Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)
1978-08-01 / 767-769. szám
1978 augusztus—szeptember Ni Mák, ni Mák... mondotta régi ismerősünk, amint a postástól átvette a barna színű borítékot, amely a Burg Kastl-i gimnázium legutóbbi évfolyamáról számolt be a nyájas olvasónak , mindazon többi derék magyarnak, akik szívükön viselik ennek a magyar intézetnek sorsát. Kényelmesen elhelyezkedett öblös karosszékében és régi jó szokásának megfelelően először a könyvecske külalakját, s oldalszámait kezdte vizsgálgatni, mert mint régi könyvbarát tudta, hogy nem mindegy, milyen köntösbe bujtatjuk a menyasszonyt, mielőtt esküvőre megyünk, örömmel állapította meg, hogy a könyvet készítő Carl Mayr nevű ambergi Gutenberg-utód kifogástalan munkát végzett, amennyiben a krétapapírra nyomott 79 oldalas könnyűecske még az egykori budavári könyvnyomtató Hesz András dicséretét is kiérdemelné, mely dicséret csak azért maradt el, mert miután megírta és kiszedte Xeophon Sokratesről írott elmeművét, az Úr ut 90 évében, az egykorú krónikák szerint, ismeretlen betegség következtében, elhunyt. Isten nyugosztotja porait, mondotta régi ismerősünk, emigyen hódolván az első magyar nyomdászmester emlékének. Felütvén az első lapokat, örömmel látta, hogy a könyvet szerkesztő és összeállító Dr. Radics János igazgató három oldalon át emlékezett az iskola megalapítójáról, a nemrégiben elhunyt Monsignore Ádám Györgyről, kinek neve minden márványba faragott epitáfiumnál fényesebben ragyog a távolba vesző frankföldi hegyek fölött, amennyiben örök helyet biztosított magának volt és jelenlegi diákjait szívében. Vogl Attila az intézet diákja így köszöni meg Ádám főtisztelendő úr nehéz munkáját : „... köszönjük hogy állandó törődéssel barátokat és megbecsülést szerzett az intézetnek. Köszönjük, hogy áldozatos életével példát adott nekünk a keresztény magyar érdekek szolgálatára.. A következő oldalakon az intézet igazgatója pontos összeállításban számol be az elsuhant tanévről, felsorolja a diákok számát, az osztályok tanrendjét és minden egyebet, melynek összességét úgy nevezzük: Burg Kastl-i iskola. A beszámoló olvasásakor kissé elkomorodott régi ismerősünk arca, amikor az intézetet ért támadásról szóló sorokat olvasta. A vádak azonban összeomlottak. Kastl sziklafalán és a jövőben épp oly szeretettel és munkával fogadják az öreg falak a világ minden részéből odasereglő kis magyarokat, mint két évtized óta minden esztendőben. — Szóval nem sikerült a támadás— állapította meg örömmel régi ismerősünk és máris tovább lapozott, hogy ismeretlenül is barátságot kössön némely tanulóval, akiknek nevét szeretettel olvasta az osztályok felsorolásában. A legalacsonyabb osztályban feltűnt a kis Bese Róbert neve, akit biztatni szeretne, mert hogy elég rosszszul néz ki tanulmányi állapota. Megbukott németből, ötöst kapott számtanból, s bizony nem igen jobb eredményről tanúskodnak a többi jegyek sem. Bizonyára barna vagy fekete szeme lehet — elmélkedett régi ismerősünk, mert szép székely neve van, mint ama Bese Annának, aki híven kitartott Budai Nagy Antal mellett, mint azt Kós Károly híres színdarabja bizonyítja — Ide figyelj, Bese Róbert — mondotta. — Először is igazítsd meg a ruhádat fésüld hátra szemedbe lógó hajadat, kösd meg cipőpertlidet, mert ha így haladsz tovább, akkor nem lesz belőled ember és ha idegenben nősz föl, akkor nem azt mondják majd, de nagy szamár is az a Bese Róbert, hanem azt, hogy: De nagy szamár az a magyar. Mert kedves Bese Róbert a magyar határon túl, országunk követei vagyunk mindannyian és ha hibát vétünk, akkor azért nem bennünket, a Beséket és Kovácsokat, de a magyarokat teszik felelőssé. Egészen másokat közölt lelki távíróján a kis Nagy Eszterrel, aki a német és a torna kivételével csupa jelest kapott a szigorú tanár bácsiktól. — Hogy a német nem megy, Látod kis Eszterke én már húsz éve élek Németországban és még mindig nem vagyok tisztában a der-die-das szabályaival. No, de ami nem megyen ma, az megyen majd holnap. Hogy a sportból kettest kaptál? Talán gyenge vagy, talán sokat tanulsz. A tanárod helyében én megadtam volna az egyest, hogy ne legyen csorba kitűnő bizonyítványodon. Mert bár nem ugrálsz ügyesen a dobogón, az legyen a legkisebb bajod. Mint mondják Goethe sem igen szeretett tornászni, mégis megmaradt a neve és nem bukott el az élet nagy iskolájában. A hetedik osztályból megdicsérte Simon Pátert, aki annak ellenére is, jeles tanuló lehet, hogy mint kis Eszter a majd jeles bizonyítványban nála is ott éktelenkedett a tornából a zavaró hármas. Ejnye, ejnye tornatanár úr, még majd pótvizsgára utasítja ezeket a jeles tanulókat, mert nem elég gyorsak a bordásfalon elvégzendő gyakorlatokon? Az osztályok közötti vándorlások során eljutott az utolsóhoz, a tizenharmadik osztályhoz. Szíves üdvözletét küldte a bibliai nevű Zakariás Zoltánnak, kinek bizonyítványában egyetlen hármas szerepelt: matematikából. Ebből a tárgyból csupán a kis Reményi Máriának volt egyese, míg a többbieknek meg kellett elégedniök a hármassal, négyessel, sőt a majdnem bukást jelentő ötössel is. — Nem ti vagytok az okai, hanem az a bizonyos új matematikai pedagógia, ami a régi iskolát felváltotta. Nem is számtan már a neve, hanem magyarul „logikai matematika. Németül Mengenlehre. Talán még azok sem ismerik ki magukat, akik Amerikában és Németországban kitalálták. Kezdik visszacsinálni az egészet, mert nem vált be. Tehát kedves Kastlt járó kis diákok, ne búsuljatok, ha rossz a jegyetek matematikából. Nem ti vagytok a hibások, hanem azok, akik kitalálták. Már későre járt az idő, amikor régi ismerősünk letette a Burg Kastlról szóló beszámolót és köszönetet mondott azoknak, akik minden támadás és nehézség ellenére is becsületes, lelkiismeretes munkával öntözgetik a kis magyar palánták lelkét, hogy kimenvén az életbe becsületet szerezzenek a magyar névnek. A Hídfő nem pártlap. A mi egyetlen pártunk Magyarország ! HÍDFŐ Arany János: „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek írjad! “ 23. oldal