Hídfő, 1970 (23. évfolyam, 560-583. szám)

1970-01-10 / 560. szám

1970 január 10 HÍDFŐ Jó pénzért még a szovjetet is hirdetjük . Az 1945-ös esztendő első hónap­jaiban százezrek hagyták el Ma­gyarországot, menekülve a tűzvész elől. Az emberek, akik nem hittek a bolsevista propagandában, riadtan menekültek az előre megjósolt bor­zalmak elől. Családok tízezrei vál­tak földönfutóvá, hontalanná, azaz DP-vé, így nevezték őket a kény­szerű befogadók hivatalos szervei. Akik otthon maradtak, mert nem hittek a „náci“ propagandának, vagy mert nem volt lehetőségük a menekülésre, meggyőződhettek az ellen­propaganda igazságáról, a be­ígért egyenlőségről! A győztesek valóban nem tettek különbséget úr és paraszt, diplomás és proletár kö­zött, egyformán rabolták ki őket, vitték hadimunkára és onnan — ju­talomként — szibériai nyaralásra és valóban egyformán értékelték a 12 éves kisleányt és a 70 éves nagy­mamát, tekintet nélkül a társadalmi helyzetükre. A győztesek szolgái és a testvér­áruló magyarok az elnéptelenedés megakadályozására „vasfüggönyt“ vontak a nyugati határokra. Erősen csökkent a zsarnokság elő szemta­núinak száma, akik az emigráció lelkiismeretét és aktivitását ébren tarthatták volna. A magyar emig­ráció lelkében a hazai realitások sú­lya mindjobban kezd elhalványulni és az egy-két ■— nemzetéért még aggódó Cassandra hangja mind in­kább süket fülekre talál. Az otthonmaradókra nap mint nap több teher hárul. Nyomor és gond mellé a félelem társul. Az em­berek befelé fordulnak és tömege­sen tűnnek el az emberek örökre, a Rákosi­ra magyarosított nevű fő­hóhér pribékjei kezén. A hermeti­kusan elzárt országban még ez sem bizonyul megfelelő biztonsági sze­lepnek. A feszültség nő, a belső nyo­más egyre magasabb és a senki ál­tal előre meg nem jósolt és nem várt robbanás lerombolja a „vas­függönyt" 1956 októberében. A szabadság pillanatokra fellob­­banó lángja nem csak az emigrá­ciót, de a szabad népek millióit is felrázza, kivéve a nyugati vezére­ket. Hideg közömbösségük a sza­badság tiszta lángját korommá, piszkos hamuesővé változtatja és a győztes szovjet hatalom ismét te­metőket telepít a virágzásnak in­duló lelkek millióiba. Az eredmény: 10.000 hősi halott, sokezer új rabszolga a szibériai bá­nyáknak és 200.000 új munkaerő, a Nyugatnak! 1956 menekültjei újra és újra bi­zonyítják, hogy a Szovjet még ma is kíméletlen zsarnok, ókori nívójú r­abszolgatartó és minden, de min­den — még a művészet is ■— csak politika és propaganda a világkom­­munizmus megvalósítása és a még ma szabadnak nevezhető nemzetek eltiprása, leigázása végett. Ennyi szomorú és tanulságos előz­mény és az 1956-os magyar szabad­ságharc után megtörtént, hogy egy, az emigráns magyarok pénzén, To­rontóban megjelenő hetilap, 1969 november 22-i számának 12. oldalán 45x185 mm-es nagy hirdetés olvas­ható az Osipov balalajka orchestrá­­ról! Magyar nyelven ajánlja a kom­munizmus elől menekült magyarok­nak a dicsőséges elnyomók szín­pompás mutatványait, melyet a Mojszejev táncosai és a Bolsoj éne­kesei nyújtanak dollárjainkért. A hirdetésből — szerintem — ki­felejtették a következő szöveget: Magyarok! A befizetett dollárjai­tok nektek is kamatoznak! Komoly mennyiségű típus­szeget utalnak ki koporsóitokhoz a jóságos szovjet vezető­k! Az előadás alatt szigorúan tilos a szereplők atyái által meg­­becstelenített anyáitokra, nőtestvé­reitekre, valamint feleségeitekre gondolni! Ez művelt magyarhoz nem illik! A további konzekvenciák levoná­sát az olvasóra bízom. Pókai Attila (Montreal) hat tagállamot és a