Új Hídfő Könyvtár, 1988 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1988-06-01 / 1-2. szám
(Az alábbi tanulmány a hazai Kortárs című folyóirat februári számában jelent meg. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon 1945 óta így még nem ,,olvastak be” a román történelemhamisítóknak. Éppen ezért minden kihagyás nélkül, teljes terjedelmében közöljük.) Soproni Géza ,, VÁJJON VAGY-E ÉS MINK VAGYUNK?” „Professzor úr, mondom, — nekem könyvek kellenének: a Cicero levelei és más classicusok, de kivált egy jó lexicon” — írta Kazinczy Ferenc, és azóta hányszor ismétlődött a kívánság. Ahogy halmozódnak az adatok tudományokban, művészetekben, közéletben, sportban, egyáltalán mindenütt, úgy válik mind nélkülözhetetlenebbé a lexikon, ez a sajátos adattár, emlékezetmentesítő házi komputer, amely nélkül csakugyan nehéz megbízhatóan eligazodni a világban, de még szűkebb szakmánkban is. Ez serkenti szaklexikonok egész sorának kiadását, és ez magyarázza hazai olvasóközönségünk türelmetlenségét egy átfogó, nagy lexikon kiadásának halogatása miatt. Úgy tűnik, hogy a szomszédos Románia olvasói előnyösebb helyzetben vannak e tekintetben, ha nem is nagylexikonnak, de egy enciklopédikus igényű kislexikonnak immár harmadik kiadását kapták kézbe. A népszerű — a könyvesboltokban már az első pillanattól csak „pult alól”, Bukarestben egyenesen magas felárral megvásárolható — lexikon s az adatközlést gyakran egybekapcsolja az adatok értelmezésével, témák, jelenségek, eszmék stb. enciklopédikus feldolgozásával, nem ritkán kommentálásukkal, miáltal határozottan törekszik az olvasók hatékony befolyásolására. Éppen ezért a mai román tudományos gondolkodás szintje, iránya, tárgyilagossága vagy elfogultságai is kiolvashatók belőle. Mic dictionar enciclopedic, ez a lexikon címe (a román szaknyelv lexikon helyett dictionar, vagyis szótár kifejezést használ), kiadója a bukaresti Tudományos és Enciklopédiái g