A Nap Fiai, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1-2. szám

- 2­ nelemtudomány elsősorban azért tálalja bizonyított lányként a dákó-román hypotézist, hogy ezen kételyek felmerülésének elébe­vágjanak, mert elméletüket elsősorban csak logikai érvekkel tud­ják bizonyítani. Történeti, tárgyi és írásos bizonyítékaik nin­cs­ennek, így állításaik könnyen támadhatók. Ezt a tanulmányt e­­zen logikai érvek és tárgyi adatok rövid taglalásának, pro és contra bizonyításainak kívánom­ szentelni. Nem kívánom kétségbe­vonni a román és a nyugati történészek nagy részének jóhiszemű­ségét, sem pedig az őket támadók tárgyilagosságát, de a követ­keztetéssel fel kell vetni a régi közmondás érvényességét: Er­­rare humanum est, sed in errors perseverare­s túl tűm est.(Téved­­ni emberi dolog, de a tévedéshez konokul ragaszkodni ostobaság.) Az ostobaság viszont a történelem-tanításban,­különösen, ha ez egy totalitárius államhatalomnak ad fegyvert a kezébe saját együttélő népeinek a kisemmizésére - bűnnek, sőt gonosztettnek számít. Vizsgálódásaink folyamán számításba kell vennünk azt a tényt is, hogy a dákoromán elmélet - már 150-200 év előtti éves megszületésekor is - nem elsősorban az igazság kiderítésével foglalkozik, tehát nem a történelmi folyamatok felderítésére szolgáló munkahypotézis, hanem kritikátlan kizárólagosságra i­­gényt tartó, és különösen a román nép idegen területekre való kizárólagos igényét hirdető történelemszemlélet. Ezen területek jórészét az első világháborút követő békediktátumok oda is jut­tatták a fiatal román államnak, s ebben a nagy nyugati "nővér" (Franciaország) közreműködésén döntő szerepe volt a dákóromán történelmi propagandának. (Sovinista román körök még így is be­csapva érezték magukat, mert a római Dácia jogán ők a Tiszától keletre lévő teljes területet követelték.) Az elmélet ilyen fokú elterjedésében, valamint a róla meg­jelent kritikák aránylag kevés számában kezükre játszott egy­részt a nyugati világ - általunk emigránsok által jól ismert - eurócentrikus látásmódja, (itt Európa alatt kizárólag nyugate­­urópát és kisugárzási köreit, elsősorban a két Amerikát értem); valamint az a félvak nevelési rendszer,amely negligálja a görög latin-nyugateurópai művelődési­ körökön, kívül eső kultúrákat. E­­zenfelül a komoly történelemtudomány lehetőleg igyekszik elke­rülni a napi politika rossz­ szájízt adó eseményeit, már pedig amint látjuk,a dákóromanizmusban túlteng a politikai mellék is, a csalás! Kíséreljük meg tehát ezen két jelleg -azaz a politikai sz­em

Next