két asszociált államot (Török- és Görögország) kép­viselő Európai Gazdasági Egyesülés egy közel 230 milliós blokk; mint ilyen, már ma a világ legnagyobb felvevőpiaca és egyben a világkereske­delem első helyén áll az exportvonalon — az USA csak utána következik, és a legyőzhetetlennek vélt Szovjetuniót még Japán is megelőzi a világ­exportban és a negyedik helyre szorítja azt vissza. Az épülő Európa ugyan­akkor, amikor Helsinkiben a szovjet-amerikai kézfogás a jövőre megtör­ténik — Hágában három napos ülésen az Európai Tanács elhatározta Anglia, Norvégia, Írország és Dánia felvételét az egyesülésbe — ez 1970 programja! És amint ez a beolvadás megtörtént, úgy egy több mint 300 milliós blokk áll majd szemben a Szovjetunió 240 milliójával. A tanács­kozás elnöke Rey közölte a zárónyilatkozatban, hogy öt éven belül előre­láthatólag a teljes vámuniója a tagállamoknak és a már ma létező strasz­­burgi Európa Parlament felruházása intézkedési joggal; ez annyit jelent logikusan, hogy egy európai költségvetést fog ez a parlament kidolgozni, — ehhez viszont elengedhetetlen az egyesülés új valutája — a jövendő Európa dollár! Egy szakbizottság már dolgozza ennek a világ pénzügyi történetében forradalmi fordulatnak alapszabályait. Ezzel a reménységgel, tehát a rapid épülő — korunk nem tűri a csigatempót — Európai Egyesült Államok előretörésében egy újabb szuper­­világhatalommá, — ezzel a reménységgel induljunk neki az új esztendő­nek. Ez az Európa-világhatalom a maga óriási gazdasági, politikai és kul­turális fölényével, — csak ez fogja kiszorítani a szovjet imperializmust Keleteurópából, ahová 1945-ben erőszakkal, a jaltai megállapodás ellenére bevonult. Életparancs számunkra, hogy az új évtizedben ne Washingtonban ki­lincseljünk céltalanul — de építsünk kapcsolatokat az Európa Parlament­hez és a brüsszeli nagy Európa Tanácshoz! Általában és röviden: minden szellemi és anyagi erőt, az utolsó centet is — ide koncentráljunk Európára. Videant consules! — mondották a cézárok Rómájában. Én szerényeb­ben ezzel zárnám: az amerikai és kanadai magyar szervezetek élén járókra és hangadókra vár a következő lépés, nevezetesen annak megtárgyalása, miként, milyen formában támogathatják az európai magyar emigrációt abban, hogy visszatérve húsz év után az egyedül járható európai útra, mi itt végre eredményes munkát kezdeményezhessünk. A lengyelek, a ravasz románok és a szorgalmas csehek emigrációi már megkezdték ezt a létfontosságú munkát — két év előtt!... 3. oldal Megalakult a Montreali Magyar Szervezetek Szövetsége A Szent István Magyar Kultúr­­egyesület dísztermében, Montreálban megtartott alakuló közgyűlés jó­váhagyta a Szövetség alapszabá­lyait, megválasztotta az igazgató­­sági tanács és a Végrehajtó Bizott­ság tagjait. Az igazgatósági tanács a következő tisztikart választotta meg: Muszka Ákos elnök; Bradács András első alelnök; Egyed Attila második alelnök; Dr. Szathmáry Lóránd titkár; Usberth László pénz­táros. A Szövetség első nyilvános megnyilatkozását az 1956-os magyar szabadságharc és az aradi vértanúk emlékének szentelte. 49 éves özvegy, derék, jó jel­lemű magyar férfi ismeretsé­gét keresi házasság céljából. Jelenleg Angliában él. Leve­leket „Barna asszony“ jeligére a kiadóhivatalba kér. 22 éves, szőke, 165 cm magas bácskai magyar lány házasság céljából megismerkedne 30 év­nél nem idősebb, rendes fiúval, ki nem kalandvágyó. Leveleket következő címre kér: Nagy Er­zsébet, József Attila utca 46, Ada, Jugoszlávia.­ ­__________________________________________________

Next