Új Hídfő Könyvtár, 1991 (26. évfolyam, 1-2. szám)
1991-05-01 / 1. szám
Kós Károly KIÁLTÓ SZÓ Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához "... Akkor megkérdezték őket: Te kicsoda vagy? Illyés vagye te? és monda: nem vagyok. Próféta vagy-e te? És felele: nem vagyok. Mondanak ezért neki: kicsoda vagy tehát, hogy meg tudjunk azoknak felelni, akik minket elküldöttek, mit mondva magad felől? És monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában!" (János evangéliuma, 1.21-23.) Két keserű esztendeje már, hogy szemünk nyugat felé néz. Láttuk, hogyan hanyatlott le ottan a nap. Reménykedő, bízó, sóvárgó és fájó szemünk nézte, hogy a könnyünk csordult ki attól. Mert csak a nap haladt lefelé, és az égen csak a vérveres fellegek maradtak. Most már megdörzsölhetjük szemünket. Egyelőre nincsen tovább. Ez a nap lebukott, ennek vége. És arcunkról letörölhetjük a könnyeket. Még a nyomukat is. Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit, valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába, onnan dobtak le minket. Tudjuk, miért. Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba-lelkünkön ki- nincs. De tudom: talpra kell állnunk mégis. De tudom: újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát. Tudom: vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat, amelyen egy kemény, régi nép lép majd velünk és utánunk újra csak felfelé! Halljuk, látjuk és tudjuk immár, mert valóság: a régi Magyarország nincsen többé! Nem akkor halt meg, amikor Párizsban temetését rendezték, de akkor, amikor ő maga is bejelentette, hogy igenis, nem vagyok már a régi. Ez az igazság! Hetven esztendeje, hogy apáink kimondották azt a szót egy akarattal, és fél százada, hogy megtestesült az ezeresztendős álom, az a Magyarország, amelynek fejére Párizsban mondották ki az ítéletet. Félszáz esztendeig élt az egy Magyar föld, a nagy, ifjú, erős magyar műhely. Nem hagyatott úgy tovább dolgoznia. Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyar népe: minket kiszakítottak, kidobtak abból a műhelyből, amely a mi izzadságos munkánk segedelmével épült fel egykoron. Nem kérdezték: akarjuk-e? "