Hadak Útján, 1988 (40. évfolyam, 396-401. szám)
1988-01-01 / 396. szám
gedélyével a Hamburgban elfekvő oldalakat megtekintette, azokról részben fénymásolatokat készített, így jutottam én is a másolat egyik példányához. Mielőtt tovább mennék, még ezeket kell mondanom. Amint azt Gosztonyi is közli, Schramm professzor (a kapitány) a hivatalos KTB egyik, a saját kézírásával kiegészített példányát megküldötte a budapesti Hadtörténelmi Levéltár vezetőjének is (8). Ezen példány fordítását közölte a hazai „Századok“ 1956/6. száma (9). A fordítás szövege lényegében korrekt. A szöveghez fűzött és a hazai sajtó médiumaiban esztendőkön keresztül megjelent amolyan „talmud-magyarázatok“ viszont már távolról sem azok. Utóbbiak ugyanis azt kívánják a KTB szárazon tárgyilagos szövegébe belemagyarázni és dezinformációs magyarázataikkal elhitetni, hogy a KTB alkalmas a „kassai provokáció“ katonai cinkosságának bizonyítására. Ennek a célzatos megtévesztésnek vet most egyszer és mindenkorra véget a Schramm-magánnapló szövege. Két körülmény érdemel figyelmet. Himer tábornok törzse szerves része volt a németek stratégiai és katonapolitikai központjának. Schrammnak, megbízva e törzs KTB-jának vezetésével, e feladata teljesítéséhez érzékelnie kellett mind a német főhadiszállás minden helyzetmegítélését, szándékát és intézkedéseit, mind a honvéd vezérkar reakcióit. Óráról-órára kellett figyelnie az eseményeket. A legkisebb részlet sem kerülhette el a kellő forráskritikai érzékkel rendelkező képzett történész figyelmét. Ugyanez az élesszemű megfigyelő, egyidejűleg ugyanezeket az eseményeket a saját naplója számára is — amint Gosztonyi írja —, „a kortárs érdeklődésével és a történész kíváncsiságával“ rögzítette- Nem lehet kétségünk afelől, hogy a magánnapló úgy tárja elénk a történteket, ahogyan azokat az eseményeket mozgató központból (Schramm „Schaltzentrale“d ír) az analizáló történész érzékelte. Ha akár a német, akár a magyar katonai vezetésnek, akár a kettőnek együttesen valamiféle kezdeményező köze lett volna a Kassán 1941. június 26-án történtekhez, úgy azt Schramm feltétlenül felismeri és magánnaplójában megfelelően kommentálva rögzíti. Ilyesmiről e naplóban szó sincs. Éppen az ellenkezőjéről! A napló nem győzi hangsúlyozni, hogy a német legfelső vezetést (Schrammot magát is...) mennyire meglepte a kassai bombák robbanása! Persze nekik is — teljesen más okból mint Werth-nek — kapóra jött a kassai támadás. A tettesek nemzetisége, illetve szándékaik felől Schramm sem tud bizonyosat mondani, bár valószínűnek véli, hogy a szovjet légierő egy köteléke repült Kassa felett, mégpedig tévedésből. Eredetileg — így véli Schramm — a szlovák hadüzenetet követő napon a németeknek Eperjesen telepített fontos hírközpontját kívánták megbénítani. Helyette Kassa fölé repültek és ezzel — a német katonai vezetés egy részének nagy örömére — aktiválták a honvédség beavatkozását. E hozzászólásnak nem célja a Schramm által is csak valószínűsített körülményeket vizsgálni. A freiburgi hadilevéltárban máris megállapítható volt, hogy Eperjes láncszem volt a német hadműveleti hírrendszerben. Hogy olyan fontos láncszem volt-e, amely indokolta — a félresikerült — beavatkozást, az behatóbb, valószínűleg hónapokig tartó kutatást kívánna. Hitelesnek tekinthetjük-e a Gosztonyi által ismertetett naplótöredéket? Ehhez nem férhet kétség. Eltekintve az előbbiekben is vázolt és könnyen ellenőrizhető körülményektől, teljesen bizonyos hogy a KTB és a magánnapló gépek szövegei ugyanazon!!) a gépen készültek (10). Kizárja a kétséget Schramm professzor kézírása is mindkét papíron. Ki hamisított volna? Gosztonyi, vagy én, e hozzászólás szerzője? (11) Az utolsó kérdés ez: Miért vette viszsza Schramm professzor a koblenzi levéltárból a szóbanforgó 40 oldalt? Gosztonyi azt véli, hogy a nemzetközi hírű történésznek kellemetlen lett volna (a hatvanas évek elején), ha a könnyen hozzáférhető levéltárban ezek a (kényes) lapok szimatoló-kritizáló újságíró kezekbe kerülnek. Gosztonyi tartózkodóan udvarias volt. Szó-ami-szó, ezek a papírok igen világosan elárulják, hogy a profeszszor híve volt Hitler „Drang nach Osten“ politikájának; szentül hitte, hogy a német haderő hat hét alatt felmorzsolja a szovjet hadigépezetet és tapsikált annak a győztes háború utáni lehetőségnek, amikor a német igazgatás kordában tartja egész Európát. Ezekkel a politikai nézetekkel valóban nem lehetett utólag dicsekedni. Az utóbbi körülmények kendőzetlen elismerése nem lehet akadálya annak az elismerésnek, hogy Schramm magánnaplójában az ún. „Kassai provokáció“ legendájának legmeggyőzőbb, „perdöntő“ cáfolatát lássuk. A hazai marxista történészek tanulmányai, valamint a hazai publicisztika egésze sok nyomdafestéket pazarolt a Himer-féle KTB dezinformációs félremagyarázgatására. Vajon hasonló figyelmet szentelnek-e majd a Schrammmagánnapló tanulságaira is? A hazai