Hadak Útján, 1992 (44. évfolyam, 420-425. szám)

1992-01-01 / 420. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLIV. évfolyam 1992. január — február 420. szám Az új esztendő küszöbén 1992 Valójában már átléptünk ezen a jelképesen értelmezett küszöbön, s a szemünk elé táruló világkép — tulajdonképpen az előző esztendő öröksége — alig nevezhető másnak, mint egy sereg rendezetlen, nyugtalanító probléma mozaik­képének. Ember legyen a talpán, aki a világpolitikában érvényesülő érdekek irányvonalait többé-kevésbé úgy tudná befolyásolni, hogy újabb konfliktusok — akár egy válságba jutott országon belül, akár szélesebb környezetben — elkerülhetők lennének. Igazat kell adnunk annak a felmérésnek, hogy újabb kori történelmünk folyamán soha annyi „kisháború”, fegyveres erőszakoskodás, önkényeskedés és terrorcselekmény nem zavarta az emberiség életét, mint a legutóbbi években. Az Öböl­háború sem oldotta meg a közel-keleti válságot, csonka akcióként zárult, s inkább csak arra volt jó, hogy a mohamedán országokat egyelőre még takargatható fegyverkezésre ösztönözze. Amerika pedig új elnökválasztásra készül. Két kormányzóképes pártja versenyt fut egymással, s bármelyik párt kerül is ki győztesen a küzdelemből, úgy tűnik, hogy Amerika külpolitikája Európából egyelőre csak a kontinens nyugati peremvidékét és az orosz sztyeppét látja, ahol olyan sokáig — még Anglia fölött is átnyúlva — hídfő állása volt. Tapasztalhattuk a legutóbbi években, hogy egyik napról a másikra olyan változásokra ébredtünk, amilyenekről az előző este még gondolni is túlzás lett volna. Ilyen körülmények között, aki most az év elején jóslásokkal­ hozakodna elő, az csak a saját találgatásait, elképzeléseit vetítené papírra. A huszadik század utolsó évtizedében annyira felgyorsultak az egymást hajszoló, vagy cáfoló események, hogy mire leírjuk, nyomdába adjuk, kipostázzuk, már legtöbbször egészen más eredménnyel találkozunk, mint amilyenre számítottunk. Az óriásból törpe lett, a túlkiabált fenyegetésből kudarc, s ahol emberi jogok érvényét hirdették és ígérgették —, nem is alacsony szinten, hanem több tucatnyi kormányfő szerződéses ígéretével —, oda tankok vonultak be és esztelen barbársággal pusztítottak fegyvertelen embereket és pótolhatatlan műemlékeket. Sőt az is előfordult, hogy a világ legnagyobb kiterjedésű államának (névlegesen a legtöbb hatalmat a saját kezében csokorba tartó) elnökének lába alól kihúzták az országot a világjelszóvá magasztosított demokrácia nevében. Jóllehet, hogy a jelenkori „földnélkülivé” tett államfő volt az utóbbi évek legbátrabb reformátora, aki reformtörekvéseivel évtizedek óta lefojtott erőket szabadított föl, és sok okoskodó konferencia nélkül új fejezetet nyitott a világ történelmében. Gorbacsovról van szó, s bár látszólag belefulladt a saját reformjaiba, a korábbi külföldi „barátai” kicifrázott emlékbeszédeket mondtak az államelnöki hivatalából távozó (kétségtelenül a szovjet egyik legműveltebb vezetője) fölött, de — úgy tűnik — ez a politikai játszma egyelőre még nem nyert befejezést. Emlékeztetőként felírhatjuk a következőket. December 8-án a Szovjetunió megszűnt és cégért cserélt, Független Államközösség lett belőle. Majd eljött a karácsony, amikor általában mindig szokott valami (Folytatás a 3. oldalon)

Next