Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)

1980-01-01 / 348. szám

lémáit — élen az erdélyi kérdéssel — mint főtémát többízben az Unió kongresszu­sainak napirendjére tűzni, így a közvetlenül nem érdekeltek is rendszeres infor­mációt kapnak ezekről a kérdésekről. Az erdélyi magyarság ügyében jegyzékkel fordult Gheorghiu Dej, majd Ceausescu pártfőtitkárokhoz, a (F.U.E.V.). Hasonló kapcsolatokat teremtett a keleteurópai nemzetiségek társemigrációi felé az Európai Szabad Magyar Kongresszus, párhuzamosan a svájci Emberi Jogok és az AWR (A­rabnemzetek szervezete) révén, továbbá Angliában és Franciaország­ban a Central European Federalist és az European Liaison Group, valamint azok francia testvérszervezetei útján, melyek összeköttetésben és pozitív együttmű­ködésben állanak az Orosz Emberi Jogok Mozgalma képviselőivel, hogy csak a leg­­fontosabb ilyen európai megmozdulásokat említsük. Lényegesen nehezebb feladat az „illetékes hatalmi tényezők“, azaz a kormá­nyok és nemzetközi szervezetek megközelítése, a Détente és az Ostpolitik miatt, mind Amerikában, mind Európában. Hogy miért, azt ehelyütt úgy véljük feles­leges részletezni. Annál nagyobb az érdeklődés a kérdések iránt a német el­lenzéki pártoknál és tudományos intézeteknél, így az elmúlt évben az ellenzéki Keresztényszocialista Unió (CSU) felkérte az Amerikai Erdélyi Szövetség európai megbízottját, hogy egy szűkebb körű vezetőségi értekezleten szakelőadást tartson erről a kérdésről,­­ amint több órás vita követett. Magyar részről hasonló elő­adások hangzottak el a müncheni Hanns-Seidel-Stiftung két nemzetközi Szimpó­ziumán, majd 1979 decemberében a Stiftung keretében működő Akademie für Politik und Zeitgeschehen ugyancsak nemzetközi értekezletén „a Fejedelmi Erdély nemzetiségi politikája“ címen. Az értekezlet feladata volt olyan történelmi meg­oldások kiértékelése, melyek alkalmazhatók lehetnek általános európai vonatko­zásban a kérdés megoldására. Hasonló az érdeklődés és az együttműködés a né­metországi Internationales Institut für Nationalitätenrecht und Regionalismus keretében is, mely a nemzetiségi kérdés általános európai megoldásán fáradozik, a federalizmus, regionalizmus, az ethnikai közösségre is alkalmazott önkor­mányzat és az integráció jegyében, a megteremtendő Egyesült Európa számára. Ugyanezt a politikát folytatja a Páneurópa Unió. Az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak sikerült tanácstagok révén befolyásolási lehetőséget találni az Európatanács felé, és erőfeszítések folynak abban az irányban, hogy a közvetle­nül választott új Európa Parlament minél több tagja foglalkozzék ezekkel a kér­désekkel. A gyümölcsök csak később fognak beérni, de fák el vannak ültetve és virágoznak. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a II. Magyar Világkongresszus 1978 au­gusztusában egyhangúan elfogadta az Európai Szabad Magyar Kongresszus által benyújtott ilyen értelmű határozati javaslatot, valamint, hogy 1979-ben létrejött Amerikában a munkát illetően a legteljesebb egyetértés — az Amerikai Erdélyi Szövetség a CHRR, az Erdélyi Bizottság és a Kanadai Szövetség között. Mindez elsősorban a hazai megnyilvánulásoknak köszönthető! Király Károly, Lá­zár­­György, Takács Lajos, Illyés Gyula, Kunszabó Ferenc és társaik írásai, a különböző memorandumok, nyílt levelek, melyek hitelessége megcáfolhatatlan, olyan fegyvert adtak a szabad világban élő magyarság kezébe, mely éles mint a kard. Immár nem „emigrációs álmodozásokról“ van szó, hanem tényekről, me­lyek nyilvánosságrahozat­alával emberek az életüket kockáztatták. Ezt a Nyu­gat is megérti és elfogadja. Az emigráció immár nem a maga nevében és a ha­zaiak helyett beszél, hanem az ő szavukat közvetíti a világ felé. Az újságcikkek özönéről itt sajnos nem tudunk beszámolni, holott azok befo­lyásolják a legközvetlenebbül a nyugati közvéleményt. De az elmúlt esztendő­ben a komoly és hatékonynak ígérkező könyvek egész sorozata jelent meg a sza­bad világban. Hogy csak a legfontosabbakat, illetve a hozzánk érkezetteket em­lítsük meg: az Amerikai Erdélyi Szövetség és a CHRR közös kiadásban a „Wit­nesses to Cictural Genocide“, mely angol nyelven kiegészített változata az 1977-ben az AESZ által megjelentetett „Erdélyből jelentik“ című füzetnek. Angliában a Minority Right Group kiadásában a Transylvania című angol nyelvű füzet, Fran­ciaországban Balog Árpád „Histoire démythifiée de la Roumaine“ című francia­nyelvű könyve, mely cáfolja a román történészek „Histoire de la Roumanie des origines a nos jours“ több mint 500 oldalas művének állításait. A franciaországi Dialogues Européens gondozásában megjelenő Magyar Füzetek sorozata 5. száma­ként a „Kisebbségben“ című füzete és ide sorolható Fejtő Ferenc és Aranyossy György együttes munkája az erdélyi kérdésről, mely a nagytekintélyű párizsi Esprit című folyóiratban jelent meg. A románok által uralt Franciaországban ez frontáttörést jelent. Elnézést kérünk, ha valamely művet nem említettünk meg és azért is, hogy az öt kontinensen készülőben lévő műveket sem soroljuk fel.

Next