Hadak Útján, 1956 (8. évfolyam, 81-90. szám)

1956-06-01 / 86. szám

múlva, Szófia környékén lehetett ismét rendbe­szedni: a szultán veresége teljes volt. — Hu­nyadi, a csapatoknak veszteségei és fáradtsá­ga miatt, nem gondolhatott az üldözésre. Eh­hez lovassága se volt elegendő. Legfőbb gond­ja volt a vár mielőbbi újbóli védőképessé tétele és a rengeteg temetetlen hulla eltakarítása. Hunyadinak ez volt utolsó hadjárata, a csa­ta után kitört pestisjárvány áldozataként au­gusztus 11-én Zimony várában örökre lehunyta szemét. Nemsokára követte őt a halálba októ­ber 23-án, hősies lelkű munkatársa és a nán­dorfehérvári győzelem másik nagy alakja, Ka­­pisztrán János is. Hunyadival a XV. század első felének leg­kiválóbb hadvezére szállott sírba, aki legtöbb­ször elégtelen eszközökkel másfél évtizeden át nemcsak Magyarország déli végein fogta fel a török támadásokat, de merész hadvezetésével, támadólagosan vezetett hadászati védelem ke­retében, messze a Balkánon is felvette a harcot a veszélyes ellenféllel. A nándorfehérvári csata talán legjobban mu­tatja hadvezetési művészetének tökéletességét, amely a harc minden mozzanatában megnyil­vánult. Először megerősíti a várat a hirtelené­­ban összeszedhető erőkkel és anyaggal, még az ostrom előtt. Majd felmentő seregeket gyűjt Kapisztrán segítségével és azt Péterváradon gyülekezteti. Amikor az ostrom kifejlődik, át­töri a vizi védelmet és szabad utat teremt a várba, megszervezi annak védelmét, amelyen minden roham megtörik. Végül a keresztesek könnyelmű, de sikeres támadását kihasználva

Next