Hadak Útján, 1956 (8. évfolyam, 81-90. szám)
1956-06-01 / 86. szám
múlva, Szófia környékén lehetett ismét rendbeszedni: a szultán veresége teljes volt. — Hunyadi, a csapatoknak veszteségei és fáradtsága miatt, nem gondolhatott az üldözésre. Ehhez lovassága se volt elegendő. Legfőbb gondja volt a vár mielőbbi újbóli védőképessé tétele és a rengeteg temetetlen hulla eltakarítása. Hunyadinak ez volt utolsó hadjárata, a csata után kitört pestisjárvány áldozataként augusztus 11-én Zimony várában örökre lehunyta szemét. Nemsokára követte őt a halálba október 23-án, hősies lelkű munkatársa és a nándorfehérvári győzelem másik nagy alakja, Kapisztrán János is. Hunyadival a XV. század első felének legkiválóbb hadvezére szállott sírba, aki legtöbbször elégtelen eszközökkel másfél évtizeden át nemcsak Magyarország déli végein fogta fel a török támadásokat, de merész hadvezetésével, támadólagosan vezetett hadászati védelem keretében, messze a Balkánon is felvette a harcot a veszélyes ellenféllel. A nándorfehérvári csata talán legjobban mutatja hadvezetési művészetének tökéletességét, amely a harc minden mozzanatában megnyilvánult. Először megerősíti a várat a hirtelenéban összeszedhető erőkkel és anyaggal, még az ostrom előtt. Majd felmentő seregeket gyűjt Kapisztrán segítségével és azt Péterváradon gyülekezteti. Amikor az ostrom kifejlődik, áttöri a vizi védelmet és szabad utat teremt a várba, megszervezi annak védelmét, amelyen minden roham megtörik. Végül a keresztesek könnyelmű, de sikeres támadását kihasználva