Hídfő Könyvtár, 1966 (1. évfolyam, 1. szám)

Köszöntjük az Olvasót! A Hídfő kiadója és a Hídfő Könyvtár szerkesztősége az emig­rációban szokatlan kísérletre vállalkozik a Hídfő Könyvtár első számának megjelentetésével. Maga a 19 éve fennálló és óriási nehézségek között szerkesztett és kizárólag a magyar nemzeti tábor áldozataiból, előfizetéseiből fenntartott Hídfő lényegében kicsinyke lap. Célja: a nemzeti jobboldal minden árnyalatának helyes infor­málása az otthoni magyarság sorsáról és a világhelyzetről. Már magában a politikai és világnézeti tartalom is szétfeszíti a Hídfő 24 hasábon megszabott szerény keretét. A Hídfő kiadói ezért vállalkoztak arra a súlyos feladatra, hogy a Hídfő kiegészítéseként negyedévenként megjelentetik a Hídfő Könyvtárt. Szánt-szándékosan nem szabtunk magunk elé szigo­rúan megkötött programot. Egyszer talán csak egyetlen, mindenki számára érdekes tanulmány fogja betölteni az ugyancsak szűk keretet. Másszor talán folyóiratszerűen, ugyanebben a terjedelem­ben színes írásokat, verseket, novellákat, humoreszkeket, rövid tudományos értekezéseket adunk, természetesen mindig szabad föl­dön élő írók tollából. Utána, talán legközelebb valamely értékes politikai, történelmi dokumentációt, olykor esetleg a magyar sors­problémákat érintő kérdésekben idegen források felhasználásával adunk tanulmányokat. Ha találunk ilyet — egyszer majd egy történelmi vagy szellemes magyar kisregény fogja megtölteni ezeket a hasábokat. Nem ígérünk sokat, mert ehez hiányoznak az anyagi lehető­ségeink. Annyit azonban nyugodtan állíthatunk, hogy máris sikerült megnyerni, illetőleg teret biztosítani annak a magyar írógárdának, amely eddig is ott állt a Hídfő oldalán, de sokszor átkozott „helyszűke" miatt nem tudott megfelelő megszólalási lehetőséghez jutni. Vágó Pál, Fiala Ferenc megígérték támogatásukat és ebben a magyar szellemi összefogásban szívesen biztosítunk helyet az ,,új gárda" olyan kiváló íróinak, mint Eszláry Károly, Balogh-Bon­­nard Zoltán, Ostor Péter, Rudnay Egyed, Balogh Árpád és persze nem utolsó sorban az emigráció kitűnő költőinek, novellaíróinak. Nem a „nagy" nevekre helyezzük a súlyt, hanem a jó — és lehe­tőleg minél tömörebb — írásokra. Két szabadságharcos — egy munkás, egy honvéd — mondja el itt egyszerűen, becsületesen a maga keresetlen szavaival 1956 október 23 és november 4 magyar élményeit. A szerzők címét ismerjük, tudjuk, hogy mindketten fegyveres harcosai voltak

Next