Hadak Útján, 1992 (44. évfolyam, 420-425. szám)

1992-01-01 / 420. szám

Dr. Kiss Gyula: A m.kir. Csendőrség exonerálása időszerűvé vált Az utóbbi években, de különösen a kommunista­párt feloszlatása óta a világesemények, s az európai politikai fejlemények rohamosan követik egymást. Mióta a Szovjetunióból kivált balti államok végül is diplomáciai elismerést nyertek, a világsajtó szinte hetenkint hozza a híreket más szovjet tagállamok függetlenségi törekvéseiről is. Mikor pedig az augusztusi moszkvai, konzervatív­kommunista államcsíny meghiúsult, már számolni lehetett a Szovjetunió felbomlásával is. Ez meg is történt. A volt tagállamok közül Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapították a szláv államok független népközösségét, ahová csatlakozott Kazakh­­sztán és más déli államok is. Az államszerződések kidolgozás alatt vannak. Az USSR, a nagyhatalom mint ilyen 1992. január 1-ével megszűnt létezni. A magyarországi szabad választások után alakult többségi párt, s a koalíciós partnerekből alakult magyar kormány intézte az ország ügyeit, mikor a megszálló szovjet-orosz csapatok 1991. június 30-ával hivatalosan is elhagyták az ország területét. Magyar­­ország fellélegzett. Hálaadó istentiszteleteket tartot­tak odahaza és az emigrációban is. A M.Kir. Csendőr Bajtársi Közösség mint a volt M. Kir. Csendőrség természetes jogutódja, az emigrá­cióban hivatalosan bejegyzett társadalmi egyesület, világszervezet, önkéntes tagjai nevében több emigrá­­ciós összejövetelen, s a külföldre látogató kormány­tagok előtt is kinyilvánította rehabilitációs igényein­ket. Fáradozásaink eredményt is hoztak. A „Bajtársi Levél”-ben, annak 1991/2. számában ismertettük azokat a kormányrendeleteket, alkot­mánybírósági határozatot, melyek elismerik a Csendőrség volt tagjainak közszolgálati éveit, megadják nyugdíjjogosultságukat és elvetik a kollektív felelősségrevonás elvét. Ezenkívül, a múlt év augusztusában, Budapesten nyilvánosságra hozták a 86/1987/XII.29./M.T. ren­deletet, mely közvetve ugyan, de hatályon kívül helyezte az 1690/1945. M.E. rendeletet, mely a Csendőrséget mint Testületet bűnös felelősséggel bélyegzi meg és ezért feloszlatja. Késik azonban a Csendőrségnek mint Testületnek erkölcsi és jogi jóvátétel útján való törvényes rehabili­tációja, mely azt 64 évi áldozatos közbiztonsági és háborús szolgálat után, mint a volt Magyar Királyi Fegyveres Erők tagját megilleti. Ezért intéztük kérésünket a kanadai nagykövetség útján 1991. szeptember 26-án dr. Antall József úr Magyarország miniszterelnökéhez. Ezen beadva­ 1992 JANUÁR — FEBRUÁR nyunkat a „Bajtársi Levél/1991/2” számában nyilvá­nosságra hoztuk. A Csendőrséget 1945-ben, az Ideiglenes Nemzeti Kormány útján liquidáló Szovjetunió, mint nagyhata­lom megszűnt létezni. Ennek ellenére még holtában is visszatartja a kormányt az 1990. évi XXVI. ún. semmiségi törvényben lefektetett jó­vátételi kötelezett­ségétől, miszerint ...,,a törvénysértések valamennyi áldozata előtt fejet hajt, mert a bűnöket nem ők, hanem a sztálinista államhatalom követte el...” A megbélyegzett, meghurcolt m.kir. Csendőrség mint Testület ezt a főhajtást kéri a magyar Ország­­gyűléstől. Még néhány nap és itt van a Csendőrnap is. Még vagyunk néhányan, akik fölemeljük szavunkat, akik ott leszünk az istentiszteleteken, akik letesszük a pár szál virágot elesett hőseink emlékére... Még néhány év, s akkor már ezek a bajtársak se lesznek, s akkor senki se fog emlékezni arra, hogy 1881-ben a magyar királyi kormány életre hívott és 64 éven át fenntartott egy képzett, modern közbizton­sági testületet, s hogy valamikor voltak csendőrök, akik Híven, Becsülettel, Vitézül szolgálták a Nemzetet és hazájukat, Magyarországot. „The Bobbies of Budapest”. Kép az 1932. júniusi National Geography Magazine-ból. HADAK ÚTJÁN — 5

Next