Hídfő, 1975 (28. évfolyam, 680-703. szám)
1975-05-01 / 688-689. szám
14. oldal íróknál is, mint pl. Mikszáthnál és Móricz Zsigmondnál. De az sem hallgatható el, hogy a korabeli hivatalos kritika többször lebírálta. Azonban hűséges, nagy olvasóközönsége, sőt az idő is melléje álltak. Jókai igazi tématerülete a közelmúltból — az ő közelmúltjából — való. Legkiválóbb regényei ehhez a korszakhoz fűződnek. Az új földesúr 1863-ból, Egy magyar nábob 1854-ből, ugyanebből az évből Kárpáti Zoltán, amely oly mély benyomást keltett, hogy az újszülött fiúk nevei között „Zoltán“ került azokban az években a közkedveltség statisztikájának az élére. A kőszívű ember fiai 1869-ből, Mire megvénülünk 1864-ből, Az aranyember 1872- ből és így tovább. Ezekben a regényekben Jókai költőisége nem más, mint vágyakozás a letűnt világ után! Erről bezzeg hallgatnak odahaza az irodalmárok. Arról sem értekeznek, hogy a sovinizmus ellen prédikáló Jókai a ma otthon domináló eszmékben, a szabad szellem elnyomatásában és immár egy emberöltő ideig tartó idegen megszállásban levő országban miféle lelkesítő örömöt találna. Otthonról írták: „Most ünnepeltük Jókai születésének 150. évfordulóját; ő még ma is legolvasottabb írónk, mivel az országban ezerszámra vannak könyvtárak és mind rendelkezik Jókai-sorozattal. A statisztika kimutatta, hogy azokat olvassa hazánk apraja és nagyja.“ (Az 1973-as Magyar Statisztikai Zsebkönyv közlése szerint 1971-ben 8845 kölcsönkönyvtár volt az országban.) E közlésből örömmel veszszük tudomásul, hogy az országban ezerszámra vannak könyvtárak. — Valljuk be, hogy harminc évvel ezelőtt ezt nem mondhattuk. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy Jókainak nagy népszerűsége otthon ma és regényeinek óriási keresettsége is amellett szólnak, hogy a mai nemzedék is a múltba tekint, a múltból — Jókai korából — keres ismereteket, merít erőt, hitet és bizalmat a jövő számára. Jókai életének legnagyobb nemzeti feladatát éppen az elnyomatás korában teljesítette ...“ Fáradhatatlan munkaerővel és forró magyarságszeretettel szolgálta a föld alá szorított és üldözött nemzeti eszményeket és emelte fel a csüggedőket. Melyik hazai író meri ma Jókai példáját követni? Kovách Tibor : (Nemrégiben jelent meg Budapesten, Magvető kiadás, Marosán György volt péksegéd, szociáldemokrata vezetőségi tag, majd államminiszter könyve: Az úton végig kell menni címmel. A háború utáni zavaros évek hírhedt fenegyereke nyers őszinteséggel mondja el, hogy csapta be a szociáldemokrata pártot és szolgáltatta ki annak un. jobboldali tagjait Rákosi Mátyásnak. Részletesen beszámol a második nemzetgyűlési választások „kék cédulájából“ amelyet kommunista ajánlatra a szociáldemokraták is elfogadtak és ezáltal saját sírjukat ásták meg. Az ügy lényege az volt, hogy megbízható párttagok kék színű választási cédulákat kaptak, melyek segítségével 20—30 helyen is szavazhattak. Amíg azonban a szocdem párt számára kiutalt kék cédulák csak kétszeri szavazatra jogosítottak, addig a kommunista párt tagjai ennek tízszeresét kapták, s ily módon ők lettek a választás győztesei. Mikor a turpisság kiderült, akkor a szocdemek tiltakoztak ellene és Kéthly Anna heves vitába keveredett Marosánnal, mire az szemébe vágta, hogy a választások előtt Kéthly is jóváhagyta a kék cédulás csalást. Marosán könyve másik fejezetében (210. oldal) részletesen leírja a Szálasi miniszterek kivégzését. Hogy milyen „emberiek“ voltak az akkori politikai élet marxista vezetői — azt legjobban a kortárs és szemtanú—■ a marxista Marosán sorai bizonyítják. Az alábbi fejezetet Marosán könyvéből idézzük. Szószerint sdáig rászegeződik: Kassai-Sallmayer Ferenc, a Szálasi-kormány propagandaminisztere, nyomdász. 