Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)
1980-01-01 / 348. szám
lémáit — élen az erdélyi kérdéssel — mint főtémát többízben az Unió kongresszusainak napirendjére tűzni, így a közvetlenül nem érdekeltek is rendszeres információt kapnak ezekről a kérdésekről. Az erdélyi magyarság ügyében jegyzékkel fordult Gheorghiu Dej, majd Ceausescu pártfőtitkárokhoz, a (F.U.E.V.). Hasonló kapcsolatokat teremtett a keleteurópai nemzetiségek társemigrációi felé az Európai Szabad Magyar Kongresszus, párhuzamosan a svájci Emberi Jogok és az AWR (Arabnemzetek szervezete) révén, továbbá Angliában és Franciaországban a Central European Federalist és az European Liaison Group, valamint azok francia testvérszervezetei útján, melyek összeköttetésben és pozitív együttműködésben állanak az Orosz Emberi Jogok Mozgalma képviselőivel, hogy csak a legfontosabb ilyen európai megmozdulásokat említsük. Lényegesen nehezebb feladat az „illetékes hatalmi tényezők“, azaz a kormányok és nemzetközi szervezetek megközelítése, a Détente és az Ostpolitik miatt, mind Amerikában, mind Európában. Hogy miért, azt ehelyütt úgy véljük felesleges részletezni. Annál nagyobb az érdeklődés a kérdések iránt a német ellenzéki pártoknál és tudományos intézeteknél, így az elmúlt évben az ellenzéki Keresztényszocialista Unió (CSU) felkérte az Amerikai Erdélyi Szövetség európai megbízottját, hogy egy szűkebb körű vezetőségi értekezleten szakelőadást tartson erről a kérdésről, amint több órás vita követett. Magyar részről hasonló előadások hangzottak el a müncheni Hanns-Seidel-Stiftung két nemzetközi Szimpóziumán, majd 1979 decemberében a Stiftung keretében működő Akademie für Politik und Zeitgeschehen ugyancsak nemzetközi értekezletén „a Fejedelmi Erdély nemzetiségi politikája“ címen. Az értekezlet feladata volt olyan történelmi megoldások kiértékelése, melyek alkalmazhatók lehetnek általános európai vonatkozásban a kérdés megoldására. Hasonló az érdeklődés és az együttműködés a németországi Internationales Institut für Nationalitätenrecht und Regionalismus keretében is, mely a nemzetiségi kérdés általános európai megoldásán fáradozik, a federalizmus, regionalizmus, az ethnikai közösségre is alkalmazott önkormányzat és az integráció jegyében, a megteremtendő Egyesült Európa számára. Ugyanezt a politikát folytatja a Páneurópa Unió. Az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak sikerült tanácstagok révén befolyásolási lehetőséget találni az Európatanács felé, és erőfeszítések folynak abban az irányban, hogy a közvetlenül választott új Európa Parlament minél több tagja foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. A gyümölcsök csak később fognak beérni, de fák el vannak ültetve és virágoznak. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a II. Magyar Világkongresszus 1978 augusztusában egyhangúan elfogadta az Európai Szabad Magyar Kongresszus által benyújtott ilyen értelmű határozati javaslatot, valamint, hogy 1979-ben létrejött Amerikában a munkát illetően a legteljesebb egyetértés — az Amerikai Erdélyi Szövetség a CHRR, az Erdélyi Bizottság és a Kanadai Szövetség között. Mindez elsősorban a hazai megnyilvánulásoknak köszönthető! Király Károly, LázárGyörgy, Takács Lajos, Illyés Gyula, Kunszabó Ferenc és társaik írásai, a különböző memorandumok, nyílt levelek, melyek hitelessége megcáfolhatatlan, olyan fegyvert adtak a szabad világban élő magyarság kezébe, mely éles mint a kard. Immár nem „emigrációs álmodozásokról“ van szó, hanem tényekről, melyek nyilvánosságrahozatalával emberek az életüket kockáztatták. Ezt a Nyugat is megérti és elfogadja. Az emigráció immár nem a maga nevében és a hazaiak helyett beszél, hanem az ő szavukat közvetíti a világ felé. Az újságcikkek özönéről itt sajnos nem tudunk beszámolni, holott azok befolyásolják a legközvetlenebbül a nyugati közvéleményt. De az elmúlt esztendőben a komoly és hatékonynak ígérkező könyvek egész sorozata jelent meg a szabad világban. Hogy csak a legfontosabbakat, illetve a hozzánk érkezetteket említsük meg: az Amerikai Erdélyi Szövetség és a CHRR közös kiadásban a „Witnesses to Cictural Genocide“, mely angol nyelven kiegészített változata az 1977-ben az AESZ által megjelentetett „Erdélyből jelentik“ című füzetnek. Angliában a Minority Right Group kiadásában a Transylvania című angol nyelvű füzet, Franciaországban Balog Árpád „Histoire démythifiée de la Roumaine“ című francianyelvű könyve, mely cáfolja a román történészek „Histoire de la Roumanie des origines a nos jours“ több mint 500 oldalas művének állításait. A franciaországi Dialogues Européens gondozásában megjelenő Magyar Füzetek sorozata 5. számaként a „Kisebbségben“ című füzete és ide sorolható Fejtő Ferenc és Aranyossy György együttes munkája az erdélyi kérdésről, mely a nagytekintélyű párizsi Esprit című folyóiratban jelent meg. A románok által uralt Franciaországban ez frontáttörést jelent. Elnézést kérünk, ha valamely művet nem említettünk meg és azért is, hogy az öt kontinensen készülőben lévő műveket sem soroljuk fel.