Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)

1971-11-25 / 605. szám

A TARTALOMBÓL A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP HUNGARIAN WEEK A tel avivi Új Kelet feltűnést keltő cikke a Mindszenty-ügyről Hová lett „Vajk megkeresztelése“ Beszámoló a Bad Homburg-i Nemzetek Ünnepéről Csak benfentesek számára A német-román közeledés első eredménye Történik Amerikában Ne hamisítsuk meg a történelmet Nem felejthetünk 605. SZÁM XXIV. ÉVFOLYAM LONDON, 1971 NOVEMBER 25 Nürnbergtől­­ Angela Davisig Az amerikai elnök vezetése alatt működő nürn­bergi perben három tucat náci tábornokot és politikust ítéltek halálra és végeztettek ki a győz­tes hatalmak. A bírák és ügyészek demokraták voltak , az áldozatok fasiszták. A demokráciát védelmező ügyészek és bírák között ott ült Sztálin megbízottja is. Azé a Sztáliné, akit később a XX. pártkongresszuson utóda, Kruscsov, a kor legna­gyobb tömeggyilkosának nevezett. A tárgyaláson felsorolták a vádlottak bűneit és az orosz ügyész­nek, Rudenkónak, szeme sem villant, amikor a náci tömegsírokra terelődött a szó, bár lehet, hogy épp akkor Katynra gondolt, ahol 4600 lengyel tisztet lőttek tarkón a Roosevelt által Onkel­lónak ne­vezett nagy demokrata Sztálin parancsára. A vádlottakat annak rendje és módja szerint felakasztották és a világsajtó ama bizonyos része „megbűnhődtek a fasiszta bűnösök” tirádákat zen­gett. A fasiszta szó ettől kezdve a gyalázat, a megvetés és az antihumánum szlogánja lett.­­ Azután, hogy múltak az évek úgy tágult ennek a megalázó jelleget kapott jelzőnek a fogalma. A moszkvai utasításra dolgozó európai és amerikai pártközpontok bővítették a rést és a kitágult hordóba lassan mindenkit beledugtak, aki útjuk­ban állott. A nácik és a fasiszták után jöttek a polgári politikusok és pártok, hogy röviddel utá­nuk a kommunista gyakorlatot taktikai okokból elutasító szociáldemokratákat is belegyömöszöljék a fasiszta fazékba. A rés mindjobban tágult és ha valahol egy meglódult kommunistát vagy anar­chistát elítéltek, azonnal felröppent a vád: fa­siszta a bíróság, amely ártatlanokat ítél el. Ma már ott tartunk, ha egy német egyetemen a tanár elbuktat egy kommunista jelvényt viselő tökfilkót, aki tanulás helyett otromba utcai tün­tetéseken háborog, akkor a tanár: fasiszta. Fa­siszta a rendőr, aki rendet akar tartani és fasiszta a bíró, aki ítélkezik. A fasiszta kifejezés a politikai brutalitás jelzője lett és nemrégiben az egyik né­met kommunista lap, amely egy lengyel írónak Katyn című könyvével kapcsolatban kénytelen volt az üggyel foglalkozni, játszi szemérmetlenséggel egyszerűen azt írta, hogy a katyni gyilkosok fa­siszta módszerekkel dolgoztak. Igaz, hogy Lenin forradalomnak nevezett vé­res államcsínyje 1917-ben játszódott le és vérelte, a lengyel Dzserdzsinszky minden fasizmust meg­előzően százezreket küldött a másvilágra — dehát az nem számít. Ha a kommunista gyilkol és nem éppen polgári módon jár el politikai ellenfeleivel, akkor már nem kommunista, hanem­­ fasiszta. Mert a kommunista csak jót csinál. A kommunista számára a legfőbb érték az ember. Ezt az elvet gyakorolták Rákosi Mátyás népbíróságai is, ami­kor rövid 4 esztendő alatt több mint hatezer em­bert küldtek az akasztófákra Magyarországon.­­ Ugyancsak a legfőbb érték az ember jelszavával irtották ki a kis balti államok középrétegét, tipor­ták el Magyarországot, majd Csehszlovákiát. Fa­siszták __ A fasiszta jelző szép lassan átkúszott az óceá­non és ma már az Amerikai Egyesült Államok felett sötétíti az eget. Már nemcsak az amerikai politikusok, a nagytőkések tartoznak a fogalom alá, hanem minden olyan intézmény, melynek fel­adata a rend és az állam biztonságának a fenntar­tása. Ott a fasiszta szlogán összefonódott a még sok bajt okozó és egyelőre megoldhatatlannak látszó néger kérdéssel. Ha a fehér bíró elítéli a néger rablógyilkost vagy akárcsak a kis fekete­bőrű tolvajt, akkor a bíró­ fasiszta. Nemcsak a kis kommunista zuglapok, de sajnos a nagy világ­lapok hasábjain is. Eldrridge Cleaver, az Algírban élő néger ve­zér a világsajtónak adott nyilatkozatában kijelen­tette, hogy fehér bíró nem ítélhet el feketebőrű vádlottat. Jó! Cleaver néger. De nem néger a híres Yale-egyetem jelenlegi elnöke, Kingman Brewster, aki a néger zavargások és gyújtogatások idején oda nyilatkozott, hogy a néger vádlott fehér es­küdtektől és fehérbőrű bíráktól nem várhat igaz­ságos ítéletet. A forrpontot jelenleg a börtönben ülő néger Angela Davis kisasszony jelenti. New Yorktól Berlinig és Berlintől Budapestig, mint ártatlanul szenvedő mártírt ünnepük és követelik szabadlábra helyezését. Vörös zászlót lobogtató német, angol és francia diákok ordítják: Szabadságot Angela Davisnak! Szabadságot a borzashajú missnek, aki egyelőre csak vizsgálati fogságban ül, mert a négy halálos áldozatot követelő San Rafaelbeli véreng­zéshez a szelídlelkű Miss Davis adta a fegyvere­ket. A hölgy mellesleg az egyik kaliforniai egye­tem docense és gyermekkora óta az amerikai KP tagja. Zászló lett belőle. Aki nem hajol meg a négy halottal ékített zászló előtt, az a fasiszta. Bíró, ügyész, az egész amerikai igazságszolgáltatás. Nixon elnök hallgató többsége pedig nemcsak hallgat, hanem gyáván fülére húzza hálósipkáját és nem politizál. A kapitalizmus pénzén meghízott amerikai élsajtó pedig — ha nem is nyíltan, de — Angela Davis kengyelfutárává alacsonyodott, ne­hogy a kiabáló kisebbség rásüsse a fasiszta jelzőt, amely rövid negyedszázad alatt ide­r Nürnberg­­ből Washingtonba érkezett.

Next