Hadak Útján, 1967 (19. évfolyam, 219-221. szám)

1967-07-01 / 219-220. szám

6­20988 . A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XIX. évfolyam (Jahrg., Vol.)_________1967 július-augusztus (Nr.) 219.-220. szám A HAZAÉRT ÉLNI EIJENY, HALNI DICSOLEGI eÉset a belső körön Izrael lélekzetelállító katonai győzelmével, vagy ha úgy tetszik Nasszerék elké­pesztő vereségével a közelkeleti konfliktus még távolról sem fejeződött be. Minden bizonnyal még sokáig leszünk tanúi a különböző fenyegetéseknek, kompromisszu­moknak, nyílt színi és zárt ajtók mögötti megbeszéléseknek. Egyszóval mindannak, amivel korunk nemzetközi fegyvertára bonyolult kérdések „megoldására“ eszkö­zökben és módszerekben rendelkezik. Bármilyen mértékben elintézetlen is a közel­­keleti válság, számunkra, magyarok , és mindenek előtt hontalan magyarok szá­mára máris jelentős tanulságokkal szolgál. Nem is annyira az események, hanem az által, ami mögötte áll. Izrael megalakulásának körülményei a zsidóság ősi földjén, modernkori rövid története, küzdelmei közismertek. Parányi, idegen és gyűlölt ország az arab világ kellős közepén. Gyűlölt mindenekfelett azért, mert „idegen“. Talán pusztán csak ezért. Különben a kis Izrael gyümölcsözően tölthetné be Európa és az arab viág között kulturális és civilizációs téren a katalizátor szerepét. Pusztán kisugárzása által erős lendületet adhatna Nasszer álmai megvalósulásának, a modern arab bi­rodalom megalakulásának. Ennyi bölcsességet azonban azoktól kivárni, akiknek gondolatait a gyűlölet vezérli, nem lehet. Maradnak tehát az ellentétek, amelyek lángjait a külső hatalmak igyekeznek oltogatni, nehogy átcsapjanak az ő házuk tetejére is. Többet tőlük sem lehet elvárni. S itt kezdődnek számunkra a tanulságok. Mi is nagymúltú, kis nép vagyunk. Bennünket is gyűlölködő népek gyűrűje vesz körül, akik között mi is „idegenek“ vagyunk. Számos cselekedetünknél velünk volt a világ rokonszenve, de a tényleges segítséget minden esetben megtagadták tőlünk, és kompromisszumra, néha halálos veszedelmű kompromisszumra b­on..­.. Jóslásokba soha nem tanácsos bocsájtkozni, de alighanem a Közelkeleten is kompro­misszummal fog végződni a konfliktus. Mi magyarok előszeretettel vádoltuk és vá­doljuk a világot, hogy mindig cserben hagyott. Akár a tatár, akár a török, akár a német, akár az orosz ellen küzdöttünk, — többnyire puszta fennmaradásunkért. A vádban sok az erkölcsi igazság, de kevés a politikum. Az izraelieket is „cserben­hagyták“, holott mögöttük áll a sokat emlegetett „zsidó világhatalom“. Mögöttünk jónéhány jószándékú és befolyástalan rokonszenvezőn kívül nem áll senki. Le­gyünk mindenekelőtt ezzel végre tisztában. Ne feledjük el, hogy mi is győztünk. Nándorfejérvárnál, Rákóczi és Kossuth idején, s különösképpen 1956-ban. De győ­zelem csak az, amit a győző, nem is annyit a legyőzöttnek, mint másoknak ér­

Next