Hídfő Könyvtár, 1969 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

arcán az elhallgatott válasz. Mi ezen a rendkívüli? Az előbb Pál­­földy Margit volt itt udvarházi történetei tanyasiasan pirospozsgás mosolyával. A magyarok őstörténetével foglalkozó Rudnay Béla sem vette zokon, hogy nem pattantak nyomban eléje. Pedig ő Budapest rendőrfőkapitánya volt Ferenc József idején és ennél is nagyobb hatalom birtokosa a főváros, meg Pest vármegye királyi biztosi székében, a Darabont korszak alatt. Előzőleg Selmecbánya és Hont vármegye főispánja. Sógora Kramplin Viktornak, Nyitra vármegye volt főispánjának s a győri ítélőtábla mellé rendelt királyi fő­ügyésznek, a győri Kisfaludy Irodalmi Kör elnökének. Sokszor élveztem a Kramolin-ház vendégszeretetét s meghitt barátság fű­zött a velem egykorú ifjabb Kramolin Viktorhoz. „Csonka Magyarország nem ország!” szövegezte meg minden igaz magyar jelmondatát Szabó Mihály volt esztergomi vármegyei főjegyző és a Darabont korszakban Selmecbánya vezényelt kor­mánybiztosa, de amily mértékben kisebbedett az ország, oly mér­tékben növekedett a budapesti redakciók meghódítására menetelő fiatal írók serege. Amikor még Rákosi jegyezte a Budapesti Hír­lapot, nemes szenvedélye volt új tehetségek felfedezése, de amióta a vállalat gazdálkodását ellenőrző Jakab Oszkár miniszteri taná­csosnak s a Pénzintézeti Központ leendő elnökének rostája szűrte meg a szerkesztőségi szándékokat, kicsinyes fukarság sorvasztotta és jelentéktelenítette a Budapesti Hírlapot. Jakab Oszkárnak nem volt kifogása új tehetségek felfedezése ellen, de elvárta tőlük, hogy a tüdővészig nyomorgó Csokonay Vitéz Mihály idealizmusával szolgálják hivatásukat és ne berzenkedjenek amiatt, hogy a Buda­pesti Hírlap mindössze tízpengőnyi díjazással nyilvánítja az elbe­szélő irodalom iránti nagyrabecsülését. Hozzanak áldozatot a fiatal írók is és ne nehezítsék a munkát, amellyel a kormány delegáltja lelkiismeretesen végrehajtott megtakarításokkal készül mindörökre elhantolni a nagymúltú újságot. A sakkjátszma végetért. Parragh Béla szerkesztőségi titkár és a kardvívás országos bajnoka, kedves előzékenységgel biztatott türelemre, amennyiben a főszerkesztővel akarok beszélni. Frey András, a nyertes elégedettségével hagyta el a szobát. A Buda­pesti Hírlap elaggott olvasói nem tudták, talán el sem hitték volna, hogy ez a huszonnégyéves siheder oktatja őket külpolitikára vezér­cikkeiben. Krivos Béla vele távozott. Az ősz bajusz tulajdonosát — sokszor voltam tanúja — semmivel sem lehetett jobban felbőszí­teni, mint e szerény és halkszavú festő Picassót felülmúlóan bizarr, síkfelbontó festményeinek elismerésével. A hetvenkét éves „Balázs 20

Next