Hadak Útján, 1983 (35. évfolyam, 366-371. szám)
1983-01-01 / 366. szám
másnapi kitörésre szóló utasításokat; a németek már az esti órákban megkezdik a kitörést, a hadosztályunk végén a 7. ezred tör ki, a mi, a 24./L zlt., az egész kitörő csoport utóvédjei vagyunk. Éjfélig kell tartanunk az állásokat, majd kisebb leplező tűzcsoportok visszahagyásával kell gyülekeznünk a főutcán. Egy későbbi parancs szerint csak másnap reggeli 6 órakor vonhatjuk be a leplező csoportokat, mert a kitérő részek besorolása a sötétségben a vártnál, lassabban folyik, s az ezred kitörésére csak 8 óra körül kerül majd sor. A századok riadókészültségben a város szélső házaiban. Január 20 Ezen az éjjelen az orosz sem alszik, különböző pontokon próbálkozik, hogy ott vagyunk-e még. Feszült várakozás, a már kitört részekről semmi hír. Hátrafelé, hozzánk a későbbiekben se jut el semmi hír vagy figyelmeztetés, így mint később megtudjuk — minden kitörő csoport különkülön ugyanabba a csapdába esik ... Pirkadáskor, 7 óra táján, a zászlóalj zöme megkezdi szivárgását a kijelölt gyülekezési hely felé; teljes világosságnál már veszélyes lenne a gyülekezés, mert az utcák minden irányban egyenesek és beláthatók ... Fél 8 körül a zst. már helységharcot vív, az 1. század kelet felé, a 3. szd. észak felé, a nehézfegyver század dél felé, a 2. szd. az ezredtörzs körül. A vonat kocsisai meg mások a megnyitott raktárakból „vételeznek“, ki egy zsák élelmet, ki meg szőrcsizmát vagy őrbundát, hólepelt, hogy hamarosan eldobáljanak mindent, ami akadályozza őket a mozgásban. Fél 9 körül a helységharc minden irányból fokozódik, különösen veszélyes az északi rész, ahonnan egy 31.ezredbeli csoport már az éjjel elvonult, ellentétben az eligazítással. Ugyancsak nincsenek már helyükön azok a német egységek, melyeknek a városból való telépést kellene biztosítaniok. Kacsó szds. egy újabb csoportot vissza észak felé megerősítésnek, Kunahdgy. szakasza a keleti tűzcsoport megerősítésére megy, Komlóshdgy. a vasútállomás felől beszivárgott oroszokat szorítja vissza ... Melegedik a helyzet; 9 óra körül már aknavetővel lövik a gyülekező helyet, ahol már csak a 7. ezred vonata van. Megvadult lovak ugrálnak, törnek, szakítanak; a hajtók menekülnek, mindenfelé halottak, állati tetemek. A fokozódó aknatűzben a megvadult lovak és felborult kocsik több sorban eltorlaszolják az utcát, ezek szétbogzása már az oroszokra marad ... Fél 10 körül a 7. ezred is menetben van, de a helységharc területe egyre szűkül. Mindenfelől elesetteket jelentenek, egyik felettünk lévő emeletről orosz géppisztortüzet kapunk, Komlós Ihdgyal meg egy pár emberrel felrohanunk, még mindig lőnek... hatan voltak, míg éltek. — A 3. szd. már a következő utcasarokig szorult vissza, 200 méterre az ezredvonattól keletre még tartjuk az ellenséget, de dél felé elvágás fenyegeti Kuna hdgyszakaszát. Elrendelem a gyülekezést a város déli, Peste-i kijáratánál; az ellenséggel érintkezésben lassan haladunk, a város szélét fél 11 felé érjük el. Ez előtt jelentik, hogy Kacsó szbs. főbelőtte magát, már nem hitt a kitörés sikerében... Már csak jó vagy rossz ösztön irányítja a sorsunkat. Sok elesettet hagytunk vissza a városban, de ez utóvédsors. Visszamaradtak fel nem gyújtott raktárkészletek is, bennük nyilván ital is elég, amitől berúghatott az egész ostromló sereg. Tény, hogy ezután hátulról már nem kaptunk tüzet... Sajnos később a saját legénységből is többet utolért a „fehér halál“, a dermesztő hidegben a zabrált pálinkát úgy lehetett inni, mint a vizet, egy hajtásra akár egy fél üveggel is. De egy pár percen belül elnehezedett a fej, a láb nem akart menni és le kellett ülni. Ha nem volt, aki ezeket továbbmenésre kényszerítse, ott fagytak meg ... A város déli széle előtti terepet keresztező Tihaja Szosszna folyócska és mocsaras partmente fenékig fagyva, mellette a döngölt födúton menetel a 7. ezred. A kb. 2 km hosszú oszlop eleje szinte elvész a ködös, ólomszürke tájban, az oszlopban fogatolt vonatrészek. Alig lép ki a városból az utolsó védőcsapat, amikor elszabadul a pokol... Az út egy hídon vezet át, itt ért telitalálat egy pár járművet, utána sorozattűz. Úgy látszik ez volt a jel, a rajtaütésbe bekapcsolódott minden: aknavetők, tüzérek, páncéltörők, „katyusák“ (sorozatvetők) és mindennemű gyalogsági fegyver a lapos völgyet szegélyező dombvonulatokról. A fátlan katlanban mindenki célpontja lettünk különösen észak felől. Ismételten repülőtámadást kaptunk ... A menetelő ezred, az utat elhagyva, széles alakzatban hömpölyög a távolban látható erdő felé; itt is, ott is elszabadult lovak, felfordult kocsik, taligák, páncéltörőágyúk, nem egy a betört jégbe süppedve; fülsiketítő zaj, sebesültek jajkiáltása ... végtelennek tűnő perceken át remeg a föld. Nagy elhatározásra nincs szükség, a belőtt terepre nyilván nem mehetünk, ezért irány a kisebb veszély: a dombvonulaton levő orosz géppuskafészek. A zászlóalj, még a távollevő 2. szd. nélkül is, kb. 600 fő körül van, így elcsigázva is elégnek látszó ellentámadó erő. — Szétbontakozunk, aknavető tüzet kapunk, de ez inkább sürget mint lassít minket. Ahogy közeledünk a domb felé, úgy ritkulnak a becsapódások, mert a tűz már az oroszokat is veszélyeztetné. A mi golyószáróink