1928— 29-ban együtt jártunk Mónus szemináriumára. Akkor nyakig érő, fekete orosz inget viselt, és anarchista nézeteket vallott; megszállottnak hittem. Arra gondolok, hogyan kerültek össze ezek az emberek. Horthy Miklós tisztje és arisztokrata külügyminiszter ezzel a nyomdásszal ? .. . Már nem gyűlölöm őket, csak undorodom tőlük. Elfajzott nyomdász ! .. . Kész, nincs tovább! Emlékszem, nemrég Kassai-Sallmayer felesége elment a régi munkásmozgalmi elvtársakhoz, hogy kikönyörögje közbelépésüket. Kész, nincs tovább! A vádlottakat elvezetik. Egy órán belül felakasztják őket... A tömeg kitódul a teremből, ügyésztársamtól elbúcsúzom. El akarom hagyni az épületet. Ez azonban nem olyan egyszerű. A kapuk be vannak zárva — néhány helyen betörték —, erős kordon védi a bíróságot. Megpróbálok eljutni a mellékfolyosóra — ott sem lehet kimenni. Hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja: — Gyurka ! ... Farkas Mihályt látom Péter Gáborral. Egy ablakhoz húznak. — Innen minden látható — mondja Farkas. És kettőjük társaságában, egy ablakból nézem a Szálasikormány tagjainak akasztását. Marxista fénykép - önmagukról Idézet Marosán György, Az úton végig kell menni című könyvéből ! ------------------------------------------------------- Magyar Gazda Híradó a szabad nyugaton élő magyar gazdák közlönye. Mutatványszámot díjmentesen küld Faber György. Cím 1010 Wien 1, Nibelungengasse 1, Österreich, HÍDFŐ Kész, nincs tovább! Nagy izgalom uralkodik a Markó utcai fogházban és kint is, a bíróság épülete körül. Legalább húszezer ember szállta meg a környéket és az épület folyosóit. Mindenki kiváncsi, milyen ítélet vár a Szálasi-kormány tagjaira, ülve nézem, amint a Szálasi-kormány tagjait bevezetik a zsúfolt terembe. A külföldi újságírók és riporterek nyüzsögnek. Bevonul a Legfelsőbb Bíróság. Mindenki feláll. Az elnök monoton hangon olvassa föl a döntést. Hallom a neveket. .. Kötél általi halál... Kötél általi halál... Figyelem Szálasit, aki kemény pózban hallgatja az ítéletet, ő látszik a legnyugodtabbnak. Itt van még Vajna, Szálasi és Beregffy, a híres hadügyminiszter, akit 1944 októberében rádión hívtak vissza Budapestre. Ringy-rongy emberek. Az elítéltek közt van egy számomra érdekes figura, pillantásom se Péter Gábor szeme különösen csillog ... Hihetetlen a tülekedés, külföldi újságírók, katonai riporterek és filmesek nyüzsögnek. A zűrzavarban és a számomra érthetetlen légkörben és feszültségben nézelődöm. A folyosó megélénkül, az emberek összébb szorulnak, az elítélteket vezetik. Szálasit utoljára. Sápadt, de katonás. Nézem a bilincselten elvonuló alakot. Mintha az utca is megérezné, hogy idebent mi történik, üvöltés hangzik. Szálasit elvezetik. Megáll a bitó előtt. A két hóhér megragadja. Zsákot húznak a fejére. Minden szószerűen zajlik. Már lóg is ... Az ő akasztásánál volt legnagyobb az üvöltés. Utána Szölösi. A legsiralmasabbul Beregffy hadügyminiszter festett: tartani kellett, hogy össze ne essen. Azt kiabálták feléje: „Beregffy térjen vissza Budapestre !...“ Az orvosok megállapítják a halál belálltát, de az emberek nem távoznak el. Maradnak, és ordítanak. Tapsolnak és üvöltenek. Farkas szól: — Na, gyere, Gyuri! Kínlódások árán kijutottunk az utcára. 1975 május hó