Hadak Útján, 1967 (19. évfolyam, 219-221. szám)

1967-07-01 / 219-220. szám

Az arcvonalból kivált német népigráná­tos ezredet a nyomon követő szovjet erők teljesen szétszórták. Az ezredparancsnok ké­résére Perkátánál gyülekező egyik harccso­portjának vezetését, melynek valamennyi tisztje kiesett, a 2./2. huszár osztály roham­szakaszának pk-a, gr. Zierotin szds. vette át. (Schell Z. ezds.: Az 1. hu. hu. dokumen­tum gyűjteménye.) Dec. 5-én, hajnalban végrehajtott partvál­tással, szovjet támadás indult a Csepel szi­getről Ercsinél. Ez északról is átkarolással fenyegette a még a Dunánál harcoló saját csapatokat, így a „Kesseő csoportból“ a „Solt“ ezredet és az ahhoz északon csatlako­zó 2. huszár­ezredet. Az előállt helyzet vi­szont szükségessé tette, hogy a LXXII. né. hdt. pk. (dec. 6-ig Velencén, majd Vereb­en) minden elérhető erőt a Váli völgy lezárására a „Margit állásba“ irányítson. A kiegészítésre kivont 23. gy. hadosztály maradványai (42. gy. ezred) is — mint már említettük — ha­ladéktalanul itt kerültek bevetésre. Ugyan­csak itt tervezte összevonni az 1. huszár had­osztály csapatait is, melyeknek zöme immár a Dunától nyugatra harcolt. A „Kesseő csoport“ (pság. dec. 5/6-án Seregélyesen, 7/8-án Lovasberényen) igen la­za összefüggésű vonalban harcolt a Sárvíz­csatorna és a Duna (Dunapentele között), kö­zel 40 km-es kiterjedésben. A csapatok dec. 5-én, a kapott intézkedésnek megfelelően, általában a Sárbogárd-Pusztaszabolcs-­ va­sútvonal mögé tértek ki, csatlakozást keres­vén a Sárvíz-csatorna mentén az LVII. né. páncélos hadtest (23. né. pc. ho.) keleti szárnyához, mely 6-ra Kálózhoz került. A csoporttal 3 szovjet lovas hadosztály állt szem­ben. A déli, rögtönzött „vegyes“ harccsoport“ dec. 5-én Sárbogárdon és Nagylókon át a vasútvonal mögé, dec. 6-án pedig Sárszent­­ágota D., Sárosd D. vonalába tért ki, majd dec. 7-én a­ „Margit állásba“ vonult vissza.­­— A 7. rohamtüzér osztály dec. 6-án reggeltől a 23. né­­pc. hadosztály alárendeltségébe ke­rült, és annak keleti szárnyát támogatta Ká­lóznál, majd avval együtt vonult vissza a „Margit állásba“, ahol dec. 8-án Székesfehér­vár D. és Börgönd között került ismét be­vetésre. A „Solt“ ezred pk. csoportja (két igen gyenge zlj. és 4 üteg) dec. 5-ig tartotta Duna­pentele és Rácalmás (bez.) között a Duna vonalát. A „Solt“/II. zlj. harcértéke ezidő­­ben mindössze 6 gsz., 1 gp., 1 grv. és 1 npu. volt; több fegyverrel a „Solt“/III. zlj. sem rendelkezett. Az ezredet v. Kesseő vörgy. 5-én reggel a német népigránátos ezred ki­válásával keletkezett rés lezárására Sárosd területére rendelte, majd onnan dec. 6-án Kápolnásnyékre irányította a „Margit ál­lásba“. A 3. huszár­ezred dec. 6-án v. Kesseő völgy. intézkedésére Perkátától ÉNy-ra, Kis-Perká­­ta pusztánál a Seregélyesre vezető út mind­két oldalán foglalt védőállást. Utóvédje, a 3./5. hu. század 6-án a késő dél­utáni órákig tartotta Perkátától délre a szőlők vonalát. A „Kesseő csoport“ északi szárnyán küz­dő 2. huszár­ezred, visszavetve a megismételt szovjet partváltási kísérleteket, dec. 5-én estig kitartott a Duna, majd dec. 6-án az Adony- Rácalmás-i műút mentén. E harcok során dec. 5-n, virradó éjjel a 2./4. hu. század tá­bori őrsei közt a Dunán átkelt erős szovjet rohamcsoportot a 2./II. huszár osztály (pl. Sárközy István alez.) ellentámadása kézirtu­­sában visszaszorította a Dunába és 70 foglyot ejtett.­­ Az ezred dec. 6/7-én Czikola ma­joron és Pusztaszabolcson át halogatva Kis­­velencére a „Margit állásba“ tért ki. (1. hu. hu, dokumentum gyűjtemény) A 101. páncél vonat dec. 7-ig Pusztasza­­bolcstól nyugatra Zichy-Újfalunál biztosított. (KSZV napló) A 3. huszár ezred dec. 7-én Seregélyesre, majd dec. 8-ra virradó éjjel Dinnyésen át Pákozdra gyülekezett, onnan Velencére me­netelt. Az ezred tiszti és legénységi állomá­nya a négynapos súlyos elhárító harcokban, német szomszédaitól cserben hagyva, halot­takban és sebesültekben igen nagy vesztesé­geket szenvedett. Később az ezredparancsnokot szemrehá­nyások érték,­­ részben a nagy vesztesége­kért, részben pedig azért, hogy nem vált ki saját elhatározásából a „Kesseő csoport" kö­telékéből és nem csatlakozott a 2. huszár­ez­redhez, mellyel Velence felé térhetett volna ki. Anélkül, hogy ily részletekbe bele kíván­nánk menni, úgy véljük, hogy az ezrednek nyugat, Seregélyes felé történt kitöréseit nem­csak a feladatát megkötő intézkedés, hanem a harchelyzet is indokolta. Ezt alátámasztják a „Kesseő csoportnak alárendelt „vegyes páncélos csoport'’ fel­jegyzései is. A dec. 3-án Perbálról a Váli völgy lezárására Baracskára irányított cso­portnak (pk. Horváth alez., egy felderítő félszd., egy gk. lövész és egy bk. szd-ab az utóbbiban 2 db. Túrán, 1 db. Toldi és 4 Nimród) Kesseő völgy. parancsára Dinnyé­sen át Sárosdra, Pusztaszabolcson át Perká­­tára és Adonyon át Rácalmásra kiküldött jár­őrei dec. 6-án erős szovjet tüzérségi tűzbe kerültek. Perkáta aznap este elesett. Az u­­tóbbi két járőr a 2. huszár­ezreddel tért ki és vonult be 8-án a csoporthoz, a Sárosdra kiküldött járőr már nem tudott Velencére visszatérni. Darnóy Pál (Folytatjuk) (E számunkhoz vázlatot mellékelünk a „Margit állás” előterében lefolyt harcaikról.)

Next