Hadak Útján, 1988 (40. évfolyam, 396-401. szám)
1988-01-01 / 396. szám
XL. évfolyam A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA (Jahrg., Vol.) 1988 január (NII.) 396. szám A HAZÁÉRT ÉLNI ERÉNY. HALNI DICSOSÉCS NYITRAI GYULA Új év az óhazában Nem udvariaskodó, felszínes frázis, ha elsősorban nagyon jó lelki egészséget kívánok otthon élő honfitársainknak ahhoz, hogy képesek legyenek meghasonlás nélkül túlélni 1988-at és az azt követő, esetleg még nehezebb éveket. Töretlen akaratra, szívósságra, a közös jövő alakításának lehetőségéből kizárva is hitre lesz szükség, hogy a nemzethalál immár közvetlen közelről fenyegető rémképe ne váljék valósággá. Hitre, hogy ennek a népnek érdemes élnie, élnie kell, mert nélküle szegényebb lenne az egész emberiség. Csak ez a hit segíthet ma, amikor a jelen oly sivár és a jövő nem ígér semmi jót. Hinni kell abban, hogy meg kell maradni. Akkor is, ha ma magyarnak lenni nem jelent mást, mint biztosítani a lehetőséget, hogy utánunk is élhessenek emberek a Földön, akiknek az anyanyelvét olyan zsenik csiszolták csodálatosra, mint Kazinczy, Petőfi, Arany, Jókai és méltó társaik, az egészséges lelkű névtelen magyarok óriási serege. Súlyos felelőtlenség lenne ok nélkül kongatni a vészharangot, ha mégis megtesszük, arra az elkeserítő tények kényszerítenek. Harmincegy évvel ezelőtt vették át a hatalmat Magyarországon a kommunisták, figyelmen kívül hagyva egy demokratikus választás eredményeit és az abban megnyilvánuló népakaratot. Népünk történetét azóta a szándékaink ellen megvalósult események alkotják, a szocializmustól nem kaptunk most csak gyermeteg láz ás mókat és talán generációkat sújtó lelki betegségeket. A szocialista gazdasági rendszer, a szocialista embertípus kialakítása, a sajátos stílusjegyeket hordozó szocialista gondolkodás és kilométerhosszán sorolható társaik egy olyan fogalomrendszerhez tartoznak, amelynek emberi, logikai, filozófiai képtelenségét — kényszerítő gazdasági, politikai, erkölcsi nyomás alatt — kezdik végre felismerni otthon, ma jutottak el oda, hogy már beszélnek, vitatkoznak róla. A szocializmus egyre kevésbé jelent megfogható, mindenki számára érthető társadalomképet, inkább csak egy megközelítési módot, amelynek a segítségével gazdasági, politikai, emberi problémákra kellene a kapitalizmusétól eltérő megoldásokat találni. Immáron hét évtizede kísérleteznek ezzel a még mindig példaképnek tekinthető Szovjetunióban — tökéletesen eredménytelenül. Az egyetlen valóban lényeges változás a társadalmi tulajdon megteremtése és kizárólagossá tétele volt. Ígérték még a létbizonytalanság megszüntetését is, mint a kapitalista gazdálkodás feletti legnagyobb győzelmet, de ebből sem lett semmi. Romániában