Hídfő Könyvtár, 1966 (1. évfolyam, 1. szám)
ság és igazmondás hiánya miatt ma alkalmatlan mindenki, mert bár szeretne, nem tud és nem is tudhat ezzel a jövőt mentő munkával foglalkozni. — Ti idekint kishitűek vagytok a nyugati árulás miatt. Azonban mi, odahaza tudjuk, hogy a bolsevizmus vagy ha tetszik, kommunizmus minden formája megbukott, légióként szellemi és ideológiai téren. Magukban a kommunistákban is — feltéve persze ha magyar vérnek — megingott a lélek, a hit. Már szeretnének — sokan — becsületesen megtérni, de kétségeik eldöntéséhez hiányzik az a bizonyítéksorozat, amelyet itt Ti kiadtatok és kiadtok. Ne féljetek! Majd jönni fognak fiatalok, akik mindezeket kiértékelik, átadják a holnapnak és egy szabad Magyarország fiatal írói és tudós gárdája betömi majd azt az óriási tordai hasadékot, amelyet a bolsevista földrengés szakított a magyar lélekben. Ehhez azonban szükség van a Ti mukátokra. Valaki jött. . . Szólt. . . Elhozta az otthon üzenetét. S ennek a hajnalba nyúlt beszélgetésnek eredménye a Hídfő Könyvtár első és ezutáni minden száma is. HABORÉ VOLT . . . Háború volt mindig éltem Legszebb gondolatja, Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontja! Egy szentség van a világon, Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért vérzenünk kell : Ez a szentség a szabadság! őrültek valának Mindazok, kik más egyébért Éket áldozának. Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kényétől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs, addig fegyvert Fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború az ítélet napjáig! Petőfi Sándor ❖ 4