Hídfő Könyvtár, 1972 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1972-02-01 / 1. szám

Tagadhatatlan tény, hogy az egyháznak a kommunizmus be­törése előtt nem volt anyagi gondja Magyarországon. Értve ezt nemcsak a főpapságra s az úgynevezett javadalmasokra, hanem az átlagos lelkészkedő papságra. A legtöbb plébánosnak földje (10—30 hold) volt, sok helyen még némi párbére is akadt s amellett kon­­gruája, azaz fizetéskiegészítése a vallásalapból. De azért voltak nagyon szegény plébániák is, főként a Tiszántúl, ahol a plébánia minden jövedelme sem érte el a létminimumot. Mellettük még a káplánok voltak a páriák, amennyiben a lakás és ellátáson kívül csak borravalónak beillő összeget kaptak, amiből a ruházkodást is nehéz volt fedezni. A kedvező anyagi helyzetben a magyar papság megfeledkezett arról, ami a világ legnagyobb részében a papság eltartásának a bázisa: a stóláról s a hívek áldozatkészségének igénybevételéről. Nálunk a papság a hívek urának s nem szegődéses szolgájának érezte magát s az itt-ott szokásos, de már-már feledésbe ment pár­béren kívül a hívek hozzájárulását nem vette igénybe. Sehol a vilá­gon jobb dolga nem volt a híveknek, mint Magyarorsz­ágon. Szinte az egyház tartotta el őket s nem ők az egyházat. A stóla alacsony volt, a temetkezés költségeihez viszonyítva szinte nevetséges, gyűj­tés nem volt, a perselyezés is szégyenteljes eredménnyel legfeljebb vasárnaponként járta s az is csak azért, hogy a szokásból ki ne menjen. Még a gyakoribb misemondatásra sem szoktatták rá a híveket. Ez az igénybe nem vétele a híveknek volt aztán az, ami olyan keserűen megbosszulta magát s a végén a kommunistává züllesz­­tett állam rabszolgaságába döntötte a papságot. Az összeomlás után A háborús összeomlás után egyelőre még minden a régiben maradt. A kongrua ugyan nem tudott lépést tartani a pénz gyors és szörnyű elértéktelenedésével, de kiutalása zökkenő nélkül folyt. Sőt a nagy garral meghirdetett és végrehajtott földreform néhány, minden javadalom nélküli lelkészségnek még földet is juttatott. Persze a földosztás pünkösdi királyság volt. A naiv és csúfosan szereplő kisgazda­párt bukása és kisemmizése után az egyedura­lomra felkapaszkodott kommunista párt visszatért saját dogmájá­hoz, a köztulajdonba vételhez. A kisgazdák s a papság földje is egyaránt a termelő szövetkezetek kezére került s a papság élete most már a kongrua paraszthajszálon lógott. Sőt hamarosan el­hangzott a fenyegetés, hogy az állam a kongruát csak ideiglenesen .

Next