Hadak Útján, 1995 (47. évfolyam, 438-443. szám)

1995-01-01 / 438. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLVII. évfolyam 1995. január — február 438. szám Pro memoria! Ötven évvel ezelőtt 1945 február első felében a Budapestért közel három hónapig tartó véres harc befejező szakaszához érkezett. A budai Vár, a magyar szabadság utolsó végvára —, a megszállt országrészeken — a szovjet tüzérség összpontosított tüze alatt védelmének végóráit élte. A Dunántúl szabad nyugati országsávában a magyar honvéd még vívta élet-halál harcát a sokszoros túlerővel szemben, de mindenki tudta, hogy Budapest elestével az egész ország sorsa megpecsételődik. A főváros nem volt ostromra felkészülve, a város körülzárása meglepetésszerűen történt. A polgári lakosság zöme mégis minden tekintetben segített a honvédségnek, nem egyszer vállvetve harcolt a csapatokkal és vállalta a bekerítés és a súlyos utcai harcok veszélyeit. Budapest védőinek létszámát még ma sem lehet pontosan megállapítani. Sztálin napiparancsában, 1945. február 13-án, száztízezer fogolyról és 49 ezer halottról tett említést. Az akkori létszámjelentések a szovjet parancsnokságok részéről különbözők voltak, amiket ellenőrizni képtelenség volt. A várban összezsúfolt, még harcképes csapatok február 12-ére virradó éjjel utolsó erejüket összeszedve a Várnak az Országos Levéltár oldalán a Bécsi Kapunál észak-nyugati irányban három csoportban törtek ki. Összlétszámuk megközelítőleg 20.000 fő volt, beleértve a kitörésben résztvett polgári személyeket, a könnyebb sebesülteket, a harcképes magyar és német katonákat. Ezekből csak 785 fő, ebből 45 magyar katona érte el Zsámbéknál a saját arcvonalát. A kitörés útvonalain több ezer sebesült és halott maradt, mert az elárulás következtében felkészült szovjet tüzérség össztüzet nyitott a kitörőkre egész éjjelen át. Néhány nappal később az életben maradottakat pedig hosszú sorokban kísérték szovjet katonák a távolabbi gyűjtőtáborokba. A Vár bevételét Moszkva 324 löveg 24 össztüzével köszöntötte. Ugyanakkor Jaltában a „nagy szövetség” három vezetője pezsgőt bontott és megegyezett Európa feldarabolásában. A Budapestért vívott harc később világszerte a politikai meghasonlottság és az egymásnak ellentmondó propaganda zűrzavarába került. A gyűlölködés besározta Budapest védőinek emlékét. Katona bajtársainkat és a velük vállvetve harcolt hős budapesti polgárokat a hazai vörös diktatúra meghurcolta, a társadalomból kirekesztette, sokaknak a börtön és a vesztőhely jutott. A budai Várból való kitörés sokezer áldozatát az idő már régen elporlasztotta. A budai hegyek felől fújó szél szent hamvaikkal bepermetezte a magyar fővárost, hogy tizenegy évvel később, 1956 őszén új fiatal hősökkel ajándékozza meg a nemzetet az egész világ csodálatára. Mindkettő emlékét igyekszik elmosni a jelenlegi Magyarország pártpolitikája. Ma, ötven év múltával újból sok szó esik Budapest ostromáról. Az új generáció néhány öncsinálta hadtörténésze — alkalmazkodva a rendszer politikájához — kővel dobálja a védők és a volt magyar királyi honvédség emlékét. Akár tetszik­­, akár nem, Budapest ostroma a magyar hősi eszmény beteljesedésével méltó helyet érdemel történelmünk legékesebb lapjain. Borbás Károly

Next