Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)
1986-01-01 / 384. szám
állás, visszavonulni! Minden valószínűség szerint nem került volna sor a második világháborúra, ha a felelős politikusok tüzetesen elolvassák Hitler „Harcom“ című könyvét és a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus könyvtárát. Akkor nem került volna sor Yaltára és arra, ami következett. A harmadik világháború pedig elkerülhető, ha Amerika kitart Reagan elnök felismerése mellett, hogy „az erő pozíciójából kell tárgyalni. A kisebbik haza Az emberi megelégedett lét fundamentuma a család és az otthon. Eltéphetetlen szálak fűzik mindkettőhöz. Az angolok úgy mondják: az én házam, az én váram! Mindegy, hogy kunyhóról, házról vagy kastélyról van-e szó. A közeli temetőben, vagy sírkertben nyugszanak az elődök. Tovább élnek bennünk hagyományaikkal, példaadásukkal, örömeikkel, szenvedéseikkel. És a, udvaron játszanak a gyerekek, az unokák, dédunokák. Mi élünk tovább bennük... és általuk. És ott élnek a rokonok, barátok, ismerősök. Tanyán, falun, városon. Miénk a táj, melyet feledni soha nem tudunk. Ez a kisebbik haza. A járás, a megye, a körzet. Akkor is, ha néppé, vagy nemzetté növekedtünk. Akkor az ország, az állam a nagyobbik hazánk. Ha idekünn az emigrációban kérdik, hová valósiak vagyunk, azt mondjuk Magyarországba. De otthon azt mondottuk: Somogyba, Biharba, Háromszékbe, Nógrádba, vagy Túrócba. A városlakók pedig azt mondották: Pestre, Váradra, Kolozsvárra, Érsekújvárra, Eszékre, Szombathelyre, Temesvárra, Aradra, Pécsre. Ez persze lokálpatriotizmus. De belőle lesz a hazaszeretet. A táj már nem táj, hanem régió. Az egységes államokban is különböző nyelvű, fajú, kultúrájú népek is laknak. Ezek még szorosabban ragaszkodnak a „kisebbik hazá“-hoz. Különösképpen, ha elnyomás alatt állanak, ha meg akarják őket rabolni nyelvüktől, vallásuktól, szokásaiktól, hagyományaiktól, nemzeti létüktől. Ellenállanak, harcolnak az utolsókig. Ez az amit nemzetiségi problémának nevezünk. A régi birodalmak helyén, melyek többnemzetiségű államok voltak, a múlt században alakultak ki a nemzetállamok. Az „egységes nemzetállam“ utópiáját hangoztatva és követve. A nemzetekfeletti birodalmak megszűntek. Helyüket nagy nemzetállamok foglalták el föderációkba vonva össze a régiókat. Ilyen szövetségi állam a mai Nyugat-Németország. De a németek is csak külföldön mondják csupán azt, hogy németek. Itthon úgy mondják, hogy: bajor, porosz, sziléziai, sváb vagy rajnavidéki vagyok, így van ez mindenütt Nyugat-Európában. Központi kormányzás, regionális önállás. A nemzeti kisebbségek elnyomása legalább is szűnőben van. Számukra majd mindenütt megadják a regionális, vagy legalább a kulturális szabadságot az önkormányzatok alakjában. Nincsen, legalább is nincsen már erőszakos elnemzetlenítés és asszimilálás. Csodálatos módon nem így van ez a Szovjetunióban és hódoltsági területein. Csak ott nem asszimilálnak, hanem likvidálnak. Szellemi népgyilkosságot folytatnak. Sztálin idejében véres népgyilkosságot. De az oroszosítás ma is teljes erővel folyik. És folyik több-kevesebb erővel a kelet-európai csatlós államokban. Élükön a mai Romániával. Holott a ma is érvényes alkotmány szerint a Szovjetunió még mindig 53 nemzeti régióból áll: 15 unió köztársaságból, 20 autonóm szocialista köztársaságból, 8 autonóm területből és 10 autonóm körzetből. A Moszkvától eltávolodott Jugoszlávia is szövetségi állam. Hat szövetségi államból (országból), és két nemzetiségi körzetből áll. (Az albán Koszovóból és a magyarlakta Vajdaságból.) Ennek az államszövetségnek egyik legismertebb férfia Tito mellett, Milovan Djilas egykori főideológus, „Az új osztály“ című mű nagysikerű szerzője. Öszszetűzött Titoval, évekre börtönbe került, majd kiszabadult. Jelenleg Belgrádban él, valószínűen rendőri felügyelet alatt és szabadon nem publikálhat, csak furcsa módon külföldön. Egyik nagy feltűnést keltett tanulmánya a müncheni Hanns-Seidel-Stiftung folyóiratában, a „Politische Studien“ 1985 decemberi számában jelent meg. Eléggé hosszú történelmi visszapillantás után, Djilas rátér a mai jugoszláviai helyzetre. Szerinte Jugoszlávia nemcsak a gazdasági csőd szélén áll, hanem szétesőben van. Jugoszlávia szövetséges állam és népeit előbb a pánszlávizmus eszméje, majd a királyi diktatúra, a német megszállók elleni küzdelem s végül Tito személyi tekintélye