljük meg tehát ezen két jelleg -azaz a politikai szem