Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)

1977-01-01 / 330. szám

sült Államok a Helsinki-i megállapodások értelmében a Szovjetunióval szemben folytatott engedékeny politikáján alapvetően változtatni nem fog, noha ebből a politikából csak a Szovjetunió húz hasznot. Így aligha remélhetjük, hogy célkitűzé­seink megvalósításához az új vezetés — legalábbis a közeljövőben — érdemleges segítséget nyújtana. Mi legyen a mi magatartásunk ebben a helyzetben? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a mi célkitűzéseink változatlanok. Azokat a magyar népnek 1945. áprilisában megpecsételt sorsa szabta meg, és mivel a hely­zet lényege, a nemzet alávetettsége a szovjet imperializmusnak, azóta nem vál­tozott, célkitűzéseink megvalósítására irányuló tevékenységeink is ugyanazok ma­radtak. Hála az emigráció éveken át kifejtett munkásságának, Magyarország helyzete, a magyar sorsproblémák jól ismertek a vezetés és a nyilvánosság előtt. Különösen pe­dig most, az 1956. évi szabadságharc 20 éves évfordulója alkalmával országszerte tartott ünnepélyes megemlékezések felelevenítették az akkori eseményeket és azt a tragikus tényt, hogy a szabad világ tétlen szemlélője maradt a magyar nép eltip­­rásának. A másik egyre jobban ismertté váló tény Romániának minden erkölcsi tör­vényt és az Egyesült Nemzetek alkotmányát megcsúfoló eljárása Erdélyben élő vé­reinkkel szemben. A jól megszervezett tüntetések, a törvényhozás magyarbarát tag­jainak számos felszólalása azt eredményezték, hogy az erdélyi kérdés ma már Ameri­kában sem ismeretlen probléma. Ez a jelenlegi helyzet. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy mind az elnök közvetlen környezetében, mind pedig a végrehajtó hatalom külügyi és más felső szerveinél jelentős személyi változások történtek. Új arcokkal állhatunk majd szem­közt, olyan személyekkel is, akik a magyar helyzetet részleteiben nem ismerik, az­zal talán sohasem foglalkoztak. Mindent el kell követnünk, hogy kapcsolatainkat mielőbb megszilárdítsuk, nehogy eddig elért eredményeink veszendőbe menjenek. És itt újból hangsúlyozzuk az annyit emlegetett egységes fellépést. Nem lesz súlya erőfeszítéseinknek, ha az emigráció egyes szervezetei külön keresik a kapcsolatot és a magyar nép helyzetét különböző megvilágításban tárják fel azt csak általánosság­ban ismerő új személyek előtt. Mérlegelve feladatainkat, nem kétséges, hogy tevékenységünk másik súlypontját Erdélyben élő véreink helyzetének megjavítására kell helyeznünk. A román kommu­nista vezetés szívósan folytatja tervszerű munkáját a magyar kisebbség életének megnehezítésére és ezzel párhuzamosan arra törekszik, hogy a nyomát is eltüntesse a magyar faj erdélyi vonatkozásainak. Meg akarja cáfolni a történelmi tényt, hogy évszázadokon át a magyar volt az állami lét fenntartója, a térség megvédője, a mű­velődés fejlesztője és az erdélyi élet irányítója, támaszkodva az előbb települő jogára, képességeire és másokkal szembeni felelősségtudatára. Számos eredményesen működő erdélyi szervezetünk van. Sajnos hiányzik a kellő együttműködés, ami azután olykor károsan befolyásolja a kifejtett munka ered­ményét. Szeretnék rámutatni két elvi jelentőségű részletre. Az erdélyi magyarság helyzetét megértéssel fogadó nyugati nagyhatalmak, első­sorban az Egyesült Államok részéről ne várjunk olyan erőteljes támogatást, amilyet mi szeretnénk. Ezen államok mindegyikének van Romániával valamilyen érdek­­közössége, amelyet nem fog veszélyeztetni, vagy éppen feladni csak azért, hogy egy jogosnak elismert kisebbségi sérelem telj­es orvoslását követelje, amely követe­lés, Helsinki-i szólamokat használva, az állam belügyeibe való beavatkozásnak mi­nősíthető. Nekünk tehát nagyon körültekintően kell eljárnunk, nehogy elveszítsük azokat, akik hajlandók valamit tenni.­­ Amint várható volt, Románia nem maradt tétlen az emigráció részéről megindí­tott hadjárattal szemben. Noha eddigi fellépésük elég gyenge volt, számolnunk kell azzal, hogy komolyabb felkészültséggel igyekeznek majd állításainkat megcáfolni, a jelenre és a múltra egyaránt. Az nem elég, hogy szenvedélymentes és minden kri­tikát kiálló érveléssel igazság a mi oldalunkon van, ezt a valóságnak teljesen meg­felelő, megcáfolhatatlan adatokkal kell bizonyítanunk azok előtt, akik átérzik igaz­ságunkat és segíteni akarnak. A történelem bizonyítja, hogy a kis nemzetek sorsa mindig függvénye volt a nagy­hatalmak terveinek és célkitűzéseinek. Ez ma is így van. Ezért és, mert a jelen­legi helyzet nem sok bíztatást nyújt, a mi munkánk nem lesz könnyebb. Egyszer azonban felettünk is megfordul a csillagok járása. Mészöly Elemér

Next