Hadak Útján, 1960 (12. évfolyam, 128-139. szám)

1960-03-01 / 131. szám

­—3380E A hazaért élni erény, halni dicsőségi A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA XII. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1960 március (III.) 131. szám „A piros sapkás kislány“ Március 15-én mi, magyarok szeretünk emlékezni a kivívott szabadságra. De ha szét­­tekintünk a világban, a fényesarcú istenasszonyt, aki után meneteltek a mi hőseink, a látók, a megszállottak, a katonák és a poéták, nem találjuk már a mi világunkban. Hová bujdostál trikolorokkal járó istennő, aki a ,,grande revolution" barrikádjain, vagy a Bastille börtönvárának ostroma közben zendítetted meg a Marseillaise csatadalát és piros­­fehér-zöld lobogóid alatt az égő isaszegi erdőben magyar honvédeidet vezetted rohamra az elnyomás cserepárjai ellen? Hol vagy, egykor, diadalmas istenasszony, akiről oly sokat beszélnek s akit oly dicstelenül hagytak magadra 1956-ban, mikor Budapesten utol­jára emelkedtek fel trikolorjaid és gyerekek benzines­ flaskáitól égtek az elnyomás rab­szolgahordáinak dicső tankjai? Legyünk végre realisták. Európában, de világszerte is, meggyilkolták a szabadság nagy­szerű jelképét, a frígiai sapkában járó „piros sapkás kislányt", akiről oly remek regényt írt a magyar katona-költő.­­— Nemcsak a szovjet­ hordák ölték meg őt. Meggyilkolta az eltömegesedés, a technikai civilizáció, a jaltai szellem, a keleti nyomor és a nyugati jólét. A piros sapkás kislánynak ma kevés a hűséges katonája, jellemes polgári követője, Pe­­tőfi-szerű idealistája. Verekedő kamaszok, ideáltalan, de legalább autón járó „proletá­rok", unatkozó leányzók állnak a világvárosok utcáin, hogy élvezzék a kivívott szabad­ságot, vagy inkább szabadosságot. — És odaát, ahol a mi hazánk van, meggyilkolta őt a hazugság. Mi­után menjen a vasfüggönyön túli fiatalság, mikor tudja, hogy a „szabad­­ság"-köszöntés rabságot jelent, a „szocializmus" az új osztály pimasz párturalmát, s ami­kor a Rettenetes Ivánok, Potemkinek, Sztálinok mesterien összekevert szellemisége a vad imperializmus dühével tapad fél-Európán? S a „piros sapkás kislány" szabadságért dobogott szívében ott van jónéhány „demokra­tikus" államférfi éles főrje is. Számunkra milyen megdöbbentő, hogy éppen március 15-én igen „előkelő" vendége lesz a grande revolution fővárosának és a világszabadság egykori nagyszerű metropolisának. Pontosan március 15-én érkezik Párisba Kruscsov elvtárs, az ukránok sötét sztálinista hóhéra, Magyarország és a magyar szabadságharc eltiprója, hogy a lotharingiai kereszt alatt kezet fogjon a szabadság és a szovjet rabszolgaság „nagy forradalma". Ki fog ott emlékezni rá, hogy az 1848-as magyar forradalom, de az 1956-os magyar szabadságharc is végeredményben a nagy francia forradalom lelkiségéből nőtt ki. A Rouget de Lisle Marsaillaise még egész Európán végigvitte az eszme katonáit. Ma csak érdek van. És az érdekek összeegyeztetése, amelyet úgy nevez Kruscsov, hogy ko­­egzisztencia. — De hát miért is ne lenne? Elvégre ez a nyugati szabadság és demokrácia az intervenciós háborúk befejezése óta koegzisztenciában, majd szövetségben,élt a keleti diktatúrával, az elnyomással és a népgyilkossággal. A „demokratikus" weimari Német­

Next