Adelaidei Magyar Értesítő, 1997 (30. évfolyam, január-december)
1997-01-01
KLUBSZEMLE. Boldog Új Esztendőt minden kedves olvasónak! Remélem, eddigre már mindannyian visszatértek, visszaszoktak az úgynevezett “normális”, hétköznapi élethez. Ha igen, irigylem Önöket. Én ugyanis álmaimban még mindig a Találkozóval bajlódok, pedig valójában nem is volt annyira nehéz, mint ahogy azt elképzeltük, amire készültünk több, mint 20 éven keresztül. Herendi János bátyám úgyis ír a Találkozóról, így én nem is időzök túl sokat a kiértékeléssel, de néhány dolgot szeretnék papírra vetni. Például azt, hogy idegeink kb. három nappal a megnyitó előtt kezdték felmondani a “szolgálatot”, de azután minden rendbe jött egy hétig, akkor megint kezdtünk idegesek lenni...talán azért, mert addig minden nagyjából rendben ment? Persze, a kormányzó Úr tiszteletére a megnyitó ünnepély alkalmával eljátszották a “viceregal salute”-ot vagy háromszor, ami nem volt a műsorban...És, mikor Sir Eric úgy döntött, hogy menjünk fel a színpadra megnézni a résztvevőket, (ez sem volt a műsorban!), nem tudtam a jobb oldalán állni, mert a tánccsoportok leány tagjai mind előre léptek egyet, hogy jobban szemügyre vehessék a kormányzó Úr (állítólag nagyon jóképű) adjutánsát ... A Találkozó sikeres volt - ezt nem csak én, nem csak mi mondjuk, hanem már eddig több levelet, telefonhívást kaptam a különböző államokból amelyek megerősítik ezt a véleményt. Mindennek ellenére adelaidei magyarjaink feltűnően kis számban vettek részt a különböző rendezvényeken. Nem tudom, miért? Mindenesetre, köszönet mindenkinek aki segített a szép eredmény elérésében, nem csak a Találkozó idején, hanem az elmúlt TA- 3 év folyamán is. Eddig több, mint 34 ezer dollár támogatást kaptunk Önöktől, kedves olvasóim. Ez az összeg és a három év alatt keresett profit Klubunk javítására, szépítésére lett fordítva, ami megmarad, nekünk! Klubunk építése óta - valljuk be - először végeztünk olyan munkát, amivel nem csak úgyahogy kijavítottuk a kopott, elhasznált részeket, hanem régen szükségesnek tartott, új dolgokat is építettünk, vagy legalább is elkezdtük. Mert terveink kivitelezése nincs befejezve, még nem lehet nyugodtan visszaülni és gyönyörködni az eredményekben. Ez egyik oka, amiért nagyon is támogatom azt a javaslatot, hogy a választmányt nem egy, hanem három évre kell megválasztani. Láthattuk, milyen eredményekre vagyunk képesek és ebben nagy segítség volt, hogy a “tisztikar“ nem változott 94 óta. Mennyit segítene, ha az egész választmány együtt dolgozhatna legalább három évig! Gondolkozzunk rajta! Január 1-el a tagdíjak befizetése esedékessé vált. Az Értesítő ezen számával kiküldjük a felszólításokat is, kérjük, ne tegyék félre. Úgy látom, vannak, akik az ilyesmit elfelejtik, mert még akad jó néhány rendezetlen tagdíj ‘96-ról, vagy régebbről. Bármennyire is sajnáljuk, elsősorban az Értesítőt vonjuk meg azoktól, akik ‘95-re sem fizettek, majd a második felszólítás után kénytelenek leszünk törölni nevét tagjaink soraiból. Legutóbbi Értesítőnk óta ismét elvesztettünk egy tagunkat - Cser Istvánt, őszinte részvétünk a családnak, Pistának pedig örök békét és nyugalmat! Mint láthatják, kedves olvasók, az idén nem lesz Farsangi bál a klubban. Úgy éreztük, hogy a Találkozó eléggé kimerítette vendégeinket - ez alkalommal inkább egy ebédet rendezünk az év folyamán. Karácsony előtt egy kellemetlen incidensem volt egyik tagunkkal, aki úgy látszik, elfelejtette, hogy mindennek van hivatalos elintézési módja és mások figyelmeztetése ellenére saját kezeibe vette egy bizonyos ügy elintézését. Szeretném minden tag és látogató figyelmébe ajánlani, hogy a mindenkori választmány dönt a klub használatával kapcsolatban. Tagjainknak joga van azokat megkérdőjelezni, de önkényes eljáráshoz nincs. Farkas S English Corner: Happy New Year to you all! I hope you’ve had an enjoyable, relaxed Christmas and New Year and have already settled back to the usual everyday life. That is what I am trying to do myself and I can’t say that my holidays were relaxed. Enjoyable - yes, but certainly not relaxed. You all know why - because of the tenth Hungarian Cultural Convention. You would have heard and read about it often during the past few years, well, It is behind us. It was not easy, but, thanks to all those wonderful helpers, everything went on smoothly - in feet I could almost say that compared to our expectations, It was almost an anti-climax. After from the first couple of days when our visitors from the eastern states were still moving around as if they were still in Melbourne or Sydney, everything sort of settled down, and even the weather (apart from a couple of “warm” “days) was kind to us. So much so, that our nerves almost could not bear it. My well-known modesty does not allow me to say that “Adelaide did it again” - I’ll let our visitors to say that, and they do it. And they often ask us, how we do it? Well, I have a couple of ideas - 0 hope no-one in the East will read this article) - and they are as follows: First of all, our beautiful city of Adelaide is like a big village compared to the huge metropolises of Melbourne or Sydney. Everything is just around the comer from the motels .mostly at walking distance. Mr. J. Herendi and his helpers further improved the comfort by hiring the Norwood Town Hall’s Concert Room for the four major events and that is so close that even I walked there! The exhibition (over 40 artists of Hungarian origin represented themselves with various objects of art!) was also located in the same building. Then here is our Club. As in the past, the Club was ready to accept the responsibilities with its rooms and various facilities including office, kitchen, photocopier, telephone or fax. Our members - I mean those who care about the future of Hungarian tradi- 2