Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)
1977-01-01 / 330. szám
sült Államok a Helsinki-i megállapodások értelmében a Szovjetunióval szemben folytatott engedékeny politikáján alapvetően változtatni nem fog, noha ebből a politikából csak a Szovjetunió húz hasznot. Így aligha remélhetjük, hogy célkitűzéseink megvalósításához az új vezetés — legalábbis a közeljövőben — érdemleges segítséget nyújtana. Mi legyen a mi magatartásunk ebben a helyzetben? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a mi célkitűzéseink változatlanok. Azokat a magyar népnek 1945. áprilisában megpecsételt sorsa szabta meg, és mivel a helyzet lényege, a nemzet alávetettsége a szovjet imperializmusnak, azóta nem változott, célkitűzéseink megvalósítására irányuló tevékenységeink is ugyanazok maradtak. Hála az emigráció éveken át kifejtett munkásságának, Magyarország helyzete, a magyar sorsproblémák jól ismertek a vezetés és a nyilvánosság előtt. Különösen pedig most, az 1956. évi szabadságharc 20 éves évfordulója alkalmával országszerte tartott ünnepélyes megemlékezések felelevenítették az akkori eseményeket és azt a tragikus tényt, hogy a szabad világ tétlen szemlélője maradt a magyar nép eltiprásának. A másik egyre jobban ismertté váló tény Romániának minden erkölcsi törvényt és az Egyesült Nemzetek alkotmányát megcsúfoló eljárása Erdélyben élő véreinkkel szemben. A jól megszervezett tüntetések, a törvényhozás magyarbarát tagjainak számos felszólalása azt eredményezték, hogy az erdélyi kérdés ma már Amerikában sem ismeretlen probléma. Ez a jelenlegi helyzet. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy mind az elnök közvetlen környezetében, mind pedig a végrehajtó hatalom külügyi és más felső szerveinél jelentős személyi változások történtek. Új arcokkal állhatunk majd szemközt, olyan személyekkel is, akik a magyar helyzetet részleteiben nem ismerik, azzal talán sohasem foglalkoztak. Mindent el kell követnünk, hogy kapcsolatainkat mielőbb megszilárdítsuk, nehogy eddig elért eredményeink veszendőbe menjenek. És itt újból hangsúlyozzuk az annyit emlegetett egységes fellépést. Nem lesz súlya erőfeszítéseinknek, ha az emigráció egyes szervezetei külön keresik a kapcsolatot és a magyar nép helyzetét különböző megvilágításban tárják fel azt csak általánosságban ismerő új személyek előtt. Mérlegelve feladatainkat, nem kétséges, hogy tevékenységünk másik súlypontját Erdélyben élő véreink helyzetének megjavítására kell helyeznünk. A román kommunista vezetés szívósan folytatja tervszerű munkáját a magyar kisebbség életének megnehezítésére és ezzel párhuzamosan arra törekszik, hogy a nyomát is eltüntesse a magyar faj erdélyi vonatkozásainak. Meg akarja cáfolni a történelmi tényt, hogy évszázadokon át a magyar volt az állami lét fenntartója, a térség megvédője, a művelődés fejlesztője és az erdélyi élet irányítója, támaszkodva az előbb települő jogára, képességeire és másokkal szembeni felelősségtudatára. Számos eredményesen működő erdélyi szervezetünk van. Sajnos hiányzik a kellő együttműködés, ami azután olykor károsan befolyásolja a kifejtett munka eredményét. Szeretnék rámutatni két elvi jelentőségű részletre. Az erdélyi magyarság helyzetét megértéssel fogadó nyugati nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Államok részéről ne várjunk olyan erőteljes támogatást, amilyet mi szeretnénk. Ezen államok mindegyikének van Romániával valamilyen érdekközössége, amelyet nem fog veszélyeztetni, vagy éppen feladni csak azért, hogy egy jogosnak elismert kisebbségi sérelem teljes orvoslását követelje, amely követelés, Helsinki-i szólamokat használva, az állam belügyeibe való beavatkozásnak minősíthető. Nekünk tehát nagyon körültekintően kell eljárnunk, nehogy elveszítsük azokat, akik hajlandók valamit tenni. Amint várható volt, Románia nem maradt tétlen az emigráció részéről megindított hadjárattal szemben. Noha eddigi fellépésük elég gyenge volt, számolnunk kell azzal, hogy komolyabb felkészültséggel igyekeznek majd állításainkat megcáfolni, a jelenre és a múltra egyaránt. Az nem elég, hogy szenvedélymentes és minden kritikát kiálló érveléssel igazság a mi oldalunkon van, ezt a valóságnak teljesen megfelelő, megcáfolhatatlan adatokkal kell bizonyítanunk azok előtt, akik átérzik igazságunkat és segíteni akarnak. A történelem bizonyítja, hogy a kis nemzetek sorsa mindig függvénye volt a nagyhatalmak terveinek és célkitűzéseinek. Ez ma is így van. Ezért és, mert a jelenlegi helyzet nem sok bíztatást nyújt, a mi munkánk nem lesz könnyebb. Egyszer azonban felettünk is megfordul a csillagok járása. Mészöly Elemér