Hídfő Könyvtár, 1971 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1971-02-01 / 1. szám

Vadak és vadászok Írta: Szitnyay Zoltán L A Wellingtonban, Ostende előkelő hoteljének halljában — írta április 15-iki számában a Paris Match — tizenöt nácivadász (chas­­seur de nazis) tanácskozott három napon át. A háborúban vértanúságot szenvedett Európa különféle álla­maiból jöttek össze. Volt közöttük belga, francia, holland, sőt a lap említést tesz egy izraeliről, Emil Brandt jeruzsálemi történet­íróról is, aki Kievnél, a szovjet oldalon harcoló partizáncsoportnak volt egyik hőse. A németséget Wolfgang Müller vezérkari ezredes, a szürke tekintetű óriás képviselte, aki gróf Stauffenberg mellett szolgált a második világháború végén. A tizenöt nácivadászt nehéz időkben szerzett tapasztalatok ké­pesítették az egész világra kiterjedő közvadászatukra és Müller ezredes múltbeli érdemét kiemelően említi meg a Paris Match, Gu­­derian, a Hitler elleni összeesküvés után azzal távolított el a hi­vatalából, hogy „politikailag sokkal nagyobb barom, semhogy be­mártotta volna magát“. Az esztendei találkozó mögött misztikus dolgok lappanganak. A tizenöt vadásznak tudomása van arról, hogy 1944 augusztus 12- én Strassburg legelőkelőbb szállodájában, a Maison Rougeban, ma­gasrangú német funkcionáriusok, az ipar, kereskedelem, pénzvilág kiemelkedő képviselői és náci ideológusok tanácskoztak arról, hogy a háború menthetetlen bizonyossággá vált elvesztése után, svájci, meg egyéb külföldi bankokban titkos tőkét tároljanak azzal a ren­deltetéssel, hogy a jövő számára biztosítsa a negyedik birodalom alapját. — A strassburgi terv — mondta Hubert Halain, az esztendei értekezlet belga résztvevője —, minden idők legborzalmasabb pénz­ügyi rejtélye. Halain tizennyolc éves korában az ellenállási mozgalom részt­vevőjeként, szállítóeszközök felrobbantásával szerzett hervadhatat­lan érdemeket és a szükséges tudást „minden idők legborzalma­sabb“ pénzügyi rejtvényének felderítéséhez. Szerinte a Maison

Next