Hadak Útján, 1993 (45. évfolyam, 426-431. szám)
1993-01-01 / 426. szám
Ennyit láttam szükségesnek idézni Kállay Miklós történelmi értékű, munkájából. Az 1943 januárban megindult szovjet előnyomulást ezután már nem lehetett megállítani, csak késleltetni. Másfél évvel későbben aztán birtokába vette a Mr. Roosevelt és bűntársai által nekiajándékozott „gyarmatokat”, amiket 45 éven át igájában tartott. A történelem logikája viszont nem tűr el huzamosan semmiféle természetellenes állapotot, így három évvel ezelőtt bekövetkezett a földcsuszamlás erejű változás Közép- Európában, amibe „diadalmas” felszabadítóink belerokkantak. Hazánkban ma állítólag demokrácia van, ami azt jelenti, hogy egy tisztességes, jószándékú kormány igyekszik több, mint négy évtized bolsevista garázdálkodásának a szemetét eltakarítani, hogy tiszta alapra építhesse fel a jövő Magyarországát. Nincsenek már szovjet megszállók a csonka országban, de minden pozícióban megmaradtak a Kádárvilág „megbízható” vezetői, mint a múlt kísértetei. Cselédeik pedig — fajtánk silány árulói — szinte lihegve védelmezik érdekeiket, összelopkodott vagyonukat és hatalmukat, a haszonrészesedés reményében. A kétségbeejtő helyzet ellenére is hinnünk kell, hogy a végtelen orosz térben nem hiába omlott ki annyi drága magyar vér és a kábultságából előbbutóbb magukhoz térő magyar milliók kíméletlenül elsöprik a partizán-kozmopolita-bolsevista parazitákat. ♦ ♦ ♦ Hozzászólásunk: Az elmúlt négy és fél évtized alatt számos, hadtörténeti munka jelent meg az emigrációban, olyanok tollából, akik helyszíni tapasztalataik és beszerzett hiteles haditudósítások alapján a fentebb leírt hadiesemények részletes feldolgozását elvégezték. Ide vonatkozik az a megjegyzésünk is, Kállay nem szerette a katonákat és erősen németellenes volt. — (Szerk.) wmmmmmmmmm »»» A Jablocsevjei hősi temetőhelynek kapuját és fejfáit a szeptemberi harcok után a szovjet harckocsik sárba taposták. (1942. szeptember) Tábori kórház a tűzvonalban Dr. Nagy Zoltán Dr. Nagy Zoltán, a kanadai Torontóban a magyarság önzetlen nagy barátja, és közismerten kitűnő orvos-sebésze volt. Hosszú és küzdelmes volt az élete a kolozsvári diákévektől, a kisebbségi sors próbatételeitől kiindulva egészen az oroszországi harctérig, majd a háború sodrásával vissza Magyarországon át Ausztriába, s onnan a tengerentúli kanadai emigrációba. Az MHBK torontói csoportját 36 éven át irányította és vezette haláláig 1989. augusztus 22-ig. Az alább közölt harctéri naplófeljegyzései 1943 januárjába vezetnek vissza. A 115-ös tábori kórház sebészorvosa volt abban az időben, amikor a szovjet-orosz doni téli támadás megindult. A tábori kórház kevéssel korábban a völgykatlanban fekvő Nikolajevkába települt, légvonalban alig 50 kilométerre az oroszok doni, urivi hídfőállásától, illetőleg 40 kilométerre a Donkanyartól. A végzetes kimenetelű események sorozata 1943. január 12-vel kezdődött el, amikor a délelőtti órákban az urivi hídfőnél az orosz támadás áttörte a magyar védelem vonalát. Az orosz támadást követő első napokban kevés remény volt, hogy a sebesültekkel túlzsúfolt 115-ös tábori kórház megmenekülhet a teljes bekerítéstől, elpusztulástól. Január 18-a, szerda. — Sebesültek tömege özönlött a Don felől, akiket azzal küldtek, vagy hoztak „hátra” a kórházunkba, mert „mozog a front”. Sebesültjeink száma ekkor már meghaladta az ezret, s ez a létszám állandóan nőtt. Kórházparancsnokom délben tisztigyűlésen bejelentette, hogy a hadseregparancsnokságtól vett értesülés szerint a 4-ik hadtest 7-ik könnyű hadosztályának védővonalát az oroszok — az annyi magyar vértől öntözött, de soha fel nem számolt Uriv-i hídfőből kiindulva — áttörték és előnyomulásban vannak. Visszavonulással kell számolni a 40-50 fokos hidegben. Sebesültjeink elszállítására, a kórház kiürítésére nincsen mód, hiszen a Korotojak-Osztrogoszk-Alexajevka vasútvonalra nem számíthatunk. 1993 JANUÁR — FEBRUÁR óta kórházvonatunk nem áll és sebesültszállító gépkocsioszlopokat sem tudunk rögtönözni. Aznap este 5 órakor gyülekező volt, s a parancsnok ezt a tényt a legénységgel is közölte. Utasított mindenkit, hogy hajnalban az alakulat 90 főnyi legénységgel, 8 tiszttel, 40 szánnal, valamint 46 lóval és 5 személygépkocsival elvonul. Élelmet visznek, de az egészségügyi anyag ott marad, ahol a sebesültek maradnak, tehát Nikolajevkán, a 115-ös tábori kórházban. György Domokos orvoshadnagy és parancsnokhelyettes kilépett a sorból, én melléje, és a sebészeti osztály 12 egészségügyi katonája egy szakaszvezetővel mindjárt körénk csoportosult. Bejelentettük, hogy a sebesültekkel maradunk. — A parancsnok a 14-es HADAK ÚTJÁN — 5