Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)

1986-01-01 / 384. szám

- 20988 F A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXVIII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1986 január (Nr.) 384. szám A H­AZ­AFE­L ÉLNI EBI­NY. HALNI OICSOSBCI Változatlan pozíciók Az elmúlt esztendő szinte átláthatatlan zűrzavara folytatódik az új esztendő­ben is. Nincsen nap, hogy ne történne valami. Miniszterek villámlátogatásai, tár­gyalások, tapogatózások, lázadások, forradalmak, gyilkosságok, bombarobbanások, stb. A híri­özlő szervek saját érdekeiknek, vagy felfogásuknak megfelelően csinálnak a „történésből“ szenzációt, ellenkező esetben „elkenik“, vagy meg sem említik őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szokottnál jóval előbb indultak meg sok helyt a választási küzdelmek. Az ellenzéki pártok — akár van rá kilátásuk, akár nincsen — mindenütt teljes bevetéssel igyekeznek a választásokat megnyerni, s így uralomra jutni. Ahol nem rendelkeznek tényleges alternatívával, azaz ahol nem tudnak olyan programot adni, ami más mint a kormányoké, és alkalmas lenne arra, hogy ma­gával sodorja a választókat, ott semmiféle eszköztől nem riadva vissza, az indu­latokat szítják, hogy a kormányokat és a kormányzó pártokat dezavuálják, vezető személyeiket támadják, mocskolják, egymás ellen uszítsák. Zenével kísérik mind­ezt saját hírközlő szerveik, „síppal, dobbal, nádi hegedűvel“, hogy Vojtina Ars Poé­tikájából idézzek Ha nem magam és kollégáim alatt fűrészelném ezzel a fát, azt mondanám, bölcs ember, aki se újságot nem olvas, se rádiót nem hallgat, se nem bámulja a képernyőt. Legalább nyugodtan alhat. Okosat, vagy igazat úgyis csak ritkán tudhat meg. Tenni csupán annyit tehet, hogy a választásokon legjobb lelki­ismerete szerint adja le voksát. De ki, és mivel határoozza meg számára azt, hogy mi a „legjobb lelkiismerete?“ Csak azt tudnám javasolni az ilyen bele­ emberek­nek, de másoknak is, hogy szavazzanak „paraszti ésszel“. Az legalább reális, mert évezredes tapasztalatokon nyugszik! És benne a kétszer kettő, se nem öt, se nem három, hanem négy! Nézzük hát inkább a pozíciókat, melyekből a világ sorsát igazgatják. Ezek eddig nem változtak! Az elmúlt esztendőben szárnyaló reményeket fűztek a moszkvai „nemzedék­váltáshoz“, a Kreml „mosolygó diplomáciájához“, a meghirdetett „reformtervek­hez“, de ugyanúgy Reagan elnök „az erő pozíciójára“ épített politikájához, meg­hirdetett világűrbeli tervéhez, a „Csillagok háborújához“, novemberi genfi beszél­getéséhez, ha kellett kemény magatartásához, a dialógus újrakezdéséhez. Nem tudom van-e humanista műveltsége Reagan elnöknek, de a jelek arra vallanak hogy ismeri a régi rómaiak sarkalatos tételét: „Vim vis repellere, azaz az erőt erővel kell visszaverni.

Next