Hadak Útján - Bajtársi Híradó, 1996 (48. évfolyam, 444-449. szám)

1996-01-01 / 444. szám

Ha valaki ezek után vidáman ürítette ki poharát Szilveszter este, az vagy áruló, vagy hülye. Azt hiszem hogy hazánk nyomorúságának tudatában jó lenne idézni Kölcsey Ferenc halhatatlan sorait, mely egyike a legszebb magyar imádságoknak: „Szánd meg Isten a magyart hit­vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat, s jövendőt." Honvédeink idegen földön Előző számunkban a magyar tüzérek alárendeltségi viszonyáról írtunk 1945. április végéig. Mielőtt a 24. gyaloghadosztály eseményeiről kivonatolunk, röviden megjegyezzük, hogy a magyar VIII. hadtest seregtes­teinek csapataiból 1945. április hóban már csak a Semmeringnél, valamint a 5. „Viking” és a 3. „Toten­­kopf’ SS pc. hadosztályoknál küzdöttek harc­csopor­tok. A parancsnokok mindent elkövettek arra, hogy elszakított egységeiket mielőbb ismét zárt, szervezet­­szerű csapatkötelékekbe vonják össze. Ez a „Balek parancs” ellenére sem minden német parancsnoknál talált megértésre, továbbra is meg akarták tartani a huszárokat stb. alárendeltségükben. (A „Balek parancs ismertetésére a következő számunkban visszatérünk.) A hadosztályok leharcolt csapatai az Enns folyótól keletre Haag, Salaberg területén gyülekeztek, hogy onnan a VIII. hdt. parancsnok szándéka szerint mielőbb az Enns-től nyugatra kerülhessenek. Az I. huszárhadosztálynak a háború végén lényegében összes szervezetszerű alakulata megvolt, csak igen lecsökkent állománnyal, így a „Nádasdy” 3. huszár­ezrednek kb. 30 tisztje és 150 fő legénysége maradt. A határ átlépésekor a hadosztály létszáma 7200 fő és 2600 fő volt. Ez a létszám Ausztriában folyvást emelkedett, mert a hadosztály a visszavonu­lás során többezer leventét és különböző szétszóródott alakulat honvédeit is felvette. A háborút egy igen sajnálatos esemény zárta le. Az,Árpád fejedelem” 2. huszárezred menetcsoportját egy SS különítmény feltartóztatta, az SS parancsnok az oszlophoz beosztott Kiss Károly kerékpáros főhadnagyot szóváltás közben agyonlőtte, erre a feldühödött huszárok fegyverrel vettek elégtételt (v.dr. Splényi Géza őrgy. „Huszárok 1920—1945” című dokumentációs gyűjteménye alapján). Események a magyar 24. hadosztálynál A 8. né. hadseregnek szélső balszárnyán a magyar 24. gy. hadosztály (pk. Rumy Lajos ezds., megh. vkf. V. Paduschitzky László vk. szds.) védett és csatlako­zott a Heeresgruppe Mitte déli szárnyán a Vág völgyében küzdő 320. né. gyalog hadosztályhoz, melynek alárendeltségében a magyar 46. gyalogezred és 3 magyar üteg is harcolt. A magyar 24. gy. hadosztály a német 15. gy. hadosztályon keresztül a 1996 JANUAR — FEBRUAR XXIX. né. hadtestnek volt alárendelve. A hadosztály ezidőben három csökkent létszámú gyalogezredből, két tüzérosztályból, utász- és híradó századból, egy nehéz páncéltörő századból, valamint seregvonat részekből állt. A hadosztály kötelékeibe voltak besorolva a feloszlatott magyar 6. gy. hadosztály (Komárom) tábori és légvédelmi ütegeinek egy része, valamint két zászlóalj az 5. tart. hadosztálytól. A hadosztály felderítő zászlóalja a II. magyar hadtest kötelékében a Balatontól délre, a Mura mentén harcolt. A harcos állomány századonként már csak 16- 20 fő volt (21. gy. ezred századparancsnokainak adatai). A németeknél sem volt rózsásabb a helyzet, csak több gyorstüzelő fegyverük volt. Ez a Kárpátalja­i (Ungvár) kiegészítésű hadosztály az 1944. decemberében Szlovákia területére elszorított magyar I. hadsereg kötelékében, a Kárpátoktól a Garamig mindvégig az arcvonalban, igen derekasan harcolt (!), noha csapatai a német vezetéstől több ízben határozott ígéretet kaptak a hazaszállításra, hogy otthon, a hazai föld védelmére kerülhessenek bevetésre. De ez csak üres ígéret maradt. A magyar 1. hadsereg seregtesteinek 1945. januárjában Zlin (Morvaország) területére történt hátravonása során ennek a hadosztálynak a kivonásához a Heeresgruppe Süd nem járult hozzá, arra hivatkozott, hogy ehhez nincsenek tartalékai. A hadosztály az 1. magyar hadsereg parancsnokság Dunántúlra történt áttelepí­tése után is, a magyar 16. gy. hadosztállyal (és ellátó alakulatokkal) továbbra is Szlovákiában maradt az arcvonalban. Ezek után érthető, hogy a hadosztály elvesztette a bizalmát a német vezetésben, hangulata március végén már igen nyomott volt. A csapatok jórésze már semmi értelmét sem látta, hogy idegen földön érje őket a háború befejezése. A hadosztály harcértékének a helyszínen történő megállapítására az 1. magyar hds. parancsnokságtól kiküldött tiszt, Döbrösy József vk. szds. jelentése szerint a hosszú idő óta minden pihentetés nélkül az arcvonalban küzdő, leharcolt hadosztály nagy fegyverzeti kiesései és lőszerhiánya immár a német ellátási vonalon sem voltak pótolhatók. Ezért a hadosztály 24 órán belüli kivonását javasolta. Erről az elöljáró XXIX. né. hadtest útján a 8. né. hadsereg­­ság is tájékoztatást kapott, de mégsem történt semmi. HADAK ÚTJÁN — 5

Next