Hídfő, 1959 (12. évfolyam, 298-320. szám)
1959-01-25 / 298. szám
HÍDFŐ 1959. január 25. irányú tervezetek. A sajtó nem emlékezik meg arról, hogy Amerika népe a tüntetőkkel szimpatizált és maga is beállt a tüntetők közé. Olyan rendőr is volt, aki biztatta a tüntetőket, hogy csak járkáljanak nyugodtan, hogy mindenki olvashassa a tábláik feliratát. NI. Dömötör két részre osztotta a tüntetőket. Az egyik résznek sikerült elkapni Mikoyant. Kiabáltak neki angolul, magyarul, oroszul. Kapott bőven nyomdafestéket nem tűrő kiáltásokat is. Záptojást és krumplit is kapott bőven, amikor a hatóság a hátsó kijáraton ki akarta csempészni a kiérdemesült bankrablót és tömeggyilkost. A város más részeiben is megfelelő fogadtatást kapott a tömeg részéről. Parázs tüntetés volt ellene, amikor a Lincoln gyárat látogatta meg. A nürnbergi bíróság halálra ítélt olyan német tábornokokat, akik parancsra cselekedtek, mint háborús bűnösöket. Mikoyan maga adta ki a parancsokat a tömeggyilkosságra. A jogot és bűncselekményt azonban kétféleképpen bírálják el a mai világban. Ha „ nácik ” részéről történik a legkisebb „ atrocitás ”, azért kötél jár, míg a kommunisták tömeggyilkosságait egyszerűen elkenik a kommunizmus nyugati szövetségesei. A világzsidóság gondoskodik arról, hogy a rádiók gondosan beillessszék programmjukba a „ náci ” kegyetlenkedések rémmeséit. Ki beszél azonban a kommunizmus közel 50 millió áldozatairól, a katyni tömegsírról, a Szovjet haláltáborairól, Titó partizánjainak délvidéki tömeggyilkosságairól. Hol van az az államférfi, aki felelős helyről kiáltja világgá, hogy a Szovjet urai egytől egyik véreskezű tömeggyilkosok, akiknek helye nem a tárgyalóasztalnál, hanem a vádlottak padján van. * * * Kossuth Lajos levele Turinból az orosz veszélyről: „ E veszélyt diplomáciai pepecselésekkel nem lehet elhárítani, azoknak mindig csak az az eredménye, hogy az orosz két lépést tesz előre hatalmi terjeszkedésének útján, azokból a mostani diplomaták legalábbis egyet szentesítenek, s még kérkednek vele, hogy nem mind a kettőt sanctionálták; de az eredmény az, hogy az orosz egy lépést nyert előbbre, mégpedig európai sanctióval, és azzal a nyert lépéssel hidat szerzett magának újabb két lépésre, amelyekből egyet megint csak sanctionál az európai diplomatia. Nem könyv nélkül beszélek, történelmet beszélek, így duzzadt fel az orosz hatalom . . .” CUBA A cubai forradalomról eddig ellentmondó hírek érkeztek. Sokan azt gondolták, hogy ez a forradalom nacionalista megmozdulás a zsarnokság ellen. A világsajtó sem reagált a szokott egyöntetűséggel a cubai eseményekre. Lassanként kibontakozik a cubai forradalom kommunista jellege. A legfőbb gyanús jel a Castro által elrendelt tömeggyilkosságok, amelyeknek kétségtelen az a célja, hogy terror alatt tartsa a cubai népet. Minden bírói ítélet nélküli kivégzések tipikus kommunista szokás. Az egyik hír az, hogy a cubai forradalom legalábbis szimpatizál a kommunizmussal, hogy a cubai antikommunista mozgalom vezetőjét, Ernesto de la Fe-t letartóztatták és a hírek szerint a La Cabana erőd börtönében tartják fogva. A másik hírt Venezuelából kaptuk arról, hogy a cubai forradalom győzelmének hírére a caracasi szabadkőmíves páholyban nagy az öröm. A MAGYAROK NEMZETI SZÖVETSÉGE KÖZGYŰLÉSE A Magyarok Nemzeti Szövetsége 1959. január 17-én este 7 órai kezdettel tartotta meg második közgyűlését Szabió József Péter elnöklete alatt a Fulham High Street-i vendéglő különtermében. A Közgyűlés megnyitása után az elnök beszámolt a Szövetség múlt évi munkájáról. Utána Tóth Béla szervezésvezető tett jelentést munkájáról. Lévay István pénztáros a Szövetség vagyoni helyzetét ismertette. A beszámoló után az elnök mind az elnökség mind a vezetőségi tagok megbízását a közgyűlés rendelkezésére bocsájtotta. Süli József javaslatot tett a Közgyűlésnek, hogy szavazzon köszönetet a lelépő elnökségnek és vezetőségnek eredményes munkájáért. A javaslatot a Közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá. Ezután megtörténtek a választások. A Közgyűlés egyhangúlag elnökké választotta Kovács Lajos volt elnökségi tagot, alelnökké pedig Czeglédy Pált. Vezetőségi tagok lettek egyhangú választás alapján: Patai Béla, Németh István, Sárdy Lajos, Tóth Béla, Lévay István, Tóth József H., Vörös Lajos, Havasi József. A választás után az új elnök megköszönte a bizalmat, méltatta a régi elnökség munkáját és programmot adott. A Közgyűlés lefolyása, a nívós felszólalások azt bizonyítják, hogy a Szövetség tagsága tudatában van annak a fontos munkának, amit a Szövetség végez és ezt a munkát teljes mértékben alátámasztják. Аллллллллллл/\лллллл/ HUBER LIPÓT KÖNYVÉBŐL A protestáns Borrow György, a londoni Bibliatársaság kolportőrje, aki 5 évet töltött Spanyolországban „ The Bible in Spain ” című munkájában igen érdekes esetet beszél el. Azt írja, hogy Talaverában 1836 elején találkozott egy ilyen titkos zsidóval, aki őt is zsidónak nézvén, közölte vele családjának titkait, hogy családja, amely éppúgy, mint ő, állandóan hű maradt a törvényhez; nagy vagyon fölött rendelkezik, hivatalnokokat és rendőrséget kölcsönökkel megvesztegetett, a legelőkelőbbeket magának lekötelezte stb. Elmondta továbbá, hogy ősei között sok püspök volt s hogy biztos tudomása van arról, hogy Spanyolországban a papság között, mégpedig nem is csak az alsó papság között, ma is sokan vannak olyanok,jaik és leghíresebbjeik között nem egy mint ő (t.i. titkos zsidók). Legtudósabbhozzánk tartozik, vagy legalább a mi vérünkből származott és sokan közülük még most is úgy gondolkoznak, mint ő. De ennél még érdekesebb volt az a közlése, hogy még most is (1836) az évnek egy bizonyos ünnepén, évente eljár hozzá négy magasrangú egyházi férfiú, akik nála bizalmas körben, a zsidó szertartások elvégzése után földre ülnek és átkozzák a kereszténységet . . . Borrow kijelentette, hogy 1836-ban Kordovában is teljesen megbízható egyénektől értesült, hogy még akkor is sok titkos zsidó volt a spanyol papság között. I 3