Hadak Útján, 1958 (10. évfolyam, 105-115. szám)

1958-01-01 / 105. szám

Poatveriondort MBndiM X. évfolyam Nyugaton, 1958. január 104. és 105. szám A HAZÁÉRT ÉLNI erény, halni dicsoségi A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA Bajtársak! Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, Mit vétettél, hogy így elhagyjanak, Hogy Isten, ördög, minden ellened van És életed táján pusztítanak? Petőfi Újév napján Bajtársi Közösségünk életének tizedik fordulóját lépi át. Immár tíz újévi köszöntő indult el útjára a világ minden tájára szétszórt magyar katonákhoz és bajtár­sakhoz, hogy egymásba olvassza lelkeiteket és erőt kitartást adjon egy-egy újabb küz­delmes hontalan esztendőre. Ma, az évforduló napján nyugodt lélekkel tekinthetünk a múltba, mert becsületes, igaz munkát végeztünk és rendületlenül álltuk meg a hontalan élet minden romboló viharát! Evvel olyan szilárd alapját vetettük meg a magyar emigráció legnagyobb szervezeté­nek, amelyet az emberi gyengeség, vagy rosszindulat ezután sem lesz képes megingatni. Éppen ezért a tizedik év küszöbén szívünkben nincs harag, vagy keserűség azért sem, hogy sokszor éppen magyarok, sorstársaink gördítették a legtöbb nehézséget munkánk elé és illetik gyűlölködő gánccsal. Pedig az idegen hatóságok előtti denunciálások nemcsak nekünk, de a magyarság jóhírének is ártottak. Szeretnénk hinni, hogy az évek múlásával meggyőződhettek arról, hogy mi nem törünk senki léte ellen, nem irigyeljük senki sikerét és nem gátolunk senkit hazánk és népünk szolgálatában, hisz ez a mi legfőbb célunk is.­­ Reméljük, hogy annyi meddő belharc után ellenfeleink is rájöttek arra, hogy sorainkat megbontani nem képesek, hiszen minket nem múló érdekszövetség, hanem a közös felfogás, a katonasors és a hon­talan élet sírig kísérő élményei és mindenek fölött a bajtársi szeretet széttéphetetlen láncai kötnek össze. Talán ha megtett útunk göröngytelen lett volna és közösségünk életét idegen pénz tette volna könnyebbé, elhalványodtak volna az egymásra utaltság megindító érzései, lazultak volna az összekötő kapcsok, így azonban éppen magunkra hagyatottságunk­ból nőtt nagyra mozgalmunk éppen ebből emelkedett ki legnagyobb erősségünk. — Meg tudtuk őrizni teljes szellemi és anyagi függetlenségünket. Szabadon, magyar szívvel képviselhettük hazánk érdekeit, hirdethettük népünk igazságos törekvéseit írásban és szóban, nem pedig úgy, ahogy azt idegen pénzadók esetleg szerették volna. Gerincün­ket nem törte meg a nyugtalan szorongás, hogy az idegen gazda megvonhatja a közös­ség létét biztosító anyagi támogatást, ha­nem az ő elképzelésének megfelelően küzdünk nemzetünkért. — Mindezt egyedül Nektek lehet köszönni, kedves Bajtársaim, akik szi-

Next